Az EUObserver című brüsszeli uniós hírportál a magyarországi tiltakozó megmozdulásokról szóló beszámolójában azt emeli ki, hogy azokhoz a szikrát a rabszolgatörvényként emlegetett új munkajogi előírás adta ugyan, de a fő irány idővel a közmédia felé fordult, és a tüntetések Orbán Viktor jobboldali miniszterelnök autokrata rendszere, az úgynevezett illiberális demokrácia elleni demonstrációvá nőttek.
A portál szerint a tiltakozások mostani szintje még nem veszélyezteti Orbán uralmát. A kormányfő eddig nem kommentálta az eseményeket – jegyzi meg a cikk szerzője, Zalán Eszter. Ehhez hozzáteszi, hogy az állami média Soros György aktivistáiként állította be a tüntetőket. A Soros által létrehozott Nyílt Társadalom Alapítvány nyilatkozatban közölte, hogy nem támogatja a tiltakozókat. A tüntetők és a parlamenti képviselők elleni erőszak új mélypont, hiszen az Orbán-kormány eddig igyekezett elkerülni azt, hogy a politikai ellenfelekkel szembeni erőszak képét mutassa – írja az EUObserver, és valószínűtlennek tartja, hogy a karácsonyi ünnepek közeledtével sokkal nagyobbra duzzadna a tiltakozási hullám, bár az ellenzéki pártok, amelyek a múltban széttöredezettnek és hatástalannak bizonyultak, most a lendület fenntartására törekednek.
A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy a Freedom House a csupán részben szabad kategóriába sorolta be a magyar médiát, amely csaknem ötven helyet zuhant az országok rangsorában, mióta Orbánt 2010-ben megválasztották.
A The New York Times érzékletes helyszíni riportban ír a magyarországi történésekről, kiemelve azt a bizarr jelenséget, hogy miközben a Facebookon a köztévé biztonsági őreinek és az ellenzéki képviselőknek az egymáshoz feszülését lehetett figyelemmel kísérni, a központi tévé csatornáján a galambtenyésztés előnyeit, a galambhús iránti nagy nemzetközi igényt ecsetelő műsor futott. „Orbán Viktor alatt az országban már régóta két párhuzamos valóság létezik” – írja a The New York Times, és nem is jobboldalinak, hanem egyenesen szélsőjobboldalinak minősíti a magyar miniszterelnököt. Az egyik valóságot az állami média, valamint az Orbánhoz hűséges holdingban összefogott több száz magánmédia teremti meg, a másikat az egyre fogyatkozó, főként online szolgáltatásként működő független média mutatja be, és próbálja továbbra is napirenden tartani Orbán felelősségét. Ez a két világ az elmúlt hét folyamán különösen eltávolodott egymástól – állapítja meg az amerikai újságíró. A cikk az eseményekről szóló részletes beszámoló mellett teret ad Kovács Zoltánnak, a külföldi média kormányzati tájékoztatásáért felelős illetékesnek is, aki szerint: ha van párhuzamos világ, akkor az a nemzetközi média által kreált alternatív valóság.
Az AP amerikai hírügynökség beszámol arról, hogy bár kedden a fővárosban alábbhagyott a megelőző napok utcai tiltakozási lendülete, az ellenzéki törvényhozók a karácsonyi ünnepek csöndje után további eszközök igénybe vételét tervezik. Megszólaltatja Szabó Tímeát, a Párbeszéd képviselőjét, aki szerint a jogi és parlamenti lépések mellett polgári engedetlenségi akciókra, a szakszervezetekkel együttesen útlezárásokra és további demonstrációkra készülnek.
A müncheni Süddeutsche Zeitung arról ír, hogy a tiltakozó magyar ellenzék sokfélébb nem is lehetne, és a legkülönbözőbb elképzelésű emberek együtt lépnek fel. A kommentátor szerint ez indokolt is, mert Magyarország veszélyben van, az Orbán-kormány egyre inkább kiiktatja saját hatalmának a korlátait és ellenőrizhetőségét, amivel nem csupán az országnak, hanem az egész EU-nak árt.
Végül nézzünk egy úgymond német vidéki lapot. A Magdeburgban megjelenő szerint az immár az egész Orbán-rendszer elleni, országszerte zajló tiltakozásokra a kormányzat reflexszerűen, a szokott módszerrel reagál: azt állítja, hogy külföldi ügynökbandák, élükön a demokráciamániás Soros Györggyel próbálják megkaparintani az országot. „Ennél ostobább és arrongánsabb módon aligha csinálhatnák. Az államszocializmus és bizonyos szemérmességi időszak után Orbán Viktor, nyolc éve tartó másodszori uralkodása alatt, közvetlenül az abszolutizmus felé menetel. És ez nem akadályozza a német uniópártokat abban, hogy az Európai Parlamentben továbbra is a saját soraik közt tartsák a puszták leendő császárát. Ez szégyenteljes dolog” – fogalmaz a magdeburgi Volksstimme.