Herman (született Herrmann) Ottó (1835–1914) felvidéki szász családból származó természetkutató, néprajztudós, zoológus, régész, barlangkutató – kortársai szerint az utolsó polihisztor, aki csak miskolci iskolás korában tanult meg magyarul. A bécsi politechnikumban mérnöknek tanult, mégsem kapott diplomát, mert a gyerekkora óta halláskárosult volt. Önszorgalomból lett tudós, miközben eltartotta özvegy édesanyját és hat húgát.
Hermant 1875-ben Trefort Ágoston nevezte ki a Magyar Nemzeti Múzeum állattárába múzeumi őrnek, sőt szolgálati lakást is kapott. Természetrajzi Füzetek címmel 1877-ben lapot indított, megalapította a Magyar Ornitológiai Társaságot és a Magyar Néprajzi Társaságot, utóbbinak elnökévé választották, mint az ismeretterjesztés úttörőjét.
Alfred Brehm német természettudós és író nagyra becsülte Herman munkásságát, aki 1879–86-ig függetlenség párti országgyűlési képviselőként harcolt a filoxéra-járvány ellen, közben gyűjtőmunkát folytatott az ország minden szegletében: írt madarakról, halakról, pókokról. Ő kezdeményezte a hazánkban a kőkorszak, a paleolit kutatását és a barlangászatot; 1883-ban megalapította a ma is létező Aquila madártani folyóiratot, és ugyanabban az évben 40 ezer esztendős kőszerszámokat azonosított. Az 1896-os millenniumi kiállítását Párizsban is bemutatták. 1900-ban megkapta a francia becsületrendet.
Nagyothallása következtében súlyos balesetet szenvedett: 75 éves korában villamos ütötte el a pesti József körút és Baross utca sarkán. A balesetből felépült ugyan, de ettől fogva csak írt, elsősorban néprajzi tanulmányokat, mint A magyar pásztorok nyelvkincse című, maradandó értékű tanulmányt. 1914 decemberében – rossz hallása miatt – egy lovas kocsi ütötte el a Múzeum körúton, és lábadozás közben kialakult tüdőgyulladás vitte el. Hamvait Miskolcra, az avasi temetőbe szállították. Utolsó lakása a VIII. kerületi Práter utca 65-ben volt. Ott emléktáblát nem találunk, de Miskolcon múzeumot neveztek el róla, és az országban több helyen szobra is áll.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum most megnyílt időszaki kiállítása a pásztorélet bemutatásával a helyére teszi a nagy tudós munkásságát. A pásztor szó – bibliai értelemben is – értéket jelent. Dr. S. Tóth János főigazgató említette, hogy a magyar ősfoglalkozások első kiállításán Herman Ottó vezette végig Erzsébet királynét. Előtte ezzel a tárggyal senki nem foglalkozott.
Az új időszaki tárlat megnyitóján hivatásos pásztorok vonultak fel cifraszűrben. A kiállítás előterében Kunkovács László néprajzos fotográfus pásztorélettel kapcsolatos, művészi képeiben gyönyörködhetünk. Az idei Velencei Biennálén Kunkovács képei szerepeltek a népi építészet bemutatásával.
Diákok és fiatal felnőttek figyelmének felkeltésére interaktív képernyőt helyeztek el a kiállításon, ahol megszólaltathatók az állatok mozgását jelző kolompok, csengőket. Tablón olvashatók A magyar pásztorok nyelvkincse idézetei, megtudható, melyik szavunk vagy mondásunk honnan származik. A „kösse fel a gatyáját” felszólítás nem onnan ered, hogy derékban kell szorosabban megkötni a gatyát, hanem a bő nadrág szárát tűrik fel a derék korcába egyes megerőltető munkákhoz (látjuk ifj. Vastagh György híres szobrán).
