A menekültválság nagy esély Orbán Viktor számára – vagy nem – írja a legnépszerűbb amerikai hírportálon, a Huffington Poston megjelent elemzésében Simonyi András. Az egykori NATO- és washingtoni nagykövet, aki jelenleg a Johns Hopkins Egyetem tanszékvezetője a tengerentúlon, rámutat: az eltelt hónapok sok rosszat hoztak Európának és Magyarországnak. A földrész elárulta gyengeségét, ami a vezetés hiányából, az önelégültségből, a megosztottságból és a vízió hiányából fakad.

Ráadásul a válság kellős közepén felbukkant Orbán Viktor, a politikai szerencsejátékos, aki nagy tétben játszik. Az ilyesfajta hazardőrök időnként meztelenül távoznak, időnként viszont egy vagyonnal. Nem kétséges, hogy sokat kockáztatott, amikor belevágott a gusztustalan kerítés megépítésébe, hogy távol tartsa menekülteket. Elsősorban a hanyatló népszerűsége, a Fideszen belüli lázadás vezette. De megragadta a lehetőséget és most az európaiak azt kérdezik: lehet, hogy igaza van?

Ne legyen kétség: ezt az utat a pusztulás szegélyezi, Orbán egyben szörnyű képet alakított ki országáról világszerte. Tovább gyengítette az európai egységet. Viszont rájött, hogy a kezére játszik az a rendezetlen mód, ahogy a földrész kezeli a krízist. Válaszából kiérződik az idegengyűlölet, a rövidlátás, a Putyin-féle illiberális hozzáállás.

Súlyos károkat okozott a fiatal magyar demokráciának, lehetővé tette a kleptokráciát. Ellenben megállította az ország korszerűsödését. Olyan modellt alkotott, amely fertőző és csak egyre mélyebbre vezet. Viszont egy valamit nem lehet tagadni: Orbán kivételesen tehetséges vezető, harcos és bátor. Nem vitatható, hogy szinte minden más politikusnál jobban megérezte sok magyar és európai félelmét, majd gyorsan és határozottan lépett, hogy ezt kihasználja. És orosz mintára pontosan tudja, ha pipogya alakokkal van dolga, akik nagyhangúak ugyan, de nincs náluk bunkósbot.

Ha megkérdezne olyanokat, akik nem bólogatójánosok, viszont fontos számukra az ország sorsa, akkor elmondták volna neki, hogy a válság lehetőséget kínál Magyarország számára, meg neki is, hogy ragyogjon. Hogy megragadja az esélyt és az országot Európa élvonalába állítsa – a közös határok bátor védelmezőjeként, valamint a rászorulók segítőjeként. Ehhez üdvözölnie kellett volna az igazi menekülteket, viszont vissza kellett volna utasítania a gazdasági bevándorlókat. Le kellett volna csapnia az embercsempészekre. Össze kellett volna fognia az ellenzékkel, a humanitárius szervezetekkel.

Ám ő nem ezt választotta. De még nyitva a kapu, hogy 180-fokos fordulattal konszenzust hozzon létre idehaza és külföldön. Hogy újraépítse a kapcsolatokat Európában. Ehhez be kell szüntetnie a harcot és igazi vezetővé kell előlépnie. Felül kell vizsgálnia álláspontját, hogy nem fogad be menekülteket. Kinyújthatja kezét az egész magyar társadalom, és nem csupán az idegengyűlölő szélsőjobb felé. Fel kell adnia a teljes ellenőrzés gondolatát. Újra kell építenie a magyar gazdaságot, mérsékelnie kell a függést az orosz gáztól és az erkölcstelen német vállalatoktól.

Itt a ragyogó pillanat, hogy elismerje hibáit és visszatérjen a szabadsághoz, a demokráciához és a modernizációhoz. Meg tudná tenni, de biztos, hogy a végén az lesz, amit Tom Lantos szokott mondani, amikor középszerű politikusokkal találkozott: „Nagy tehetség, de talán nem olyan okos, mint ahogy hisszük”.

A magyar kormánynak fogytán a türelme, így hamarosan lezárhatja a horvát határt is – tudósít a BBC. A hatalom milliárdokat költött a hamarosan elkészülő kerítésre, rövidesen eltorlaszolják a vasúti pályát is. Az Orbán-kabinetet semmi sem ingatja meg abban, hogy meg lehet és meg kell állítani a menekülthullámot, vagy legalábbis meg kell akadályozni, hogy ezek az emberek betegyék a lábukat magyar földre. Jelenleg naponta 9 ezren jönnek és az áradatnak nem látszik a vége. Beremenden a többség üdvözli az erős rendőri és a katonai jelenlétet. A polgármester arról beszélt, hogy nem lehet ennyi embert minden ellenőrzés nélkül, csak úgy beengedni. Ha bezárul a határzár, akkor véget ér a drámának ez a fejezete.

Kérdés, hogy mi lesz a következő: megkerülik a migránsok az akadályt, vagy netán áttörik?

Magyarország végzetesen büszke a saját homogenitására – szögezi le a Die Zeit. Orbán Viktor azzal utasítja el a menekülteket, hogy a magyarok nem akarnak változni a tömeges bevándorlás következményeként, ám ily módon elárulja, hogy nincs fogalma az Európai Unió igazi természetéről.

