Orbán teljhatalma egyelőre végtelen

Bár Varga Judit a napokban az állította, hogy a rendkívüli állapot visszavonásával helyreállt a normális helyzet Magyarországon – írja az Euractiv –, és így bebizonyosodott, hogy egyesek alaptalanul kiáltottak diktatúrát az Orbán Viktornak adott különleges felhatalmazás láttán, ám ez egyáltalán nem igaz, mert a speciális jogkör lerombolta a magyar demokráciát.

Ráadásul egyáltalán nem ért véget. Ezt Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem, valamint Halmai Gábor, az Európai Egyetemi Intézet két alkotmányjogásza fejti ki, miután az igazságügyi miniszter azt írta, hogy európai vezetők összehangolt hadjárattal próbálták lejáratni a magyar vezetést. A két szakértő hazugságnak minősíti az érvelést, mivel az országgyűlés valóban érvénytelenítette ugyan a felhatalmazási törvényt, de egyidejűleg életbe léptette azt a jogszabályt, amelynek alapján immár a parlament jóváhagyása nélkül be lehet vezetni az egészségügyi szükséghelyzetet.

Ennélfogva Orbán Viktor továbbra is teljhatalmat élvez addig, ameddig csak kedve tartja. Csupán annyit történt, hogy új nevet adott a gyereknek, mert nem akarta, hogy az EU költségvetési szankciókkal sújtsa az országot. Az új rendbe a törvényhozás már nem szólhat bele, de a miniszterelnök még a saját kabinetjét is megkerüli, mert csakis az operatív törzsre, illetve a gazdasági operatív törzsre támaszkodva dönt az igazán lényeges kérdésekben. Mellesleg egyik testület sem tartozik számadással senkinek sem a munkájáról. Ezzel párhuzamosan törvényben véglegesítettek jó pár rendeletet, amely a koronaválság idején látott napvilágot.

Hatályban marad a fake news ürügyén elfogadott törvény is, amelynek alapján hozzávetőleg 130 letartóztatást hajtottak végre. A cél az, hogy az újságírókat megfosszák a hírforrásoktól, így ne tudjanak hírt adni arról, valójában mennyire súlyos a járványhelyzet. Az tény, hogy Kelet-Európa és benne Magyarország egész jól megúszta fertőzést, de ez nálunk nem azért van így, mert az Orbán-kormány annyira jól szuperált. Szerepet játszhatott pl. a BCG-oltás.

Az azonban már nagyon is felróható a hatalomnak, hogy egy csomó pénzt fecsérelt el futballstadionokra, ahelyett, hogy abból a pénzből az egészségügyet fejlesztette volna. Ennek a következménye azután, hogy milyen sok halott van. A két szerző kérdezi: ha tényleg úgy van, ahogy azt az igazságügyi tárca vezetője hangoztatja, hogy ti. sikerült megálljt parancsolni a betegségnek, akkor miért kellett gyakorlatilag meghosszabbítani a különleges állapotot. A logikus válasz az, hogy Orbán Viktor ragaszkodik az önkényuralmi jogosítványaihoz. Tehát a tavasszal indokolt volt a nemzetközi tiltakozás a felhatalmazás láttán, mert egyértelmű, hogy Magyarországon immár olyan tekintélyelvű rendszer működik, amelyet nem lehet megfékezni.

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy amit Orbán Viktor csinált a különleges felhatalmazással a válság idején, az inkább lehangoló, semmint ijesztő – olvasható a Le Figaroban.  Egyáltalán nem lett volna szükséges, hogy karanténba küldje a törvényhozást, hiszen a kétharmadnak köszönhetően már előtte is teljhatalmat élvezett. Ám a neves bolgár politológus szerint azt nem lehet állítani, hogy államcsínyt szított volna. Sokkal inkább megmutatta Brüsszelnek, hogy teljesen büntetlenül szegheti meg az európai jogot. Félt attól, hogy az ellenzék rábólint a Covid-19 ellen hozott intézkedésekre, hiszen a rendszere arra épül, hogy állandó ütközés legyen a népről gondoskodó kormány, illetve az ellenségekből és árulókból álló ellenoldal között. Ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a különleges jogkör meghatározatlan időre szóljon. Ily módon ugyanis elérte, hogy az ellenzéki erők semmiképpen se támogathassák azt. Krasztev nem gondolja, hogy a magyar modell átültethető lenne a németeknél és a franciáknál. Viszont azt nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy a gazdasági válság folytán lengyel mintára átterjed Európára a politikai megosztottság, ami kihat a független intézményekre, a sajtóra, a bíróságokra és a központi bankokra, valamint az őket övező bizalomra.

A paradoxont abban látja, hogy nagyon sok magyar, lengyel és cseh kifejezetten támogatja a demokráciát, ugyanakkor a térségben tovább tart az illiberális fordulat. És nem lehet véletlennek tekinteni a populisták választási sikereit. Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a demokratikus meggyőződésüket. Ennélfogva immár nem a polgárok, hanem a rajongók köztársaságáról kell beszélni. Itt már mindent felülír a saját párt iránti hűség, a hívek már nem képesek bírálni a hiányosságokat, korrekciót követelni a választott vezetőtől. Ilyen helyzetben minden vereség igazságtalansággal, minden kritika árulással ér fel.

