Bass László egyetemi adjunktus, szociológus, az ELTE szociális munka tanszéke oktatójának kutatásai adják az alapját a Mentőcsónak „Szociopoly” című rendhagyó színházi estjének a budai Jurányi Házban. Az előadás aktív résztvevői a nézők.
Az ipar megszűnése miatt Miskolc környékén, kis falvakban munka nélkül élők gondjaiba avatják be a résztvevőket. Megmutatják, hogy a mindennapok milyen nehéz döntések elé állítják azokat a családokat, akiknek a jövedelme mindössze a családi pótlékból, segélyekből áll. Csak a kiváltságosok juthatnak közmunkához. Más legális pénzkereseti forrás nincs.
A darab résztvevőit négy csoportra osztják. Egy-egy családot képviselnek, ahol apa, anya és két gyermek él. A mama otthon van az egyik kicsivel. A csoportoknak kell közösen meghozni a döntést, hogy mire költik csekélyke jövedelmüket. Ha szerencsések, kapnak közmunkát. Igen ám, de akkor elesnek a segélytől. Ha a vállalkozónál feketén vállalnak munkát, akkor megkapják a segélyt, de egy esetleges ellenőrzés után már egy fillért sem. Az is előfordul, hogy a vállalkozó, aki 10–12 órát dolgoztatja őket, csak részben fizeti ki a járandóságukat.
A mindennapi szükségletek kielégítése is gond. A helyi kis boltban drágábban vásárolhatnak, mint a városi nagyokban. Bár hitelt kapnak helyben a hónap végéig ám ha nem törlesztenek, akkor legközelebb már nincs hitel. Az uzsorás készséggel kisegíti őket – 100 százalékos kamatra.
Lehetne olcsóbban vásárolni, busszal bemenni a városba, de az már külön kiadás. A falusi vállalkozó elvinné a szegény megszorultakat a városi boltba – nyolcezer forintért, ami csak akkor érné meg, ha egy hónapra bevásárolnak. Ilyenkor ágaskodik a kérdés: mire költsenek? Rezsire vagy élelmiszerre? Ha nem fizetik be a villanyt, a gázt, akkor kikapcsolják.
És mindig adódnak váratlan kiadások. Cipő kellene a gyereknek, osztálykirándulásra készülnek az iskolában, beteg lesz valaki. Embertelen döntéshelyzet: gyógyszer vagy villanyszámla. Miközben a szociopoly-csapatok azon gondolkodnak, hogy miként gazdálkodnának, mire költenének, Bass László beszámol a kutatási eredményekről…
A legtöbb gyereket szegénység, éhezés miatt veszik állami gondozásba. Sok család az iskolásgyerek igazolatlan óráinak nagy száma miatt nem kapja meg a családi pótlékot. Vannak helyek, családok, ahol télen azért nem ment iskolába a gyerek, mert nem volt cipője…
Különösen nehéz helyzetben vannak a roma családok. A falu közösségéből kirekesztve élnek, tengődnek. Érdekes módon minden büntetést a falu egyetlen utcájába, a cigánysorra címeztek. Megbüntették őket, mert nem volt csengő a biciklijükön, vagy rossz helyen mentek át az úttesten… Viszont: három év alatt 800 uzsorást jelentettek fel, ám mindössze harmincat ítélték el.
Sok szegény képtelen kiváltani a receptjét, mert nem futja rá. Nagy kérdés, mire költsenek, ételre vagy gyógyszerre? Gyakran nem kezelik a cukorbetegséget, a magas vérnyomást, a szövődmények vége a korai halál. Uniós átlagban az élen járunk az idő előtti elhalálozási sorban.
Az iskolák szegregálódnak, azaz: a tehetősek a városba hordják gyerekeiket, mert a helyi, a falusi iskolák elmaradottak – akár csak a Horthy-érában. A legtöbb szegény családban nemhogy könyv, még toll és írópapír sincs; a gyerekek idő előtt kimaradnak az iskolából, irány a közmunka. Borsodban a fiataloknak csaknem a fele nem fejezi be az általános iskolát.
Gyakori probléma a játékgépezés: sokan ezáltal szeretnének pénzhez jutni, de az csak elvétve sikerül, közben még azt a kevéske pénzüket is eljátsszák/elvesztik, amennyijük van/volt.
A Mentőcsónak e darabbal az interaktív színházi társasjáték formáját teremtette meg. Ezt a műfajt azoknak ajánlom, akik szeretnének bekapcsolódni e komoly játékba, hajlandóak beleélni magukat egy mélyszegénységben élő család helyzetébe. Nagyon kemény, elgondolkodtató est részvevői lehetnek. A műsorvezető Bass László mellett Fábián Gábor, Hay Anna, Jaskó Bálint meggyőzően személyesítik meg a település életében fontos szerepet játszó személyeket: a polgármestert, a vállalkozót, a postást, a védőnőt, a boltost stb.
* * *
A Mentőcsónak 2014-ben kezdte meg működését Fábián Gábor és Pass Andrea szakmai vezetésével. Színházi előadásaikban elsősorban olyan aktuális társadalmi kérdések vizsgálatára vállalkoznak, mint a magyarországi mélyszegénység, a hajléktalanság, a rasszizmus, az előítéletesség, és ami mindezekből következik: a kivándorlás problematikája. Fontosnak tartják, hogy a hátrányos helyzetű csoportokkal szembeni előítéletességet színházi eszközök segítségével is csökkentsék, s így a toleranciát és a szolidaritást erősítsék nézőikben, különösen a fiatalokban.
Az előadásokra jellemző folyamatos interakció a nézőkkel; társul hozzájuk a feldolgozó beszélgetés, és sok esetben konkrét jogi tudást is átadnak. Minden előadás esetében új kortárs magyar drámai szövegek születnek, amelyek a hazai társadalmi feszültségekre reagálnak, hol interaktív, új színházi formákat kutatva, hol pedig klasszikus színházi keretek között. Minden program egyben kísérlet is. A Mentőcsónak egyik újítása az interaktív színházi társasjáték műfajának megteremtése, amely eddig ismeretlen volt itthon, és külföldről is érdeklődés kíséri. Különösen újszerű forma, amely interaktív helyzetekben személyes döntések meghozatalára sarkallja a résztvevőket, ezáltal a saját élményűséget erősíti. A műfaj első példája a Szociopoly című előadás.
Mivel az előadások súlyos társadalmi problémákat vizsgálnak, az alkotók folyamatosan együtt dolgoznak az adott téma szakértőivel és a területen működő civil szervezetekkel. Programjaik egyszerre közösség- és személyiségfejlesztő hatásúak, miközben közös gondolkozásra, vélemények ütköztetésére bátorítják a résztvevőket. Hisznek benne, hogy ez a tevékenység, a nézők ilyen formán történő megszólítása hosszú távon társadalomformáló erejűvé válhat. (Forrás: http://juranyihaz.hu/author/mentocsonak)