A koronavírus-járvány lerántotta a leplet azokról a szándékosan megosztó és romboló politikai intézkedésekről, amelyek régóta az egyenlőtlenség, a hátrányos megkülönböztetés és az elnyomás okozói, és amelyek felerősítették a járvány pusztítását – áll az Amnesty International ma megjelent éves jelentésében. A dokumentum – „Az emberi jogok helyzete a világban” 149 ország 2020-i emberi jogi körülményeit mutatja be, illetve világméretű és térségek szerinti átfogó elemzést nyújt a fejleményekről.
Az Amnesty értékelése szerint a járvány sokkal súlyosabb csapást mért a már korábban is kiszolgáltatott helyzetben lévő, évtizedek óta elnyomott társadalmi csoportokra, így például a nőkre és a menekültekre. Az egészségügyi dolgozókat, migráns munkavállalókat és az informális szektor munkásait – akik közül sokan a leginkább ki voltak téve a járványnak – elárulta országuk egészségügyi rendszere és az elégtelen gazdasági és szociális ellátás.
A járvány elleni világméretű védekezést aláásták azok a politikai vezetők, akik kegyetlenül kihasználták a járványt az emberi jogok korlátozására.
“A koronavírus-járvány brutálisan elmélyítette az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségeket, és megmutatta, hogy a politikai vezetőinket mennyire nem érdeklik az emberek. Évtizedek megosztó intézkedései, ész nélküli megszorításai és az állami szolgáltatások lezüllesztése rengeteg embert hagyott áldozatul a vírusnak” – mondta Agnès Callamard, az Amnesty International új főtitkára.
“A világ felfordult. A járvány ezen pontján még a valóságtól leginkább elszakadt vezetők sem tagadhatják, hogy a szociális, gazdasági és politikai rendszerek romokban vannak.” A járvány felerősítette az évtizedes egyenlőtlenségeket és a közellátás válságát.
Az Amnesty International éves jelentése bemutatja, hogy miként hagyták magukra a múlt évtizedek mérgező politikai légköre miatt kialakult egyenlőtlenségek az etnikai kisebbségeket, menekülteket, időseket és nőket – ezeket a társadalmi csoportokat az általánosnál is jóval súlyosabban érintette a járvány.
A covid számos országban sokat rontott a nyomorúságos táborokba zárva élő, a legalapvetőbb szolgáltatásoktól is elzárt menekültek, menedékkérők és migránsok helyzetén. Uganda (Afrika legnagyobb menekülteket befogadó országában 1,4 millió menekült él) azonnal lezárta a határait a járvány kezdetén, és még a menekültekkel, menedékkérőkkel szemben sem tett kivételt. Emiatt több mint 10 000 ember rekedt a Kongói Demokratikus Köztársasággal közös határon.
A jelentés szerint 2020-ban nőtt a nemi alapú és kapcsolati erőszak aránya, a lezárások miatt pedig a nők és az LMBTI-emberek jóval kevesebb segítségre számíthattak. Az anonim áldozatvédelmi szolgáltatások hiánya miatt nők maradtak bezárva a bántalmazóikkal, és az addig elérhető támogatások is csak korlátozottan vagy egyáltalán nem voltak számukra elérhetőek.
A járvány első soraiban küzdő egészségügyi dolgozók és az informális szektor dolgozói szenvedték meg legjobban a szándékosan lezüllesztett egészségügyi és szociális ellátórendszerek hiányosságait. Bangladesben a szürkegazdaságból élők a lezárások és kijárási tilalmak miatt szinte minden jövedelmüktől elestek. Nicaraguában június első két hetében legkevesebb 16 egészségügyi dolgozót rúgtak ki, amiért felemelték szavukat a védőfelszerelés és a megfelelő védekezés hiánya miatt.
“Most érezzük meg igazán, hogy a politikusaink hosszú évek óta szándékosan elhanyagolták a közellátások fejlesztését. 2020-ban a világjárvány elképesztő terhet rótt az egészségügyi rendszerekre, sokan pedig szinte minden bevételüktől elestek. 2020 hősei az egészségügyben dolgozók, akik minden erejükkel a mi életünket mentették, és azok a rendszerint alig fizetett munkát végző emberek voltak, akik a családjainkat etették és az alapvető szolgáltatásokat biztosították számunkra. Kegyetlen, hogy azok kapták a legkevesebb segítséget, akik a legtöbbet tették az emberekért” – mondta Agnès Callamard.
Sok politikus használta a járványt az emberi jogok elleni támadásra. A jelentés szomorú képest fest azokról a vezetőkről is, akiknek a járvánnyal kapcsolatos intézkedései az opportunizmustól egészen az emberi jogok teljes semmibevételéig terjedtek.