Hiába vannak a populisták hatalmon, akkor is úgy állítják be magukat, hogy ők az üldözött kisebbség. Arról álmodnak, hogy áldozatnak tekintsék őket, ugyanakkor felhatalmazást kapjanak, hogy úgy cselekedjenek, mint a „gonoszok”. Ezért kell félni attól, milyenek lesznek a demokráciák a fertőzés után, ideértve a választások megkérdőjelezését és az egyetértés hiányát, noha igencsak nagy szükség volna a konszenzusra bizonyos társadalmi célok ügyében.

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson, amelynek ma lesz az első fordulója, hangsúlyozza a kommentár, kiemelve, hogy hatalmas árok húzódik a földrész nyugati és keleti fele között, ami azért különösen veszedelmes, mert az EU alapértékei: a demokrácia, a sajtószabadság és a jogállam mentén jött létre – írja a The Washington Post/Bloomberg . Az illiberalizmus nevében Orbán Viktor egy évtizede semmibe veszi ezeket a normákat. Lengyelország öt éve ugyanebbe az irányba araszol, de Lengyelországnak még több esélye van az irányváltásra, mint Magyarországnak. Ez akár már ma megkezdődhet.

De ha Duda nyer, akkor Varsó marad a magyar úton. A felmérések szerint a hivatalban lévő államfő nagyjából 40%-ra számíthat, így két hét múlva valószínűleg lesz újabb menet és ott már alighanem a legerősebb kihívó mögé sorakoznak fel mindazok, akik változást akarnak. Trzaskowski, a liberális, kozmopolita, Európabarát és igen népszerű varsói polgármester tökéletes ellenpólusnak látszik Dudával és a PiS reakciós beállítottságával szemben. Már a váltás puszta lehetősége mutatja, hogy Lengyelország nem Magyarország. Orbán hatékonyan semlegesítette a bírókat, az egyetemeket és a sajtót.

A lengyel viszonyok még nem ennyire riasztóak. A PiS uralma még nem terjed ki mindenre, nem úgy, mint a Fideszé. Azon kívül a Jog és Igazságosságnak nincs kétharmada. Viszont az ellenzék többséget élvez a szenátusban, de Kaczynskinak az alsóházban is egyben kell tartania a törékeny és feszültségekkel teli jobboldali szövetséget ahhoz, hogy keresztül tudja vinni akaratát. Ráadásul a lengyeleknek nem tetszik, ahogyan a kormány kezelte a koronaválságot és dühítik őket a korrupcióról szóló hírek is.

Sokatmondó, hogy a PiS ezek után a klasszikus orbáni kampányhoz folyamodott, azaz megbélyegezett több kisebbséget is, hogy mozgósítsa a vidéki, katolikus bázist, a „vagy mi, vagy ők” logikája alapján. A köztévében először úgy festették le Trzaskowskit, mint aki nem jó katolikus – az antiszemita felhangokat nemigen próbálták leplezni, amikor arról beszéltek, hogy az erős külföldi érdekcsoport megbízásából jár el. Majd következett az újabb mélypont, amikor a melegeket és a többi nemi kisebbséget vettek célba. Az államfő nyugati LMBT-ideológiát emleget, azt összehasonlítja a kommunista igával és az állítja, hogy a jelenség a lengyelek életmódját fenyegeti.

Már csak ezért a vakbuzgóságért megérdemli, hogy kitessékeljék az államfői hivatalból. De azért is mennie kell, hogy az unió előre tudjon lépni. A PiS alatt Lengyelország – gyakran Orbán segedelmével – folyamatosan negatív szerepet játszott. Akadályozta a migránspolitika megújítását, továbbá hogy a földrész karbonsemleges legyen, stb. A kormánypárt új birodalmi megszálló erőként beszél Brüsszelről, noha az ország a fejlesztési támogatások legnagyobb nettó kedvezményezettje. Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában bont le. Ezáltal mérsékelheti a törvényhozást és a kabinetet. Ennek következménye pedig új parlamenti választás lehet.

Lengyelország persze nem az egyetlen állam, ahol szemben állnak egymással a városi világpolgárok és a vidéki nacionalisták. Ám nagy lépés volna Európa számára, ha a lengyelek visszatérnének a konstruktív és liberális gondolkodásmódhoz. A varsói polgármester hatalomra emelésével az ország hozzáláthatna, hogy eltüntesse a kontinens egyik legfájdalmasabb elválasztó árkát.

A beilleszkedéssel és a migrációval foglalkozó német alapítványok szakértői tanácsának elnöke azt mondja, hogy az európai menedékrendszer átalakítása közben nem szabad háttérbe szorítani a menedékkérők elosztását – olvasható a Süddeutsche Zeitungban. Együtt kell tárgyalni azzal, hogy a kérelmeket a külső határon ellenőrizzék és hozzanak létre legális csatornákat a betelepülésre.

