Az orosz központi hírügynökség, a TASZSZ részletesen beszámolt a szombati, budapesti békemenetről, aminek legfontosabb üzenete a tudósítás szerint: meg kell akadályozni, hogy Európa háborúba léphessen. A magyar kormány tudja is, miként kell ezt csinálni – írja a TASZSZ. Nem kell elfogadni a NATO és az EU terveit a háború kiszélesítésére, és azokra a pártokra kell szavazni június 9-én, amelyek békét akarnak.
Úgy látszik, mondta nagy beszédében a magyar kormányfő, hogy a háborúpárti vonaton nincsen fék, és megőrült a masiniszta. Meg kell húzni a vészféket, hogy legalább az, aki akar, leszállhasson, és kimaradjon a háborúból – idézi Orbánt a TASZSZ, hozzátéve még azt is, hogy „magyar vér nem folyhat Ukrajnáért”. Megjegyzi a tudósító: a magyar kormányfő beszédét végig taps kísérte a mintegy 100 ezer fős margitszigeti rendezvényen.
A német Ruhr24 tv csatorna Orbántidézi: a magyar miniszterelnök azzal vádolja nyugati szövetségeseit, hogy fegyveres konfliktusba akarják belerángatni országát – hasonlóan az első és a második világháborúhoz. A jobboldali populista ezt pénteken (május 31.) mondta a rádióban. A német tévé megállapítja: annak ellenére, hogy miközben Oroszország az agresszor, ami megtámadta Ukrajnát, Orbán Viktor még szorosabbra fűzi a szálakat a Kremllel.
A 7. cikkelyes eljárás vitán felül politikai természetű, hiszen az Európai Tanács miniszterei és államfői szavazzák meg. A lengyel kormányváltással megváltozott a politika iránya is, és május 21-én az Európai Bizottság megszüntette ezt az eljárást Varsó ellen – írja Pardavi Márta, a budapesti székhelyű emberi jogi civil szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke a Visegrad Insight-ban. E hónap elején az Európai Bizottság úgy döntött, hogy megszünteti a 7. cikk szerinti eljárást Lengyelország ellen. A döntés azt mutatja, hogy az EU elsődleges jogállamisági eszköze még mindig él, de a kialakításával továbbra is vannak problémák – mind Magyar-, mind Lengyelországban. A demokratikus biztonság védelme végett a következő intézményi ciklusban lépéseket kell tenni a 7. cikk hatékonyabbá tételéért. Az EU jogállamisági eszköztárának valamennyi eleme közül valószínűleg az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke volt a leginkább kitéve a névtelenségnek és a bizalmatlanságnak. Az eljárást nevezték már nukleáris opciónak, politikai boszorkányüldözésnek, brüsszeli megfélemlítésnek, belügyekbe való beavatkozásnak, a szuverenitás elleni támadásnak, kettős mércének és időpocsékolásnak.
Eddig két illiberális uniós tagállam, Lengyel- és Magyarország ellen indították el 2017-ben, illetve 2018-ban.
Most az Európai Bizottság szándékozik megszüntetni az eljárást Lengyelország ellen, miután az új lengyel kormány esetében meggyőződött arról, hogy a jogállamiság „súlyos megsértésének egyértelmű kockázata” megszűnt.
A magyarországi helyzet ennél kontrasztosabb nem is lehetne, hiszen az eszköztár minden elemét bevetették már, de még nem történt valódi előrelépés a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyreállítása felé.
Támogatható-e az állam foglyul ejtésének visszafordítása és a folyamatba vetett bizalom növelése 7. cikk újbóli életbe lépése esetén az eszközrendszer fejlesztésével?
Bóka János uniós miniszter közben figyelmeztette is a brüsszeli bürokratákat, hogy megint kettős mércét alkalmaznak: a megígért lengyel igazságügyi reform egyelőre nem teljesült, csak afelé halad…
Magyarország – írja Pardavi Márta – viszont nem csupán egyértelmű kockázat a jogállami uniós értékrendre, hiszen nem független az sem az igazságszolgáltatás, sem a média (ami ráadásul nem is plurális) virágzik a korrupció, számos intézményi összeférhetetlenség áll fenn, az alkotmányos rend megbontva, akárcsak a választási rendszer… Mindezeket a problémákat 2024 januárjában EU parlamenti határozatként a képviselők meg is küldték az Európai Tanácsnak, ám az utóbbi máig nem tette közzé a cselekvési tervét, hogy rendezni lehessen a kifogásolt részleteket.
Csak remélhető, hogy a magyar elnökség előtt pár hétig még elnöklő Belgium tart egy újabb meghallgatást, de közben a 7-es cikkely olyan értelmű átírásán is el kell gondolkodni, ami kézzelfoghatóvá teszi a számonkérés módozatait.
A Neue Zürcher Zeitung tudósítója Dombóvárra kísérte el Magyar Pétert. A 17 ezer lakosú városban az egyik megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy Orbán 10 éve nem járt arra, s bizony „ekkora tömeg” – 250 körül lehettek a kampányeseményen – azóta senkit nem fogadott. Magyar a fideszes városokat, falvakat látogatja sorra. A korrupciót és a nepotizmust akarja felszámolni Magyarországon – hirdeti az újdonsült politikus. A magyar zászló színeivel dekorált Ford Transitot, amiről szónokolni szokott, sokan a remény szimbólumának tekintik az országban.
A CEU volt rektorhelyettese, Enyedi Zsolt megállapítja a svájci lapnak adott nyilatkozatában: Magyar Péter nem tekinthető baloldali politikusnak, sokkal inkább kozmopolita értelmiséginek. Miután két hónap alatt 20 százalékos támogatottságra tett szert, képes felforgatni az egész ellenzéket. A Nézőpont Intézet vezetője, Mráz Ágoston Sámuel szerint Magyar Péter „a reménysugár az elmúlt évtizedben apátiába süllyedt emberek számára”. Két gimnazistát is megszólaltatott a Neue Zürcher Zeitung tudósítója: ők elsőszavazóként Magyarra adják le voksukat, mert minden ellenzéki politikussal szemben ő szerethető figura.
Még arra is kiterjedt az újságíró figyelme, hogy Orbán ezúttal a békementen kevesebb embert tudott összecsődíteni, mint Magyar a legutóbbi budapesti nagygyűlésén.