Nem sok jó hír érkezik mostanában Moszkvából: gyengélkedik a gazdaság, az orosz medve elhúzódónak látszó harcokba keveredett Ukrajnában, sokat vesztett világhatalmi súlyából. A brezsnyevi pangás időszakában, de azt követően is – a korábbiakhoz képest – jóval kevesebbet költött fegyverkezésre, ezért lemaradása az Egyesült Államokhoz mérten számottevő.
Szergejev nagykövet azonban úgy véli: bár növelni kellett a védelmi kiadásokat a múlt évtizedekben, mégis sikerült érzékelhetően emelni az életszínvonalat. Sokat költöttek az infrastruktúrára és a városok csinosítására is, amit bárki tanúsíthat, ha megfordul például Moszkvában vagy Szentpétervárott. S hogy mégis miért mondta le jó néhány politikai vezető, hogy részt vegyen a május 9-i parádé megtekintésén? Ilyen kérdésre egy nagykövet csak diplomatikus választ adhat. Elvégre húsz állam- és kormányfő mégis csak tiszteletét teszi Moszkvában, a német külügyminiszter Volgográdban koszorúz, és Merkel német kancellár egy nappal később rója le kegyeletét az orosz fővárosban.
Vitathatatlan, hogy az egykori Szovjetunió viselte a fasizmus elleni háború fő terhét, és szabadította föl európai országok sorát a náci rémuralom alól. S mégis: mostanában gyakran elhangzik, hogy Oroszország visszatért a sztálini nagyhatalmi politikához, és megirigyelte Washington világcsendőri ambícióit. Szergejev nagykövet szerint ez a legkevésbé sem fedi a valóságot. Éppen hogy Washington tévesztett utat, amikor a kilencvenes években „úgy döntött, hogy a hidegháború egyedüli győztese”. Jogot formált arra, hogy megpróbálja egyetlen központból vezényelni tőle távol eső országok sorsát. Ez vezetett az Irak széteséséhez, Koszovó mint önálló állam létrejöttéhez, a szíriai destabilizációhoz. Az Ukrajnában kialakult helyzet is az effajta amerikai politikának köszönhető – fejtegette az orosz diplomata. Az egykori szovjet tagállam gazdasági helyzete katasztrofális, az ukrajnai nyugdíjak bangladesi szintre süllyedtek, miközben a kijevi vezetés mindent elkövet az oroszellenesség szításáért.
Moszkvának világosak a geopolitikai érdekei, s érthető módon arra törekszik, hogy szomszédságában ne legyen háború. „Kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk mindenkivel, aki együtt akar működni velünk” – fejtegette Szergejev arra célozva, hogy az Oroszországgal szemben alkalmazott szankciók kontraproduktívak. A tilalmak haszonélvezői hosszú távon kárt okozhatnak a kétoldalú kapcsolatokban. Nemrég egyébként szakértői küldöttség járt Magyarországon, amely élelmiszer-biztonsági szempontból vizsgálta, hogy a szankciók feloldása után miként lehet rendezni a kiviteli engedélyeket.
Oroszország – a budapesti nagykövet szerint – az ukrajnai konfliktus dacára nem szigetelődött el. Igaz, a kapcsolatok a NATO-val megszakadtak, és Brüsszellel is igencsak fagyos a légkör, miközben – húzta alá – éppen a kijevi vezetés sérti meg sorozatosan a minszki megaállapodásokat. Kifejezetten magas szintűnek, már-már stratégiainak mondható az orosz–kínai együttműködés, Ankarával pedig máris sikerült megállapodni a Török Áramlat elnevezésű gázvezeték mielőbbi megépítéséről.
Ami pedig Moszkva szerepét illeti az Európán kívüli válsággócok kezelésében, Szergejev a Közel-Kelet és elsősorban az Iszlám Állam kérdéskörét érintette.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének külpolitikai szakosztálya által az orosz nagykövethez szervezett sajtóbeszélgetésen az Infovilág szerkesztője a nagyhatalmak, a valamikor szövetségesek (éppen 70 évvel ezelőtt kényszerítette a náci Németországot feltétel nélküli kapitulációra a Szovjetunió és a vele szövetséges Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország) esetleges összefogásának a lehetőségét vetette föl a nem csupán a közép- és közel-keleti, a kaukázusi térséget, hanem az egész világ biztonságát, békéjét fenyegető „iszlám állam” ellen. Az újságíró rámutatott, hogy – miként a nagyköveti tájékoztatóban is elhangzott – egy ilyen „kései”, de el nem késett koalíció az ENSZ Alapokmánya szellemében javíthatná Oroszország és a Nyugat, Moszkva és NATO meglehetősen fagyossá vált viszonyát, miközben alapvetően az emberiség javát, a nemzetközi békét és a terrorizmus elleni hatékony fellépést szolgálná.
Válaszában Szergejev nagykövet hangsúlyozta, hogy szóban minden érdekelt egyetért: az erőfeszítéseket egyesíteni kell, harcolni kell általában a nemzetközi terrorizmus ellen, konkrétan pedig az „iszlám állam” ellen, amely a terrorizmus anyagi megjelenési formája, konkrét képződménye. Valószínűleg az optimális, a legjobb út ehhez az ENSZ, a Biztonsági Tanács keretein belül vezet.
Csakhogy ezen az úton vannak akadályok is.
Köztudott, hogy az Egyesült Államok létrehozott egy koalíciót az „iszlám állam” elleni harc céljából és a szövetség élére állt. A nagy kérdés: hogyan harcolhatunk akkor és úgy, ha a nemzetközi jog keretein kívül maradunk. Először is nagyon pontosan meg kell érteni, hogy milyen okok vezettek az „iszlám állam” létrejöttéhez, miért éppen most jött létre és miért erősödött meg ilyen egyértelműen, és hol ment mindez végbe.
Ne feledjük: mindez Irak és Szíria területén történt. Irakot tönkre tették mint államot. Egyidejűleg erőfeszítések történnek azért, hogy ugyanez történjék Szíriában is – magyarázta a nagykövet. – Ilyen körülmények között, amikor az államhatalom szerfölött meggyengül, lényegében meg is szűnik, akkor ebbe a légüres térbe beállnak olyan „jelenségek”, mint például az „iszlám állam”. Fölvetődik: miként lehet megoldani a problémát?
Egyszerre két követelménynek kell eleget tenni: az egyik oldalról likvidáljuk, megszüntetjük ezt a terrorista képződményt, a másik oldalról pedig tiszteljük a nemzetközi jogot. Hogyan lehet szíriai területen katonai csapásokat mérni úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk a szíriai állami vezetés álláspontját? Egyértelmű, hogy Irak és Szíria kormánya nélkül ezt a kérdés megoldása több, mint bonyolult. Ha az Egyesült Államok egyszer úgy döntött, hogy «szíriai kormány nem létezik», akkor hogyan lehet együttműködni ilyen alapokon? Ahhoz, hogy egyesítsük az erőfeszítéseinket, meg kell szüntetni az egyesítéshez vezető úton a felvázolt problémákat, az akadályokat – zárta az Infovilág kérdésére adott válaszát Vlagyimir Ny. Szergejev, Oroszország magyarországi nagykövete.