Orbán Viktor magyar miniszterelnök, akit nyilván felbátorított földcsuszamlásszerű választási győzelme, a várakozások szerint most megkeményítheti nacionalista, populista hozzállását és Putyin-pártiságát, beáshatja magát konzervatív nézeteinek lövészárkába, és tovább erodálhatja hazájában a demokráciát. Így értékeli az EUObserver című brüsszeli uniós hírportál a vasárnapi magyarországi parlamenti választás kimenetelét.
A cikk szerzője, Zalán Eszter felhívja a figyelmet Orbán győzelmi beszédének arra az elemére, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is megemlítette, mint a Fidesz ellen felsorakozott erők egyikét, a hazai és külföldi baloldali pártok, a brüsszeli bürokraták, Soros György úgynevezett birodalma és a fősodratú nemzetközi média mellett. Idézi Hegedűs Dánielt, a Német Marshall-alapítvány elemzőjét, aki szerint a választáson tömeges hazai támogatást kapott Orbán Ukrajnával és Oroszországgal szembeni politikája, kelet és nyugati közötti egyensúlyozó pávatánca.
Hegedűs úgy véli, hogy a magyar miniszterelnöknek sokkal nagyobb lett az önbizalma, és magasabb árat fog kérni az EU-tól és a NATO-tól az együttműködés fejében. Továbbra is ki fogja zárni az Oroszországgal szembeni energetikai szankciók lehetőségét, és ellenáll majd a többi közép-európai kormánytól – így a varsóitól – a címére érkező bírálatoknak. Az elemző arra számít: Orbán, annak fejében, hogy hajlandó eltekinteni a Nyugat közös fellépéseinek a megvétózásától, azt várja majd el, hogy ő maga elkerülje a szankciókat. Az EU-nak ebben a helyzetben óvatosan kell egyensúlyoznia, mert nem engedheti meg magának az egység hiányát Oroszországgal szemben.
Hegedűs szerint az Európai Bizottság nem fogja majd jogállamisági aggályait hangoztatni Lengyelországgal szemben, hiszen Varsó központi szerepet játszik az Oroszország elleni egységes fellépést illetően. Ugyanezt azonban nem teheti meg Magyarországgal.
Az EUObserver szerzője emlékeztet arra, hogy az unió végrehajtó testülete, az Európai Bizottság még nem hagyta jóvá a covid-járvány miatti helyreállítási támogatási alapok felhasználására vonatkozó lengyel, illetve magyar nemzeti tervet. Ezek az alapok azért lennének fontosak Magyarországnak, mert a választás előtti kiköltekezés, párosulva a meredek inflációval és a magas energiaárakkal súlyosan érintik a magyar átlagembereket és a költségvetést.
Zalán Eszter megjegyzi: Orbán kísérletet tehet arra, hogy ismét prés alá helyezi a kiskereskedelemben tevékenykedő külföldi vállalatokat. Ebben a szektorban még most sem domináns a hazai tulajdon részaránya. A kormányfő ezzel a módszerrel próbálhatja betömni a költségvetési réseket, és egyúttal kiszélesíteni a hozzá hűségesek körét. Egyszer, a 2010-i választási győzelem után már folyamodott ilyen, általa unortodoxnak nevezett gazdasági intézkedéshez, amivel sok jogi kihívást zúdított saját kormányára az Európai Bizottság részéről.
A brüsszeli hírportál elemzése szerint elképzelhető, hogy a nacionalista miniszterelnök, hazai választási sikerére alapozva, most megpróbál uniós szinten új életet lehelni a jobboldali populisták koalíciójába, valamint otthon is tovább szíthatja a nacionalizmust. Hegedűs Dániel szerint a Fidesz számára a legradikálisabb elképzelések némelyikét a kicsiny, szélsőjobboldali Mi Hazánk karolhatja fel, amely most először jutott parlamenti mandátumokhoz.
Az EUObserver úgy látja: Obán földcsuszamlásszerű győzelmének egyik oka a hatalmas médiafölény lehetett. A Fidesz képes volt arra, hogy saját maga határozza meg a narratívát az ukrajnai háború, az energiaárak emelkedése és más témák tekintetében. Miközben Orbánt a nemzetközi színtéren szidalmazzák Vlagyimir Putyin orosz elnökkel való szövetsége miatt, ez a hazai terepen nem volt számára ártalmas, és a kormánypárti média Kreml által ösztönzött propagandát terjesztett a magyar lakosság körében. Zalán Eszter idézi Márki-Zay Pétert, az Egységben Magyarországért ellenzéki pártszövetség miniszterelnök-jelöltjét, aki szerint a Fidesz a propaganda révén nyerte meg a választásokat. Folyamatosan jelen voltak azok az aggályok, hogy a választás nem tisztességes, a fékek és ellensúlyok korlátozottak.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ megfigyelői előzetes jelentésükben egyebek közt megállapították, hogy hatalmas volt az átfedés a kormányzó pártok és a kormányzat között. Az átláthatóság hiánya, a kampányköltségek fölötti áttekinthetőség korlátozott volta miatt a kormánypártok előnyt élveztek – áll az előzetes jelentésben.