Agnès Callamard: “Rengeteg különféle intézkedésre láttunk példát a kormányainktól: a közepesen eredményestől a színtiszta hazugságig, az önzőtől a szimpla csalásig terjedt a skála. Néhányan igyekeztek csillapítani a kezdeti intézkedések jogkorlátozó következményein, de a politikusok egy különösen aktív csoportja tovább ment. Meglátták a lehetőséget a járványban, hogy kiterjesszék és megszilárdítsák a hatalmukat. Ahelyett, hogy az emberek biztonságával foglalkoztak volna, a járványt felhasználva intéztek támadásokat a jogaik ellen”.
Több példát is láttunk arra, hogy a koronavírusról szóló beszéd lett bűncselekmény. Magyarországon Orbán Viktor kormánytöbbsége módosította a Büntető törvénykönyvet, hogy akár 5 évre is börtönbe lehessen zárni azokat, akik veszélyhelyzet idején a járvánnyal kapcsolatos rémhírt terjesztenek. A homályos és nehezen értelmezhető szabály könnyen öncenzúrához, és ahogyan több esetben elő is fordult, a véleménynyilvánításhoz való jog sérelméhez vezetett.
Az Öböl-menti országok, Bahrein, Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek hatóságai a járványt ürügyként használták fel arra, hogy tovább korlátozzák az emberek szólásszabadságát, többek között a kormányt kritizáló közösségi média posztok miatt indítottak eljárásokat, azzal a felkiáltással, hogy azok álhírek.
Más vezetők az erőszakhoz nyúltak. A Fülöp-szigeteken Rodrigo Duterte elnök bejelentette, megparancsolta a rendőröknek, hogy lőjék agyon azokat, akik tüntetnek vagy “bajt okoznak” a karantén ideje alatt. Nigériában a biztonsági erők tüntetőket öltek meg, akik a jogaikért és a kormány elszámoltathatóságáért álltak ki. Brazíliában a járvány alatt durvult a rendőri erőszak, a Bolsonaro elnök vezette országban legalább 3181 embert (napi átlag 17-et) gyilkoltak meg rendőrök január és június között.
Néhány politikus azonban még ennél is tovább ment. Miközben a sajtó és a közvélemény a világjárvánnyal volt elfoglalva, az országok vezetői igyekeztek leszámolni a kritikusaikkal és más jogsértéseket követtek el. Indiában Narendra Modi folytatta az aktivisták elleni megtorló hadjáratát, razziákat és házkutatásokat rendelt el ellenük. Eközben a kínai elnök, Hszi Csin-ping és a kínai kormány folytatta az ujgurok és más muszlim kisebbségek üldözését Hszincsiang tartományban, és az új nemzetbiztonsági törvénnyel legitimálta Hongkong politikai elnyomását.
“Az olyan nemzetközi intézményeknek, mint a Nemzetközi Büntetőbíróság vagy ENSZ emberi jogi mechanizmusai a feladata, hogy az államokat és egyéni elkövetőket felelősségre vonják. Sajnos, 2020-ban ezek az intézmények politikai csapdában vergődtek, ugyanis a politikusok egy része mindent megtett, hogy aláássa a jogsértésekkel szembeni közös nemzetközi fellépéseket” – mondta Agnès Callamard.
A világ vezetői a nemzetközi porondon is inkább a nemzetközi együttműködés akadályozását vagy aláásását választották, ezzel pedig súlyosan hátráltatták a minél előbbi közös globális helyreállítás megkezdését.
• A tehetős országok vezetői, köztük a korábbi amerikai elnök, Donald Trump megkerülve a nemzetközi együttműködést, felvásárolták a világ vakcinakészletének jórészét, ezzel elvágva a szegényebb országokat az oltások beszerzésétől. A gazdag országok nem kényszerítették ki a gyógyszergyártó cégeknél, hogy tudásukat közös kinccsé tegyék, ezzel is növelve az elérhető vakcinák mennyiségét és a minél szélesebb globális ellátottságot.
• A kínai kormány elhallgattatta és üldözte azokat az egészségügyi dolgozókat és újságírókat, akik a járvány korai szakaszában igyekeztek felhívni a közvélemény figyelmét a veszélyre.
• A G20 országai felajánlották ugyan, hogy a legszegényebb országoknak egy ideig nem kell visszafizetniük a tartozásaikat, de később kamattal megterhelve kell majd törleszteniük.
