A tekintélyes konzervatív The Washington Examiner a NATO 70. évfordulója kapcsán Magyarországgal szemben fogalmaz meg súlyos kritikát, amihez apropót az adott, hogy Magyarország épp 20 éve tagja az Észak Atlanti Katonai Szövetségnek. Ilyen kifejezéseket használ az egyébiránt roppant kiegyensúlyozott értékrendet valló portál: „Orbán Európa rossz fiúja”, vagy „Orbán politikája tényleg nagyon visszataszító”. Az alapgondolata pedig, hogy a NATO-nak foglalkoznia kellene Magyarországgal, mert kevés csak katonai kérdésekben egy platformon lenni.
A szervezet demokratikus és „szabadságharcos értékrendje” ugyanis megköveteli a tagállamoktól, így Magyarországtól is ezek tiszteletben tartását. A NATO alapokmányának preambulumára és a 2. cikkelyére hivatkozik, amelyek a független intézményrendszer és független törvényhozás működtetését írják elő. Ezért felszólítja az európai és amerikai vezetőket, hogy vállalják fel a konfrontációt Orbánnal szemben, mert ezeknek a feltételeknek nem tesz eleget a magyar kormányfő. 2010 óta Orbán szisztematikusan bontotta le a demokráciát – idézi a Freedom House, az Európai Unió és a Human Rights Report rangsorolását –, amelyek szerint hazánk már nem tartozik a szabad országok közé. Parlamenti kétharmadával ellenőrzés alatt tartja az ellenzéket, a médiát, a vallási, a tudományos, civil szervezeteket, az igazságszolgáltatást, a menedékkérőket és még a magánszektort is – írja a konzervatív Washington Examiner.
Nem Orbán politikai nézeteivel van probléma, hanem a játékszabályok teljes átírásával. Ráadásul a NATO-kötelezettségeit sem tartja be, hisz 2017-től megakadályozza a NATO–Ukrajna bizottsági találkozók megtartását. Azért nem büntette a NATO mindezekért Magyarországot, mert külön kezelte eddig a jogállami-emberi jogi, valamint a katonai kérdéseket. Azonban épp Magyarország sértette meg a NATO játékszabályait, amikor az ukrán nyelvtörvény miatt a saját önös érdekeit a NATO és szövetségesei érdekei elé helyezte. Eljött az idő a NATO és az amerikai vezetés számára is, hogy amit eddig csak magánjellegű beszélgetésekben tettek szóvá, azt most nyilvánossá tegyék. Azt, hogy mind belpolitikája, mind az Ukrajnával való konfliktusa szembe megy a NATO alapértékeivel és az Egyesült Államok által elvárt értékrenddel is.
Ha ezek a vitás kérdések a nyilvánosság előtt zajlanak, az még nem jelenti azt, hogy a NATO nem tekinti magára nézve kötelezőnek az 5-ös cikkelyt, ami a tagállamok iránti teljes szolidaritást és védelmet mondja ki. Sőt, hozzásegíti a katonai szervezetet is ahhoz, hogy tisztába tegye az 5-ös cikkelyben foglaltakat és hozzásegítse a magyar népet ahhoz a teljes körű szabadsághoz, amit 20 évvel ezelőtt még magáénak mondhatott – írja Scott Cullinane a Washington Examinerben.
A Harvardon működő, a Független Újságírásért Nieman Alapítvány szakértői vették észre, hogy a Google a digitális újságírást támogató egyik alapja 50 ezer euró támogatást ítélt meg a magyar Origo portálnak – írja a Nieman Lab. A Harvard egyetem rögtön kérdést is intézett a Digital News Innovation Fund számára, hogy miképp segíti vajon a kormány szócsövének számító Origo az oknyomozó újságírás céljait? Rövid idő elteltével azt vették észre, hogy a Google levette a győztes pályázók listájáról az Origót kiadó New Vawe Media Goupot, majd válaszoltak a médiaelemzők kérdésére, amely szerint felülvizsgálták álláspontjukat. Mégsem kap az Origo 50 ezer eurót. A Harvard egyébként felhívta a Google-döntéshozók figyelmét a The New York Times-ban nemrég megjelent, a magyar média helyzetét és benne az Origo színeváltozását is részletesen elemző cikkre, amiből kiderül, hogy az Orbán baráti köréhez tartozó jegybankelnök fia a tulajdonos és ennek köszönhetően tele van hirdetésekkel a magyar portál.
A kizárólag a V4-kel foglalkozó Visegrad Insight változtatott eddig megszokott hangnemén, amikor Magyarországról írt. Orbán és Putyin úgynevezett „szuverén demokráciáját” leplezi le. Hamisnak állítja be azt a putyini és Orbán által is gyakran hangoztatott alapelvet, hogy bármit tesznek az országgal, azt a választóktól kapott óriási felhatalmazás birtokában joguk van megtenni. A két rendszer közti párhuzamot olyan kifejezésekkel teszi plasztikussá, mint az Orbán-féle maffiaállam és a putyini neo-feudalizmus. Sőt, Orbán a beszédeinek retorikai fordulatait gyakran a Kreml szövegkönyvéből veszi. Akárcsak Putyin, ő is a keresztény értékek letéteményesének állítja be magát. Sőt, abban is hasonlóságot mutat konspirációs logikájuk, hogy mindketten úgy vélik, a mindenféle „színes forradalom” (lásd pl. narancsos forradalom Ukrajnában) külföldi segítség nélkül nem valósulhatott volna meg.