Az EBESZ-megfigyelők szerint a hírszolgáltatásbeli elfogultság és egyensúlyhiány, valamint az a tény, hogy a főbb jelöltek között nem tartottak vitákat, nagymértékben korlátozta a választók azon lehetőségét, hogy tájékozott módon dönthessenek. A választás lebonyolításával kapcsolatos viták kezelése és elintézési módja nem nyújthatott megfelelő jogorvoslatot – áll az össz-európai szervezet első megállapításai közt.
A magyar választás nem volt sem tisztességes, sem szabad, sőt, manipulálták
Frankfurter Allgemeine Zeitung Daniel Freund a német zöldek nevében úgy értékelte a jogállami mechanizmus beélesítését, hogy az tökéletesen rendjén való, hiszen Orbán masszívan megsértette a jogállami elveket. De lehet, hogy már késő a magyar demokrácia szempontjából, a Bizottságnak évekkel ezelőtt kellett volna cselekednie, az lett volna az optimális időpont.
Moritz Körner, aki a német liberálisokat képviseli Strasbourgban, hozzátette, hogy amit von der Leyen közölt az EP-ben, az igen jó hír az európai demokrácia számára. Ám mivel az intézkedés elkésett, van némi mellékíze. Így most Brüsszel további négy évet ajándékozott Orbánnak. Ezért a magyar miniszterelnöki folytathatja a jogállam lebontását. Az európai törvényhozók különben tapssal fogadták a Bizottság elnökének bejelentését. Ugyanakkor Orbán alighanem úgy érzi: politikája megerősítést kapott az urnáknál.
Reuters A Bizottság bejelentette ugyan, hogy élesíti a jogállami mechanizmust Magyarország ellen, ám hónapokig a tart, amíg végez a belső előkészítéssel és döntésre a tagállamok elé viheti a kérdést. Mindenesetre már az jelzi a feszült viszonyt Brüsszel és a magyar vezetés között, hogy EU-ból kevesen gratuláltak Orbánnak a választási sikerhez. Úgy nyert, hogy az utóbbi években sorra érkeztek a bírálatok Európából a liberális demokratikus jogok megnyirbálása miatt, illetve folyamatosan megvádolták, hogy uniós pénzeket a csókosok zsebébe játszik át.
Ezenfelül hurokba fogta a sajtót, a tudományt és oktatást, a civil szférát, megnyesegette a bevándorlók, valamint a melegek jogait is. A jogállami vita létében fenyegeti az EU-t, Orbán belülről kezdi ki a szervezetet. Éppen akkor, amikor olyan feladatokkal kell megbirkózni, mint a járvány, a klímaváltozás, valamint Kína és Oroszország, ráadásul ez utóbbi javában háborúzik Ukrajna ellen.
Financial Times Az elsöprő siker lehetőséget ad Orbán Viktornak, hogy még inkább kezében tartsa az országot, további alaptörvény-módosításokkal bebetonozza a jobboldali-nacionalista ideológiát. Ám ily módon megint csak szembekerül az EU-val.
A választásokra még programot sem készített, de a megerősített hatalom birtokában egyik fő célja lehet, hogy még jobban megszorongassa a helyi önkormányzatokat. Nem adta fel azt a tervét sem, hogy megszerzi a Budapest Airportot. A kiskereskedelemben fokozottan hazai vállalkozókat hozhat helyzetbe.
A Mi Hazánk sikere előrevetíti, hogy megy tovább a kulturkampf. Várhatóan folytatódik a „romboló diplomácia” is, miután az ellenzék nem tudott tőkét kovácsolni a Fidesz orosz kapcsolatából. Viszont az, hogy Varsó kapcsán nem eszik olyan forrón a kását, az kiderült Kaczynski legutóbbi interjújából, mert a politikus azt mondta, hogy az Ukrajna miatt mutatkozó ellentétektől függetlenül ép a kétoldalú viszony. Szó sincs a kapcsolatok megszakadásáról, az együttműködés minden lehetséges területen folytatódik.