Felfogásával ellentétben, amit mellesleg oszt a nép jó része is, az európai klubtagság nem csak azt jelenti, hogy elfogadjuk az áldásokat Brüsszelből, és amennyire csak lehet, gyarapítjuk a jólétünket. Egyidejűleg szembe kell szállni bizonyos kihívásokkal, folyamatosan át kell alakulni, nem lehet bezárkózni. 

Sok magyar persze csalódott, mert az ország előrelépett ugyan rendszerváltás óta, de a havi átlagkereset átszámítva továbbra is siralmas 800 euró. A szociológus Szombati Kristóf úgy jellemzi a magyarok lelkét, hogy a történelem évszázadaiban a népnek folyamatosan tartania kellett az idegenek túlsúlyba kerülésétől, a külföldi uralomtól. Ezért az ország rendkívül büszke a nemzeti egyneműségre, és még az olyan kisebbségeket sem tekinti a néphez tartozónak, mint a romák.

A menekülteket napjainkban bizalmatlanul és elutasítóan fogadják. Közben az unió hirtelen nemcsak azt követeli, hogy vegyék fel ezeknek az idegeneknek az adatait, hanem egy részüket fogadják is be. Sok magyar számára tarthatatlan ez követelés és nem kíván engedni neki. Ugyanakkor nem néz szembe azzal, hogy az utóbbi években félmillióan költöztek külföldre, főleg gazdasági megfontolásokból. Veszedelmesen magas ez a szám egy 10 milliós nemzetnél, amely gyorsan öregszik.

Az Orbán-kormány a kivándorlást teljesen normális, ugyanakkor csupán átmeneti jelenségnek tekinti. Az is lenne, ha eközben az ország ugyanennyi fiatal, vállalkozó kedvű, kreatív embert vonzana magához, ám a népmozgás egyirányú. Szóval az orbáni, nem túl önkritikus, ugyanakkor ellentmondást nem tűrő hitvallás, miszerint „nem akarunk változni!”, egy nap még végzetessé válhat.  

A menekültválság miatt felvirradt a jobboldali populistáknak Európában – kezdi cikkét az osztrák Die Presse. A hullám láttán sok tagállamban tódulnak az emberek az ilyen pártok zászlói alá. A lakosság elvesztette a bizalmát a politikai közép iránt. A brüsszeli Bizottság riadót fúj, mert a földrészen egyre erősödik az a benyomás, hogy a válságban fájdalmas kudarcot vallott a politikai elit. Timmermans alelnök arra figyelmeztet, hogy ha nem sikerül tartós megoldást találni, akkor előretörhetnek a jobboldal legszélén található csoportosulások. Részben a szociáldemokraták és a liberálisok tartós gyengélkedésének, részben pedig annak köszönhető, hogy Orbán Viktor egyre inkább igyekszik kifogni a szelet a szélsőségesek vitorlájából, hogy Magyarországon a Jobbik a 2. erővé léphetett elő. Evégett átveszi, de ezáltal fel is értékeli azok témáit. A halálbüntetés visszaállításának felvetése után a menekültkérdés kínál lehetőséget a jobboldali-nacionalista kormányfőnek politikai profilja csiszolására. És a közvélemény-kutatások azt bizonyítják, hogy a módszer kifizetődik számára. 

A Süddeutsche Zeitung bemutatja, hogy Fischer Iván Magyarországon egykori zsinagógákban ad hangversenyeket, mert úgy gondolja, hogy meg kell menteni az országot. A legutóbbi koncert Gyöngyösön volt – mindenki számára tárt kapukkal –, miközben Orbán Viktor Németországban és Ausztriában dicsérte a maga menekült- és kisebbségi politikáját, amely a bezárkózást, a muzulmán veszély elhárítását és a keresztény magyar nemzet fenntartását célozza.

A nap történelmi, a terem zsúfolásig tele. A karmester, akinek nagyszülei elpusztultak a holokausztban, nem akarja, hogy továbbra is jórészt a zsidó temetőkbe szoruljon vissza az emlékezés a zsidó kultúrára, hagyományokra, a háború előtti mindennapokra. Eddig 12 ilyen koncert zajlott a Fesztiválzenekar művészeinek közreműködésével, és a zsidó közösségek némi reményt merítenek a sorozatból, mármint hogy vidéken is újjáéled a zsidó élet.

A karnagy egyúttal szeretné megadni a kellő tiszteletet a már nem létező zsidó közösségeknek. Fő célja a felvilágosítás, hogy szűnjenek az előítéletek, viszont maradjanak elevenek az emlékek.

Fischer egyébként alapítványt hozott létre és vett egy teherautót, hogy ellássák az átutazó menekülteket. A miniszterelnök politikájával nem tud egyetérteni, bár nem tekinti antiszemitának Orbánt. Mint mondja, a kormányfő nem a zsidókat gyűlöli, hanem mindent, ami idegen. A Fidesz csak barátot és ellenséget ismer, átmenet nincs a számára. A párt azon van, hogy az országot a világtól elzárkózó, paranoid nemzetté formálja át.

A karnagy azonban nem akarja nézni, amint Magyarország eladja a lelkét az ördögnek. Azért nem vándorolt ki, mert az országot meg kell menteni. És ha végre világos lesz, hogy ami itt történik, az nem magyar érdek, akkor Orbán koncepciója kártyavárként omlik össze – mondja.