Értékes-izgalmas interjú jelent meg a „hvg360” portálon: Windisch Judit készítette Hegedűs Dániellel, a Berlinben élő, dolgozó magyar politológussal. Az írásból kiderül: Putyin ráébresztette Orbánt, hogy nem autonóm, hanem csak egy hasznos idióta az EU-ból. (A nyitó képen: a felcsúti divatdiktátor Brüsszelben.) A magyar kormányfőnek nemcsak azért van morális felelőssége, mert blokkolta a NATO–Ukrán Tanács működését, hanem mert egy EU- és NATO-tagállamban ekkora geopolitikai befolyást biztosított Oroszországnak és Kínának. Ezt már Hegedűs Dániel politológus, a berlini German Marshall Fund munkatársa mondta a hvg360 munkatársnőjének. Hegedűs szerinte Orbán nemcsak a saját mozgásterét illetően tévedett, hanem Magyarország biztonságpolitikai pozícióit is durván aláásta. Egy kis ízelítő az interjúból:
hvg360: Hogyan befolyásolja Orbán Viktor helyzetét az orosz–ukrán háború, és hogyan hathat ez a választási eredményre?
Hegedűs Dániel: Nem választanám szét a nemzetközi és belpolitikai vonatkozásokat. Azt látjuk, hogy Orbán Viktor elmúlt 12 éves Oroszország-politikája stratégiai kudarcnak bizonyult.
Belpolitikai szempontból ez nehezen kezelhető helyzet a kormány és a Fidesz számára, láthatóan küzdenek azzal, hogy alkalmazkodjanak az új realitásokhoz. Egy választási kampányban a miniszterelnök nem ismerheti el, hogy tévedett – márpedig itt egy történelmi léptékű tévedésről van szó –, mert az nem fér össze a tévedhetetlenségének mítoszával, azzal, hogy előre látja a nemzetközi politikai fordulatokat.
A kormány éppen ezért próbál ellensúlyozni, és kiszorítani a kampányból a kérdést, és egy olyan kommunikációs teret fenntartani, amiben nem egyértelmű, mi zajlik a szemünk előtt.
Ez a magyarázat arra, hogy miközben a nemzetközi porondon behúzott nyakkal támogatja az uniós szankciókat, próbál nem feltűnni és megszabadulni a bajkeverő mítoszától, addig a kormányközeli sajtótermékekben még mindig megy az orosz dezinformáció. Orbán magáról és a korábbi politikájáról próbálja hárítani a felelősséget a hirtelen békepárti magatartással is, meg azzal, hogy nem nevezi nevén az agresszort, és úgy tesz, mintha itt két kiegyensúlyozott fél konfliktusáról lenne szó…”