The Washington Post Lehet, hogy Orbán sikere nem tetszik a Nyugatnak, de a magyarok ilyen választási eredményt akartak. A fejlett világ számára persze részben joggal tűnik föl ellenszenvesnek a szavazás kimenetele, hiszen független megfigyelők szerint a pálya a Fidesznek lejtett. Ám a rendszerváltás óta eltelt időszak – 1994-et leszámítva – azt mutatja, hogy a lakosság többsége a jobboldalhoz húz. Ez az oldal 1990-ben összesen 52%-ot szerzett és az arányok azóta sem tértek el lényegesen.
Tehát az már azelőtt így volt, hogy Orbán képes lett volna manipulálni a szabályokat. Most pedig azért nyert, mert sokak számára elfogadható a piacgazdaság, a nacionalizmus és a konzervatív társadalompolitika egyvelege. Ezt igényli a többség. Látni kell, hogy a nacionalizmus régóta fontos tényező a közgondolkodásban. Még nem is olyan rég a Jobbik volt a Fidesz számára a legnagyobb kihívás, nem pedig a Nyugat által támogatott, budapesti központú közép, illetve baloldal.
Az egyesült ellenzék csak úgy tudta volna megverni a fennálló hatalmat, ha ráveszi a Jobbik összes korábbi hívét, valamint a Fidesz egynémely támogatóját: hagyják a csudába a Mi Hazánkat és inkább az ellenzéki összefogásra voksoljanak. A herkulesi próbálkozás fájdalmasan dugába dőlt.
Nem nehéz megérteni, hogy az emberek a nyugati rosszallás ellenére is miért ragaszkodnak Orbánhoz. Az alacsony társasági adó vonzotta a külföldi befektetőket. Jócskán visszaesett a munkanélküliség. A nőknek nyújtott támogatás növelte a születésszámot. És nem zavart be a képbe még a Putyinnal fenntartott szoros viszony sem. A sajtófölény viszont sokat segített.
Melyik nyugati demokráciában veszítene a kormány, amikor jól áll a gazdaság és a vezető a többségi értékeket képviseli? Orbán akkor penderül majd ki a hatalomból, amikor ez már nem így lesz. A Nyugat számára az a legjobb, ha megérti ezt.
Süddeutsche Zeitung Az unió elpuskázta a lehetőséget, hogy megakadályozza a magyar jogállam felszámolását, viszont most már feltehetően késő. A választás kétségtelenül mélypont az EU történetében. Ha a szervezet szabadelvű-demokratikus elveinek helyzetét nézzük, akkor csak 26 tagot lehet idevenni, illetve a lengyelek miatt 25 és felet. A felelősség ezért részben az uniót terheli, mert nem lépett közbe idejében Magyarországon.
A többieknek az idők során meg kellett volna fenyegetniük Orbánt, hogy kihajítják országát, akkor biztosan engedett volna. A közös front viszont a PiS 2015-i győzelme óta már nem lehetséges. A menekültválság nagy lendületet adott a nemzeti populistáknak, és még ma is jó eszközül szolgál számukra, hogy mozgósítsanak általa az állítólagos nyugati elit ellen.
A kormányok általában igyekeznek elkerülni, hogy fájdalmat okozzanak egymásnak, már csak azért is, mert a döntéseket egyhangúan kell meghozni. Ám hogy a magyar vezető bolondját tudja járatni az EU-val, az tragikus igazság, a szerkezetből következik. Itt kerül Merkel a képbe. A volt kancellár esetében most egyaránt kétségbe vonják az orosz- és az Európa-politikát.
Megértést tanúsított Orbán iránt, próbálta megnyerni, ám túl elnézőnek bizonyult vele szemben. Viszont elérte nála és Kaczynskinál, hogy megszülessék a jogállami mechanizmus. Bírálatok érik a Bizottság késlekedését is. Hiba volt, hogy nem tette már korábban sínre a szankciós eljárást, amit bizonyít, hogy a magyar választókat abszolút nem érdekelte 7000 millió euró befagyasztása.
Most az a legjobb, ha keményen tárgyalnak a kormányfővel. Mivel ész nélkül osztogatott, erősen rászorul az apanázsra. Az is jó ötletnek látszik, hogy a lengyelek viszont hozzájussanak a maguk 24 000 milliójához, mert így széteshet a Budapest–Varsó-tengely.
Piszkos kompromisszumokra a jövőben is rászorul az unió, a Putyin-ellenes szankciókhoz pedig egység kell. Viszont: ha Brüsszel újabb kelet-európai tagokat akar felvenni, hogy kivonja őket az orosz befolyási övezetből, akkor két nagy problémába ütközik: a jogállamiságba és a korrupcióba.