“A világjárvány kíméletlenül rávilágított, hogy az országok még az ilyen válságos időkben sem képesek igazán hatékonyan együttműködni – mondta Agnès Callamard. – Az egyetlen megoldás a közös nemzetközi cselekvés lenne. Az országok közös felelőssége, hogy az oltás mindenki számára, mindenhol gyorsan elérhető legyen. A gyógyszergyártó cégeknek meg kell osztaniuk a tudásukat és a technológiáikat, hogy senki se maradjon ki. A G20 tagjainak és a nemzetközi pénzügyi intézményeknek el kell engedniük a legszegényebb 77 ország adósságát, hogy azok lábra tudjanak állni a világjárvány után.”
A jogkorlátozó intézkedések rengeteg embert vettek rá, hogy csatlakozzanak az olyan rendszerszintű változásokat követelő mozgalmakhoz, mint a Black Lives Matter Amerikában vagy az #End SARS Nigériában, és a tüntetések olyan új, kreatív formái jelentek meg, mint az online klímasztrájkok. Az éves jelentés számos fontos emberi jogi győzelemről is beszámol 2020-ból, elsősorban a nemi alapú erőszak területén. Fontos jogszabályok születtek a nők elleni erőszak visszaszorítására Kuvaitban, Dél-Koreában és Szudánban, illetve dekriminalizálták az abortuszt Argentínában, Észak-Írországban és Dél-Koreában.
“2020-ban valódi vezetést és példamutatást nem a hatalomból lévőktől és kiváltságosoktól láttunk, hanem azoktól a tömegektől, amelyek változást követeltek. Soha nem látott tömegtámogatást élvezett a Black Lives Matter és az #End SARS mozgalmak, ahogyan rengeteg ember tiltakozott Lengyelország, Hongkong, Irak és Chile utcáin is. Sokszor a testi épségüket vagy a börtönt kockáztatva az átlagemberek és a jogvédők lettek a világ igazi vezetői. Ők voltak, akik egy jobb, biztonságosabb és egyenlőbb világért küzdöttek – mondta Agnès Callamard. – Válaszút előtt állunk.
Le kell vetnünk azokat a béklyókat, amelyek aláássák az emberi méltóságot. Itt az ideje, hogy újraindítsuk a világot, hogy az egyenlőbb, emberségesebb és az emberi jogokat tiszteletben tartó hellyé váljék. Tanulnunk kell a világjárványból, bátran és kreatívan kell dolgoznunk, hogy mindenki egyenlő lehessen.”
Az Amnesty International 2020. évi jelentése Magyarországról (eredeti szöveg angolul):
HUNGARY
Hungary
Head of state: János Áder
Head of government: Viktor Orbán
Women and transgender people were
discriminated against in law and in
practice. Asylum-seekers were refused safe
entry at borders and were expelled. Changes
to laws to contain COVID-19 restricted
freedom of expression and peaceful
assembly. The government continued to
undermine judicial independence and
public confidence in the judiciary.
BACKGROUND
In March, Parliament adopted the Bill on
Protection against the COVID-19 pandemic. It
extended the government’s power to rule by
decree by absolving it from parliamentary
scrutiny, without providing a clear cut-off
date. While the bill was replaced in mid-June,
the government continued to uphold a set of
transitional powers allowing the restrictions of
human rights, such as the right to freedom of
peaceful assembly, and curtailing access to
asylum.
In September, the European Commission
published its first rule of law report, noting
serious concerns regarding Hungary.
Judicial independence remained at risk of
attacks from senior members of the
government who contested final judgments in
official government communication and in
the media, delaying their execution. A
gradual erosion of the internal organizational
independence of the judiciary was not
addressed, continuing to cause fear of
retaliation by the executive among judges.1
DISCRIMINATION
Lesbian, gay, bisexual, transgender and intersex
(LGBTI) people
In May, Parliament prohibited the legal
gender recognition of transgender and
intersex people, requiring the registration of
sex by birth based on biological markers and
chromosomes, which cannot be changed at a
later stage. This means transgender people
can no longer change their sex on official
documents and certificates to reflect their
gender identity.2
In July, the European Court of Human
Rights ruled that Hungary had violated the
right to respect for private and family life of a
transgender man from Iran. He had been
recognized as a refugee in Hungary based on
persecution for his gender identity, yet the
authorities refused to legally recognize his
gender and name.
In December, Parliament passed a law
denying LGBTI people adoption rights, along
with discriminatory amendments to the
Constitution specifying that “mother is a
female and father is a male”, and that
Hungary “protects self-identity of the
children’s sex by birth”.3 Women
In May, the Curia (the highest court in
Hungary) confirmed that the maternity ward
in a hospital in the city of Miskolc had
discriminated against pregnant Roma women
from disadvantaged and low-income
backgrounds whose birth companions were
required to purchase and wear a “maternity
garment” for hygiene reasons. This often
resulted in Roma women being forced to give
birth without the support of their
companions. The court ordered the
termination of the practice.
