Petőfi Sándor – Milánó (Olaszország)

Sorozatunk újabb Petőfi-megörökítésére Milánóban, az egykori ’Majlandban’ bukkantunk. Az olaszországi Petőfi-kultusz a Garibaldi-féle itáliai szabadságharchoz kapcsolódik. 1859-től százával jelentek meg versei, majd 1868-ban az első gyűjteményes kötete.

Az olasz irodalomban ilyen mértékben kétségtelenül párját ritkító fordítási hullámból egy romantikus Petőfi-kép bontakozik ki. Költőnk a „világszabadság” egyetemes „szent háborújának” gyújtószikráját látta a szicíliai forradalomban, melyet Olaszország című, 1848 januárjában Pesten írt költeményében így ünnepelt:

OLASZORSZÁG

Megunták végre a földöncsuszást,
Egymásután mind talpon termenek,
A sóhajokból égiháború
Lett, s lánc helyett most kardok csörgenek.
S halvány narancs helyett a déli fák
Piros vérrózsákkal lesznek tele –
A te dicső szent katonáid ők,
Segítsd őket, szabadság istene!
 

Nos, elbizott hatalmas zsarnokok,
Orcáitokrul a vér hova lett?
Orcátok olyan kísértetfejér,
Mikéntha látnátok kisértetet:
Azt láttatok, valóban, megjelent
Előttetek Brutusnak szelleme –
A te dicső szent katonáid ők,
Segítsd őket, szabadság istene!
 

Aludt Brutus, de már fölébrede,
S a táborokban lelkesítve jár,
Mondván: „ez a föld, honnan elfutott
Tarquin s amelyre halva hullt Cézár;
Előttünk meghajolt ez óriás,
S ti a törpéknek meghajoltok-e?” –
A te dicső szent katonáid ők,
Segítsd őket, szabadság istene!
 

Eljő, eljő az a nagy szép idő,
Amely felé reményim szállanak,
Mint ősszel a derűltebb ég alá
Hosszú sorban a vándormadarak;
A zsarnokság ki fog pusztulni, és
Megint virító lesz a föld szine –
A te dicső szent katonáid ők,
Segítsd őket, szabadság istene!
 

A milánói Petőfi-szobor az Ambrosiana Könyv- és Képtár belső udvarában található. Az udvar története 1938-ig nyúlik vissza. Itt, a San Sepolcro kolostorban, avagy Dante nyomán a Pokol tornácát idéző Cortile degli Spiriti Magni néven ismeretes loggiás udvarban áll, másik kilenc társával – Platón, Aquinói Szent Tamás, Goethe, Chateaubriand, Schiller, Dante, Galileo, Shakespeare, Manzoni – együtt, Shakespeare és Goethe között a suhanc Petőfi bronzalakja – Ferenczy Béni alkotása. A szobrászművész a költő megmintázására a 48-as forradalom centenáriuma alkalmából kapott megbízatást, a szobor 1948–49-ben készült. Ám a „rohanó vékony forradalmár”, Petőfi az akkori kultúrpolitikának nem tetszett, s bár Ferenczy az Ambrosianába szánta (a mester egykor a firenzei Scuola libera del nudo növendéke volt), a szobrot először mégis a Békés megyei Gyulán állították fel.
Milánói hányattatása körül csak szájhagyomány útján terjedő ismeretek keringenek, utalva arra, hogy a szobor politikai okok miatt egészen a 60-as évekig egy firenzei pince mélyén vesztegelt, sőt beolvasztása is szóba került.

Ugyanakkor tény, hogy az évekig dugdosott bronzalakot szaktekintélyek a költő egyetlen hiteles művészi ábrázolásnak tartják. Egy példánya áll Quitóban is, az Ecuadori Kulturális Központ előtt, melyet Budapest városvezetése Petőfi születésének 150. évfordulójára adományozott a dél-amerikai ország fővárosának, valamint az ungvári Petőfi téren is egy, melyet a Magyar Köztársaság ajándékaként 1990 szeptemberében avattak fel. Az eredeti gipszmintát a Magyar Nemzeti Galériában őrzik.

Fotók: László Mária/Köztérkép.hu