(Szerző: Selmeci János) Engem egy picit sem zavar, hogy a politikusok jól keresnek, az viszont sokkal inkább, amikor eljátsszák, hogy a nép gyermekei.
Miközben a KSH 435 200 forintos bruttó átlagbérről szóló adatokkal szórakoztatta az újságolvasókat, én elkezdtem sajnálni a bérből és fizetésből élő Orbán Viktort, hogy megviselte a járvány, miközben a veje, meg a gyerekkori barátja egész jól jött ki még a válságból is, ilyen ez, nehéz kenyér lehet 11 éve bérből és fizetésből élő miniszterelnöknek lenni, meg több mint 30 éve az elit részének, szegény.
Orbán Viktor a Kossuth Rádióban ((a járványról)) „Azért megviselt bennünket. Nemcsak a vállalkozásokat, hanem bennünket, munkavállalókat is, akik bérből és fizetésből élünk, én is közéjük tartozom.”
Közülünk való ő, akárcsak a szavait kritizáló ellenzéki politikusok, akiket szintén nagyon megviselt a járvány, márciusban nőtt szegények fizetése, azóta egy mezei képviselői bruttó 1 millió 211 ezer forintot, egy bizottsági tag 1,7 milliót, egy frakcióvezető 2 millió 421 ezer forintot keres, az EP-képviselőket hagyjuk is.
Az ő munkahelyük – tehát a képviselőké –egyébként nem szűnt meg, sőt, ők követelték egy időben, hogy mások munkahelyét a járvány miatt be kell zárni, ebből is látszik, hogy pont úgy élnek, mint a többség, közénk tartoznak.
Komolyra fordítva a szót, engem egy picit sem zavar, hogy a politikusok jól keresnek, az sokkal inkább, amikor eljátsszák, hogy a nép gyermekei, azt eszik, mint mi; úgy élnek, mint mi; pedig tudjuk, hogy jobban, sokkal jobban élnek, méghozzá adófizetői pénzből.
Éppen ezért azt hiszem, mondhatom, hogy picit sem érdekel, ha egy politikus összeszaftozza a turkálóban vásárolt ingjét, miközben parizert szeletel a konyhában – egyedül az érdekel, hogy mi haszna van belőle az országnak.
Utóbbiban szerintem annyira nem állnak jól.