Daily Telegraph Az erősen jobboldali és Európa-ellenes újság úgy látja, hogy Orbán sikere katasztrófa Brüsszel szemszögéből, ugyanakkor sokat segít Putyinnak. Azzal fenyeget, hogy megtöri a földrész egységét Moszkvával szemben. A magyar vezető szoros kapcsolata a Kremllel, illetve félautoriter rendszere már jó ideje tüske a köröm alatt az EU számára. A háború folytán azonban szinte már páriának számít, Zelenszkij viszont hősnek.
Az 58 éves politikus azonban nem riad vissza attól, hogy tengelyt akasszon a földrész irányadó köreivel. Utóbbiak feltehetően azt remélték, hogy vasárnap bealkonyul az Orbán-korszaknak, hiszen jó alkalom kínálkozott a megbuktatására. Az Orbán-kormány rettenetesen kezelte a járványt, 45 ezren haltak bele, ugyanakkor hatásainak ellensúlyozására megszorítások következtek.
Csakhogy az esélyek az ellenzék ellen szóltak. Orbán az eltelt 12 évben igencsak bevetette magát, hogy felépüljön az illiberális demokrácia. Hegedűs Dániel a Német Marshall-lapítványtól úgy véli: hiába volt verseny, a választást nem lehet demokratikusnak tekinteni. Így most az unió a következő években is egy olyan taggal néz szembe, amelyik ha aktívan nem ellenséges is, de kész meghiúsítani a közös terveket és minden eddiginél magabiztosabb.
Ráadásul a Fidesz úgy veszi majd, hogy igen széles körű társadalmi felhatalmazást kapott, így erős fellépésre kell számítani az LMBT-közösség és más kisebbségek ellen. Orbán ezen felül megkéri az együttműködés árát az EU-tól, pl. azért, hogy ne blokkolja az újabb szankciókat.
Ám ezzel együtt nem lesz könnyű dolga, mert kénytelen egyensúlyozni, ha fenn akarja tartani a szoros viszonyt Moszkvával, ugyanakkor nem szeretne megválni az uniós tagsággal járó előnyöktől. Az UniCredit Bank fő közgazdásza ugyanakkor emlékeztet arra, hogy Magyarország fontos a német gazdaság számára, Merkel ezért tűrte el Budapest viselkedését. Igen valószínű, hogy az érintett cégek keményen lobbiztak nála. Viszont az európai partnerek mind jobban kerülik Orbánt.
Neue Kronen Zeitung Magyarország Orbanisztán és az is marad – fejti ki a legnagyobb osztrák bulvárlap. Pedig az ellenfelek már akkor örvendeztek, hogy leáldozik a Fidesz-korszaknak, amikor Márki-Zay, az amatőr 2018-ban nyerni tudott a hódmezővásárhelyi polgármester-választáson. Majd az érzésre ráerősített az ellenzéki siker egy évvel később, amikor ellenzéki kézre került Budapest és egy sor nagyváros. Az EU is úgy látta, végképp megfelelő a széljárás.
A hat párt összeállt, és tényleg volt esélye. Mert mikor, ha nem most szabaduljanak meg egy olyasvalakitől, aki már 8 éve kinyilvánította, hogy a liberális állam gátolja a nemzeti érdekeket, ezért ő a maga részéről illiberális demokráciát akar. Attól az embertől, aki nagy példaképének tekinti Putyint. Ám a kihívók akkora vereséget szenvedtek, hogy azt még a legpesszimistábbak sem gondolták volna. Azaz Magyarország továbbra is Orbánisztán.
The Washington Post Megerősítette befolyását a választások eredményeként a két Putyin-barát európai vezető: Orbán és Vucsics. Az ukrajnai háborús bűnök hatására az orosz elnök még inkább páriává válik, de Budapestről és Belgrádból jó híreket kapott. A két illiberális, nacionalista vezető fölényesen diadalmaskodott, Orbán, a földrész aktuális demagógja kényelmes kétharmadot ért el.
Éppen ő lehet a fő gond az EU számára. Az orosz kapcsolat más, szélsőjobbos politikusnak is gondot okozott ugyan, lásd Salvinit és Le Pent, ám a magyar kormányfőnek nemigen ártott az urnáknál, hogy nem hajlandó Kijev segítségére sietni. Átment az az üzenete, hogy nem hagyja Magyarországot belevonni a háborúba.