Épp így kötötték össze hátul a csikósok bő ujját, ha erőfeszítésre volt szükség a lovakkal bánás közben. Láthatók a pásztorélet szerszámai, a körmölő eszköz, azaz a (nem rugós) bugylibicska, az ételek (slambuc, pörkölt, sajtok), megismerhetők a pásztorok rangjai a hierarchián belül, a gulyások hagyományos botjai, az asszony nélküli élet az esztenákon (kunyhók a magashegyi legelőkön).
A pásztorélet részleteiről élvezetes filmet forgatott Erdély hegyeiben Balla Cecília rendező és Dévai György operatőr. A legérdekesebb részlet a sajtkészítés folyamata. Bemutatják, hogyan készül a juhsajt, milyen szellemes fogásokkal fejik a birkákat, hogyan oltják be a sajtot (a kisbárány gyomrának váladékával), mit esznek a pakulátorok, vagyis a pásztorok segítői. A maradék savót a kutyáknak és a disznóknak adják eleségül. A birkanyírás különleges tudomány, nagy szakértelmet követel! A berbécs, azaz a hím állat megnyírásához hatalmas fizikai erő kell. A nyírás megszabadítja az állatot az élősködőktől. Sajnálatos, hogy manapság alig használ birkagyapjú a textilipar… A „körmölés” szükséges rossz, ha a birkák körme túl hosszúra nő, elkezdenek sántítani, ami a mozgásukban akadályozza őket. Ilyenkor a pásztor a bugylibicskájával levágja a körmöket. Modern korunkban már sebgyógyító szprével is beszórja, és utána a birka vígan legel tovább.
Ki gondolná, milyen nehéz munka az állatok itatása. A szarvasmarha napi 30–60 liter vizet iszik, a borjú és a csikó 10–20 litert, a sertés 4–10 litert, a juh 3–5 litert. A hatalmas fa vödröt a pásztornak akár napjában 400-szor is meg kell emelnie.
A pásztori rangsor kívülálló számára érdekes: a csikós a lovakkal foglalkozó pásztor, a nyerge a „partac”, hangkeltő eszköze a karikás ostor. A gulyás a teheneket és a tenyészbikákat őrzi, a kanász mestersége ma már kihalóban van, hiszen a disznókat vagy a házaknál, vagy a nagy farmokon, ólban nevelik, megszűnt a makkoltatás. A sertésnyáj elnevezése: konda, falka, csürhe volt. A sertéseket a kanásztülök hangja irányította. A pásztornak jókora fizikai erővel és bátorsággal kellett rendelkeznie, hogy az állat feletti fölényét érvényesítse. Továbbá otthon kellett lennie a betegségek felismerésében, az operációk és az ellések levezetésében, ha nincs kéznél állatorvos. A juhászok legmagasabb rangja a számadó (a vállalkozó). Szent György napján az ő felelőssége az állatállomány ellenőrzése. Az öregbojtár felelt a szaporításért, segédje, a juhászbojtár és a gyermek kisbojtár dolgozott a keze alá az ügyesen betanított kutyákkal. A kutya egyben minősítette a gazdája munkáját. A nagy testű állatokat kuvasz vagy komondor, a birkákat inkább puli vagy pumi terelgette.
A kiállításon megtudható, hogy a szürke marhákat 1961 óta nem keresztezik más fajtákkal, hanem egyetlen bikához kijelöltek száz tehenet a fajta megőrzésére, ebből származik a mai állomány.
A kiállítás nevelő tanmese felnőttnek, gyereknek. Hasznos ismereteket ad a háziállatokról abban korban, amikor az állattenyésztés és vele a mezőgazdaság siralmas napjait éljük.
A Vajdahunyadvár díszletei között szeptember 12–14. között a Magyar Szürke Szarvasmarha-tenyésztők Egyesülete ingyenes kézműves vásárt és gasztronómiai bemutatót tart hús- és sajttermékekből, egyéb kézműves élelmiszerekből szürkemarha-vigadalom címmel.
