Hajlanék arra, hogy az utóbbi az igaz. A sorsnak ugyanis semmi köze ahhoz, hogy Borsa (Schutzbach) Antal Mihály utolsó lakhelye, egy valamikor minden bizonnyal takaros, a győri Kossuth utca két, parasztbarokk háza közé beilleszkedő utolsó lakhelye (a 88. számú épület) rövid időn belül akár összeomolhat. (A nyitó kép a Google Streetview friss felvétele.)
Holott sokkalta többet érdemelne szülővárosától Borsa (Schutzbach) Antal Mihály (a képen), ez a hűséges és alkotásban kiemelkedően szorgalmas, rengeteg értéket megmentő, létrehozó művész-polgár (Győr, *1902. december 27. – Győr, †1974. április 1.): belsőépítész, festőművész, restaurátor. A Győri Életrajzi Lexikon így ír róla:
„…Szülők: Schutzbach Mihály, Téglás Rozália. Felesége: Szekeres Mária. Gyermekei: Ilona, Éva, Mária, Antal.
1920-ban a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában érettségizett. Előbb asztalosnak tanult, majd 1925-ben az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Főiskolán belsőépítészeti képesítést szerzett. Tanított a győri I. fokú Iparostanonc Iskolában. Iparművészeti vállalatot alapított, egy ideig Pandur József volt a társa. A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tagja volt, pályázatain több díjat nyert. 1961-ig a Győri Tervező Vállalat munkatársa, ezt követően a Győr-Sopron megyei Tanácsi Tervezőnél a műemléki felújításokon – fertődi, nagycenki, győr-belvárosi – dolgozott szaktanácsadóként. Tervezett szőnyeget, könyvcímlapot, reklámgrafikát, épített templomot, díszítőfestészeti és belsőépítészeti feladatokat oldott meg. Felépült templomok: Győrújfalu, Bácsa, Ménfő, Sághalomalja. Egyházi díszítőmunkái, restaurálások: Szany, Rábacsanak, Bánhida, Táp, Árpás, Győrújfalu, Bácsa, Cirák, Győr (karmelita templom), Gyárváros (Jézus-szobor, 1933), székesegyház (főoltár terve), Szent Imre-templom, Sághalomalja. Néhány köztéri munkája: Rákóczi-emlékmű (Abda), dombormű (Rába-gyár), 1954-es árvíz. Restaurátori munkái: karmelita templom – Lorettói kápolna (1941), főoltárkép (1958), fertődi Esterházy-kastély (1958–1962), Xántus János Múzeum freskói (1959) stb. Nagy szeretettel örökítette meg Győr régi utcáit, műemlékeit, ezek kis gyűjteményét a Xántus János Múzeum őrzi. Utolsó lakhely: Kossuth utca 88. – Emlékkiállítását a Győr Városi Könyvtár 1994-ben rendezte meg, 100 éves jubileumi kiállítása a Xántus János Múzeum Rómer-termében volt 2002-ben. Az újvárosi temetőben nyugszik.”
A lexikon rosszul adja meg utolsó lakhelyének címét [Kossuth utca 48.], amely helyesen, szegényes, kevés adatot tartalmazó emléktáblával jelölve: Győr, II., (Újváros), Kossuth utca 88.
Persze, ez még csak a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy éppen egy olyan jeles férfiúnak, aki (életrajza a bizonyíték rá) megannyi épített és más művészi értéket megmentett, emellett magas színvonalon alkotó művész is volt, éppen összedőlőben van az utolsó otthona.
Hihetetlen, hogy egy olyan városban, ahol százszámra épülnek lakóházak (jórészt albérlők számára!), nem jut eszébe – ha már az önkormányzat mostanáig „megfeledkezett” róla – beruházóknak, kivitelezőknek, hogy összefogjanak, és nyereségük töredékének föláldozásával rendbe hozzák (az akár részben kollégájuknak is tekinthető!) Borsa Antal házát, amelyet csinosan fölújítva emlékházzá léptetnének elő, elhelyezvén benne gazdag munkásságának egy részét, bemutatandó Győr-Újváros rég elhunyt, jeles polgárának munkásságát.