Politikája olyan Európa szívében, ami nagyon ismerős a Putyinhoz hasonlatos erős emberek számára. A Fidesz javára módosította a választási törvényeket, korlátozta a civil szervezeteket, újságírók ellen kémprogramot vetett be, továbbá bedarálta a fékeket és ellensúlyokat. Ezen túlmenően hatalombarát médiabirodalmat teremtett, ami a hivatalos mondandót visszhangozza.
Nem számít, hogy a gazdaság közepes teljesítmény nyújt, miután a legjobb koponyák kivándorolnak Orbán uralma elől, és hogy egyre jobban öregszik a lakosság. Ukrajna ugyanakkor semmi jót nem vár a régi-új kormánytól. Az európai ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes szerint arra számítanak, hogy magyar részről fennmarad a barátság Moszkvával.
Die Welt Dalos György szerint Orbán patetikus nacionalista, cinikus hazardőr, feudális nagyúr és ügyes technokrata, ezt a keveréket adja el illiberális demokráciaként a publikumnak. A Berlinben élő író-történész, akinek épp a napokban jelent meg könyve a miniszterelnökről, úgy látja: a szavazók azt szeretik benne, hogy stabilitást ígér, hogy erő sugárzik belőle, de ebbe alighanem az is belejátszik, hogy gyenge az ellenzék.
Az EU várhatóan vonja kétségbe a választás eredményét, igazából azonban kötelessége, hogy az eddiginél talán következetesebben, de számonkérje a jogállami normák teljesítését, továbbá nyíltan bírálja az Európa-ellenes irányvonalat. A szakértő a tudatos hintapolitika részének tekinti, hogy Orbán ennyire keresi Putyin barátságát. Az uniótól egy valamit vár: pénzt.
A kormányfő számára a szövetségi tagság semmiféle erkölcsi kötelezettséget nem jelent, vonatkozik ez az EU-ra és a Visegrádi Csoportra is. Magyarország és Lengyelország mentálisan teljesen más és más tészta. Mindkettő kommunistaellenes, de a lengyeleknél ez történelmi okokból ruszofóbiával jár együtt. A magyaroknál viszont a múltbeli sérelmek nem akadályozzák, hogy összemutyizzanak Putyinnal. Így még 1956 sem, 1989 pedig egyértelműen tegnapi hó.
Project Syndicate A magyar választás nem volt sem tisztességes, sem szabad, sőt kifejezetten manipulálták, ezért az EU-számára most minden eddiginél égetőbb a kérdés: mi tévő legyen egy virtigli autokráciával – írja közös kommentárjában Magyar Bálint és Madlovics Bálint. Kiemelik: az eredmény azt tükrözi, hogy a Fidesz beleavatkozott a szavazási folyamatba, ezért a választás kimenetele már előre eldőlt.
Ehhez nem kellett klasszikus módon csalni, az csak kisebb mértékben fordulhatott elő, mert hála a civil társadalomnak, mindenütt voltak ellenőrök. Így, ha valahol volt visszaélés, leginkább a levélszavazatoknál.
Viszont a szabályok módosítgatása állandósult, de a Fidesz egyébként is mindent bevetett, hogy nyerjen:
1. a kormány az utóbbi hónapokban a GDP 3%-ának megfelelő összeget osztogatott szét
2. a hatalom erői 8-szor annyit költöttek politikai reklámra, mint az ellenzék
3. a közmédia változatlanul hivatalos szócsőként működött, a magánsajtó Fidesz által ellenőrzött része pedig ontotta Márki-Zayról az álhíreket, illetve a rágalmakat.
A háború felforgatta a forgatókönyveket, a Fidesz azonban feloldotta a híveit az alól, hogy szolidaritást tanúsítsanak Ukrajna iránt, ömlött rájuk a Kreml propagandája. Az eredmény egy roppant megosztott társadalomról árulkodik, és a helyzetet súlyosbítja, hogy főleg vidéken csak a hatalom kezében lévő orgánumokból tájékozódnak. Mivel a sajtó jó része a kormánypárt kezében van, továbbá félrehúz a választási rendszer, ezért Orbán nem demokratikus módon nyert.
Magyarország továbbra is fogas kérdés, arról nem beszélve, hogy a Putyinhoz fűződő szoros kapcsolat még nagyobb biztonsági kockázatot jelent, mint mostanáig. Ugyanakkor az ellenzéki képviselőknek fel van adva a lecke: vagy elfogadják a mandátumukat, ám ezzel a törvényesség látszatát adják egy tekintélyuralmi rezsimnek, vagy bojkottálják az új parlamentet, viszont ily módon még inkább eltűnnek a nyilvánosságból.