Öt pontban sorolja fel a Politico, hogy miért lehet indokolt a derűlátás az Európai Unió részéről a jövőt illetően az esztendő fordulóján. A decemberi német kormányváltás nyomán új politikai konstelláció állt elő, és ez – az amerikai portál európai kiadása szerint – lehetőséget nyújt arra, hogy 2022-ben érdemi haladás történjék számos régi problémás ügyben.

Az áttekintő cikk mindenesetre kitér az elképzelhető kockázatokra is, így arra, hogy felbukkanhat egy halálosabb koronavírus-variáns, amely visszaveti a gazdasági helyreállítást, vagy hogy az oroszok katonai offenzívát indíthatnak Ukrajna ellen, illetve Lengyelország blokád alá helyezheti az európai intézményeket a jogállamiság és az uniós források miatti harcban. Ezek a negatív forgatókönyvek azonban a cikk szerint nem valószínű, hogy megvalósulnak.

Az optimizmus öt oka közül a Politico értékelése szerint az első, hogy formálódóban van az a konszenzus, miszerint az EU régi, szigorú költségvetési szabályait, amelyeket a világjárvány kezdetén felfüggesztettek, a rendkívüli helyzet elmúltával se hozzák vissza, hanem módosítsák.

A „fukar” északi tagállamok is lépésről lépésre csatlakoznak a költekezésre egyébként is hajlamos déliekhez abban a meggyőződésben, hogy az európai gazdaság zöld és digitális átalakulásának sikeréhez kulcsfontosságú a megfelelő mértékű közfinanszírozás, és nem szabad hagyni, hogy ennek korlátot szabjanak az elavult adósság- és deficitplafonok.

Emmanuel Macron francia elnök és Mario Draghi olasz miniszterelnök ennek jegyében közösen javasol olyan reformot, ami állandósítaná a közös uniós hitelfelvételt, túl a 2020-ban létrehozott, átmeneti jellegű helyreállítási alapon.

Németország új, balközép kormánykoalíciója szintén a közberuházások növelésére törekszik, hogy modernizálják az ország csikorgó közlekedési, távközlési és energetikai hálózatait, és elérhessék a klímaváltozással szemben megfogalmazott, ambíciózus célokat. Sőt, még Mark Rutte holland kormányfő új koalíciója is elkötelezett a közkiadások lényeges emelése mellett a lakhatás, a szociális jóléti ellátások és a klímacélok területén, valamint a konstruktívabb európai szerepvállalás mellett.

Macron csúcstalálkozót szorgalmaz márciusra arról, hogy milyen legyen a járvány utáni európai gazdasági modell. Ebben szerinte helyet kell kapniuk az új prioritásoknak – a nagyobb közkiadásoknak, a minden európai országra vonatkozó minimálbérnek, a tisztességesebb vállalati adóztatásnak, a keményebb kereskedelmi és befektetési szabályoknak, valamint annak, hogy az EU aktívabb szerepet vállaljon a kulcsfontoságú technológiák fejlesztésében, az akkumulátor- és mikrocsipgyártástól a felhő alapú digitalizációig és az űrrendszerek kifejlesztéséig.

A derűlátás második indoka a Politico szerint a francia–német–olasz hármas várható, szoros, Európa-párti együttműködése. Németországban már megalakult a hárompárti koalíció, zöldpárti miniszterekkel kulcsfontosságú tárcák élén, és Berlinben az eddiginél nagyobb prioritást élvez az Európai Unió.

Franciaországban áprilisban elnökválasztás lesz, és az újraválasztásáért jó eséllyel küzdő Macron megszabadul a kampányterhektől. Ha mégsem ő nyerné meg a választást, hanem jobbközép ellenfele, Valérie Pécresse, Franciaország akkor is Európa-párti vágányon marad. Kettőjük között a fő nézeteltérés a migráció megítélésében van, de Macron is támogatja az erősebb határellenőrzést. Olaszországban pedig tevékeny partnerre számíthat Párizs és Berlin, akár köztársasági elnök lesz Draghiból, akár ő maga vezeti tovább az Európa-párti reformista kormányt.

A Politico úgy sejti, hogy a francia elnökválasztás után sínre kerülhet Albánia és Észak-Macedónia EU-csatlakozási tárgyalásainak az ügye is.  A portál az optimizmus harmadik forrásaként azt jelöli meg, hogy az eddiginél keményebb európai hozzáállás várható a jogállamiság ügyében.

Az új német kormány már világossá tette: kevésbé lesz elnéző, amikor azt tapasztalja, hogy Lengyel- és Magyarország nacionalista vezetői aláássák az igazságszolgáltatás függetlenségét, korlátozzák a médiaszabadságot és a polgári jogokat, elutasítják az EU jogának az elsőbbségét a nemzeti jog előírásaival szemben.

A Politico arra számít: Berlin és Párizs szilárdabb támogatása megerősítheti az Európai Bizottságot abban a törekvésében, hogy – továbbra is visszatartva a Varsónak és Budapestnek szánt helyreállítási alapokat – elérje az Európai Bíróság ítéleteinek a végrehajtását. Valószínűtlen ugyanis, hogy Orbán Viktor beadja a derekát az áprilisi parlamenti választások előtt – ez az esemény egyébként az eddigi legnagyobb kihívás illiberális uralmára nézve az egyesült Európa-párti ellenzék részéről –, de ha újraválasztják is Orbánt, elképzelhető, hogy a mostaninál gyengébb pozícióba kerül, és gyakorlatias megoldást fog keresni. A Politico cikke ehhez hozzáteszi: Lengyelországban csak 2023-ban lesznek választások, de a kormányzó, konzervatív Jog és Igazságosság pártra így is nyomás nehezedik, hogy kössön kompromisszumot a jogállamiság ügyében – részben azért, mert hozzá szeretne jutni az uniós forrásokhoz, részben pedig azért is, mert Európa szolidaritására tart igényt keleti határa mentén Belarusz migrációs manipulációi miatt, illetve a szomszédos Ukrajnát fenyegető orosz kardcsörtetés ellenében. A Politico megfogalmazása szerint vannak halvány jelei annak, hogy Varsó legalábbis mérsékelni kívánja vitáit Brüsszellel.

Az amerikai portál a derűlátás negyedik faktorának az EU és a NATO kirajzolódó stratégiai szövetségét látja. Végül az ötödik kedvező jelnek azt tartja a cikk, hogy David Frost brit brexit-ügyi főtárgyaló távozása nyomán megcsillanhat a remény az EU-brit viszony rendezésére.