Ez nem azt jelenti, hogy ilyenformán bárki szereti a putyini Oroszországot, a magyarok nem szeretnek semmit és senkit, még önmagukat sem. A Der Standardnak adott interjút úgy folytatta, hogy nálunk kiiktatták a demokráciát, illetve az alkotmányos biztosítékokat, ugyanakkor egy hihetetlenül erős végrehajtó hatalmat teremtettek, ám ez szerinte nem csak a magyarokra jellemző.
Egy igen gyenge társadalommal egy nagyon erős állam áll szemben, amelyet Orbán vaskézzel irányít. Közben sikerült neki egy pár jóléti intézkedést meghoznia, lásd a rezsiköltséget. Hozzátette, hogy ez nem szemforgatás vagy populizmus, a középrétegek életszínvonala, valamint a fogyasztás és a GDP is nőtt.
Tamás Gáspár Miklós kifejtette: idehaza az osztályharc felülről folyik – kíméletlenül, négymillió szegény ellen. A hatalom rendőrhatósági kérdésnek tekinti a munkásosztályt és azokat, akik még lejjebb vannak. Ugyanakkor igyekszik gazdaságilag támogatni a középrétegeket, és sikerült is harcias-nacionalista retorikával mozgósítani e kategória fiataljait. A romaellenes rasszizmust megbocsátják, kialakult a „mindenki az ellenségünk”-kép.
Olyan féldiktatúra jött létre, amelynek a legfontosabb vonása, hogy új uralkodó osztály keletkezik. Jellemző képviselője: a 25–50 közötti fehér, keresztény, árja, aktív, a nemzeti-konzervatív párt iránt lojális diplomás férfi. Ő kapja meg a földet, vállalatot és apanázst. Egy életen át hű pretoriánus gárdaként támogatja a jobboldalt, ami párosul az autoriter múlt szelektív rehabilitálásával. Nem az a fontos, hogy Orbánnak kétharmada van, hanem hogy a helyhatóságok 93%-át a Fidesz irányítja. A másik oldal ugyanakkor pénztelen, elszegényedik.
A filozófus az orbánizmust olyan politikai kultusznak tartja, ami sok diktátor körül kialakult. Ám Orbán nélkül nem működne. A vezér 2010 óta egypártrendszert épít. A kultúrában idegennek tekinti a korszerű, magyar irányvonalat, az ő ideálja a hagyományos, hazafias kultúra. Ugyanakkor a rendszer szemben áll az értelmiséggel, ideértve annak jobboldali képviselőit is.
A jelenlegi ellenzékkel azonban nem lehet legyőzni a rezsimet, ahhoz radikálisabb baloldal szükséges. Azaz határozott szociáldemokrata–zöld konglomerátumnak kell létrejönnie azokból, akik jelenleg nincsenek a politika középpontjában.
De ha a demokraták nem javasolnak változásokat, akkor majd megteszik a fasiszták, utóbbiak itt vannak. Fiatalok, hisznek az eszméikben. Még szerencse, hogy Vona Gábor pancser vezető, aki nem tud lelkesíteni. Egy tehetséges, fasiszta führer sokat el tudna érni.
Ami a jövőt illeti,Tamás GáspárMiklós úgy látja, hogy felnő egy nemzedék, amely hátat fordít a hagyományos politikának, mert intelligensebben és felforgatóbban politizál. Levonja a következtetéseket a piacgazdaság és a parlamentarizmus válságából, új utakat keres. Az ellenzéki krízisnek azonban kedvező kihatása lehet, mert kis szerencsével új mozgalmakat hív életre a baloldalon.
Ám ami jelenleg Magyarországon és Kelet-Európában zajlik, az rendkívül gusztustalan, nívótlan, ízléstelen és silány. Viszont a jó ízlés nem tűri, hogy ezek az állapotok örökké tartsanak.