Ezrek jelezték, hogy ott lesznek Orbán Viktor királlyá koronázásán, és több mint 15 ezren érdeklődnek az esemény iránt. A Facebookon hozta létre az eseményt egy magánszemély, akit az elmúlt napok eseményei – a vármegyék és a főispánok – inspiráltak. Persze az, hogy Magyarország regnáló miniszterelnökét január 24-én királlyá koronázzák a Duna jegén, csak vicc. A Duna ugyanis emberemlékezet óta nem fagyott be annyira, hogy nagyobb embertömegeket biztonsággal elbírna. (A nyitó képen: Orbán koronás széke; foto: nepszava.hu)

„A tizenkilenc vármegye főispánjai megidézik a Hunyadiak szellemét, hogy ünnepélyesen, s a hagyományokat tisztelve, felhelyezzék dicső vezérünk dicső kobakjának legmagasabb pontjára országunk legbecsesebb ékszerét, a magyar Szent Koronát! Áldassék a Király!” Így szól a nem mindennapi eseményre invitáló szöveg, s akik akár érdeklődőként, akár résztvevőként jelentkeztek, tudják, hogy ez csak vicc. Mi, magyarok, ugyanis nemcsak örömünkben, de kínunkban is szoktunk viccelődni, mert vannak idők, amikor már csak humorral lehet túlélni a nehéz éveket.

Most sincs másként, idáig jutottunk. Nem csoda, hogy néhány óra alatt ilyen sokan vették a lapot, és még az sem kizárt, hogy lesznek olyanok is, akik komolyan gondolják Orbán királlyá koronázását. Néhány évvel ezelőtt egy televízióban nyilatkozó parasztember például azt mondta Orbánról: Horthy Miklós óta nem volt ilyen jó kormányzónk.

Miért ne lehetne király, aki már jó ideje úgy viselkedik, mint aki uralkodónak gondolja magát? Volt ő már minden egyébként: utcai harcos, puskaporszagot szimatoló harci paripa, futballista és forradalmár, polgári körös vitéz, pápánál vizitelő ájtatos manó, papokat csuhásozó, trianoni emléknapról kivonuló liberális, disznóólat ganézó kondás. 2019 februárjában, a Kossuth Rádióban azt mondta, hogy „én is falusi fickó lennék. Ha az ember falusinak születik, örök életére az marad”.

Néhány éve leginkább királynak hiszi magát. Mint a régi szép időkben, amikor a királyhoz hű nagyurak földeket és birtokokat kaptak az uralkodótól. Nemesi címeket, sarzsikat, jogokat és előjogokat. Magyarország leendő királya koncessziót ad annak, aki megérdemli. Dohányboltot, kaszinót, földbirtokot adományoz a hozzá hű haduraknak, stadiont épít annak, aki megérdemli. Majdnem mindenki a kezéből eszik, kisemberek és nagyurak, középszerűek és tehetségesek.

Aki jól törleszkedik, többet merhet a fazékból, aki jobban, az még nagyobb harapásra nyithatja a száját. Mindenkinek jut valamennyi, kinek több, kinek kevesebb, van olyan is, akinek majdnem semmi. Ő mondja meg, ki a magyar, ki a polgár, ki az, aki szereti a hazát. Démonokkal harcol, fantomok ellen küzd, Európával és a világgal vív szabadságharcot. Pusztulásba vezeti hadait, költséges, fölösleges és értelmetlen háborúba, mert elfelejtette megtanulni, hogy együttműködni kevésbé fárasztó, mint csatázni rendületlenül.

Orbán Viktor királynak képzeli magát, és alattvalónak mindenki mást. Amíg sokan vannak, akik alattvalónak hiszik magukat, addig itt tényleg ő a király.