A kérdés úgy vetődött fel, hogy három nap múlva Németország veszi át az EU soros elnöki teendőit és Seehofer belügyminiszter a kvóták kérdésére csak akkor kerítene sort, ha már tisztázódik a többi fontos pont. Ám a menekültügyi szakember szerint nem szabad megengedni, hogy megint magukra maradjanak a déli államok. Magyarország, Csehország, Ausztria elutasítja a kötelező befogadást, a görögök, spanyolok, olaszok és máltaiak viszont több támogatásra tartanak igényt a többiek részéről.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy Orbán Viktor megfúrná-e az unió migrációs politikájának reformját, ha az tartalmazza a menedékkérők kötelező átvételét – írja a Der Spiegel. Épp ezért az egyik oldal szerint egyelőre nem is kell erőltetni a reformterveket, mert van éppen elég baj a hosszú távú költségvetéssel és az újjáépítési csomaggal. Mindkettőt egyhangúlag kell elfogadni, így a magyar miniszterelnöknek bőven lenne hol vétóznia, ha felidegesítik a kvótával. Ezzel szemben a zöldek egyik EP-képviselője arra emlékeztet, hogy Magyarország igencsak rászorul a brüsszeli pénzekre, így rá lehet venni az engedményre. Mindenesetre a Bizottság hónapok óta halogatja, hogy nyilvánosságra hozza elképzeléseit. Ebbe persze belejátszik, hogy a gazdaság helyretétele sokkal fontosabb, és csak zavarna, ha most vennék napirendre a migrációt is. Másfelől viszont szorít az idő, mert egy millió kérelmet kellene feldolgozni. A nagy akadály továbbra is szolidaritás hiánya a menekültek elosztása kapcsán, bár az Európai Bíróság nemrégiben kimondta, hogy teljesen rendjén való volt 2015-ben az idevágó EU belügyminiszteri határozat.

A volt osztrák kancellár úgy gondolja, hogy ha a jelenlegi kormány tényleg arra az ostobaságra vetemednék, hogy orbanizálni akarná az országot, akkor annak megakadályozására össze kell fognia az összes liberáldemokratikus erőnek – írja a Der Standard.

A szociáldemokrata Vranitzky, aki 10 éven vezette az országot, fontosnak tartja, hogy a Kurz-kabinet ne dugja a fejét a homokba és álljon ki határozottabban az európai értékek mellett, amikor bírálni kell a magyar demokrácia állapotát, miközben több olyan ország is van a földrészen, amely nem hajlandó a közös úton menni. Hozzátette ugyanakkor, hogy ha az EU meggyőző eredményeket tud felmutatni, akkor eltűnnek a színről az illiberális tényezők, mert a lakosság felismeri, hogy mi a jobb neki.

A politikus szerint az összefogásra ösztönöz az is, hogy Kína rendkívüli mértékben megerősödött, az USA viszont gyengélkedik, ezért robbantott ki kereskedelmi háborút Pekinggel, és ezért sújtja Európát gazdasági szankciókkal. Ám ezt az uniónak nem szabad megengednie.

Kitért arra is, hogy az amerikai lakosság igen megosztott és ezen változtatnia kell a következő elnöknek, akit remélhetőleg nem Trumpnak hívnak majd. Ugyanakkor a maga részéről gazdasági megfontolásokból szorgalmazná az együttműködést Oroszországgal, hiszen hatalmas az ottani piac. Nem szabad, hogy Washington érdekei diktálják, hogy mit tesz Európa ezen a területen.

A német konzervatív Die Welt azt írja, hogy ahol olyan tekintélyelvű vezérek irányítják az országot, mint az amerikai vagy a brazil elnök, ott robbanásszerűen emelkedik a vírusfertőzöttek száma. Mert félvállról veszik a tömegrendezvényeket, igyekeznek nevetségessé tenni a védekezést célzó intézkedéseket, ám már jelentkeznek a következmények. Brazíliában két napja az egészségügyi tárca 24 óra alatt csaknem 47 ezer új megbetegedést, illetve halálesetet jelentett. Az államfő és a hasonszőrűek másutt is igyekeznek eltussolni, kifordítani, elnyomni a valóságot. Ez történik Amerikában és Indiában is. A számuk azonban magukért beszélnek. Azt meg csak sejteni lehet, hogy valójában mi van a kínaiaknál, az irániaknál és az oroszoknál. Az autoriter politikusok a gyengeség jelének tekintik, ha maszkot húznának. Patetikusan a népet emlegetik, de nem törődnek a betegekkel és az áldozatokkal.

Trump választási hadjáratot vív, nem az állam első embereként jár el. Azt követeli, hogy nyisson az ország, függetlenül a ragálytól, mert a gazdaság ezt követeli meg. Republikánus kormányzók élen járnak ebben a folyamatban, de már visszakoznak, lásd Floridát és Texast. Az illiberális vezetők mindent jobban tudnak, tisztában vannak mindennel, bérleti joguk van az igazságra, viszont semmiféle kételyt nem engednek meg.

(A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelenet meg.)