Gender-based discrimination in the
workplace and labour market particularly
affected pregnant women and women with
young children wanting to return to work.4 The authorities failed to ensure access to
effective remedies for unlawful termination of
employment.
VIOLENCE AGAINST WOMEN AND GIRLS
In May, Parliament adopted a political
declaration calling on the government not to
ratify the Council of Europe Convention on
preventing and combating violence against
women and domestic violence (the Istanbul
Convention), despite initially signing it in
2014.
RIGHT TO EDUCATION
In January, the government launched a coordinated communication and media
campaign to discredit 63 Roma former
elementary school students in the town of
Gyöngyöspata who had successfully taken a
case to court about segregated and lower
quality education. Despite the government’s
campaign, the Curia confirmed in May that
the compensation they had been awarded
had to be paid in full without delay.
In March, the UN Committee on the Rights
of the Child expressed serious concern about
the continuing segregation of Roma children
in special education, the increased gap in
attainment between Roma and non-Roma
children, and the lack of data on Roma
children in education.
In September, a new national curriculum,
which had been adopted without broad
public consultation and despite widespread
protests by educational professionals, was
rolled out in elementary and secondary
schools.
Between September and November,
students at the University of Theatre and Film
Arts in the capital, Budapest, occupied their
school to protest against a governmentcontrolled restructure of ownership and
management which they claimed curtailed
academic freedom. Several prominent
lecturers resigned.
In October, the Court of Justice of the
European Union (CJEU) ruled that Hungary
had breached EU rules relating to academic
freedom, through the 2017 amendments to
the Law on higher education, which forced
the Central European University out of the
country.
FREEDOMS OF EXPRESSION,
ASSOCIATION AND ASSEMBLY
A bill adopted in March increased penalties
for the crime of “imparting or conveying false
information” related to the COVID-19
pandemic and to the government’s
responses. It instituted the crime of
obstructing the enforcement of a quarantine
or isolation order.5
In mid-June, transitional provisions were
adopted, amending applicable rules during a
“state of medical emergency”, and giving the
possibility to government to arbitrarily restrict
the rights to freedom of movement and
peaceful assembly.
Also in June, the CJEU ruled that
restrictions in the Law on the Transparency of
Organizations Supported from Abroad,
imposed on the financing of civil society
organizations by foreign funders, breached
EU law.
In July, the editorial team and nearly 100
staff journalists resigned from Index, the
country’s largest independent online news
portal, in response to the dismissal of its
editor-in-chief. The editors had publicly
announced that their independence was in
danger following the takeover of the portal’s
advertising branch by a media executive with
close ties with the government.
RIGHT TO SEEK ASYLUM
The government lost three court cases
regarding breaches of international
obligations. In April, the CJEU ruled that
Hungary had failed to fulfil EU law obligations
by refusing to relocate asylum-seekers within
the mandatory scheme set up in solidarity
with Italy and Greece.
In May, the Court ruled that Hungary’s
automatic detention of asylum-seekers in
border detention centres known as “transit
zones” breached EU legislation as the
detention measures were disproportionate,
exceeded the maximum time limit, and could
not be challenged in court. While initially
protesting the judgment, the government
vacated the transit zones the same month.
In June, new rules introduced severely
limited access to asylum. Transitional
measures, denounced by UNHCR, the UN
refugee agency, removed the possibility for
asylum-seekers to submit applications inside
Hungary, instead requiring them to first
submit a “declaration of intent” at selected
embassies outside the country. By the end of
the year, only a handful declarations were
registered, and one family was granted
permission to enter Hungary to submit an
application. In October, the European
Commission launched an infringement
procedure, arguing that the restrictions were
unlawful.
Those entering irregularly, mostly from
Serbia, were expelled, often collectively. By
the end of the year, police pushbacks across
the border fence exceeded 30,000, in breach
of the obligation to individually assess the risk
of refoulement, the forcible return of
individuals to countries where they risk
serious human rights violations. In
December, the CJEU ruled that such returns
breached EU law
- Hungary: Fearing the unknown – How rising control is undermining
judicial independence in Hungary (EUR 27/2051/2020) - Hungary: Government must revoke prohibition of gender legal
recognition (EUR 27/2085/2020) - Hungary: Hungarian Parliament must reject amendments further
undermining the rights of LGBTI people (EUR 27/3353/2020) - Hungary: No working around it: Gender-based discrimination in
Hungarian workplaces (EUR 27/2378/2020) - Hungary: Government must not use extraordinary power to roll back
human rights amid COVID-19 emergency (EUR 27/2046/2020)