A világsajtó mai vezető témája természetesen a megemlékezés II. Erzsébet angol királynőről, de ennek alapos feldolgozása szétfeszítené a lapszemle kereteit, viszont van számos, fontos, magyar vonatkozású médiatartalom is.
Az EurActiv beszámol arról a magyar médiában már előbb közzétett hírről, hogy Davor Filipović horvát gazdasági miniszter közölte: a helyben előállított földgáz exportálásának a tilalmát tervezik. Ezzel Zágráb – vélekedik a brüsszeli uniós hírportál – emeli a tétet a már így is feszült magyar viszonyt illetően. A horvát tévében a miniszter azt mondta, hogy az INA horvát energetikai társaság, amiben a Molnak 49 százalékos részesedése van – miközben a horvát államnak csak 45 –, az idén 703 millió köbméter gázt állít elő, és ennek teljes egészében horvát polgárokhoz, intézményekhez, kórházakhoz és óvodákhoz kell eljutnia, elfogadható áron. Filipović arról is beszélt, hogy az INA vezetése a nemrég kipattant csalási botrány nyomán immár nem élvezi a horvát kormány támogatását, ezért kellett lemondania Fasimon Sándor igazgatótanácsi elnöknek.
Továbbra is energia, uniós szinten. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung írja, ma tanácskoznak az uniós országok szakminiszterei, hogy megvitassák az energiaválság enyhítésére kidolgozott brüsszeli elképzeléseket. A konzervatív német lap szerint az egyik fő kérdés az energiacégek által az áremelkedések nyomán elért extra bevételek külön megadóztatásának a gondolata. Vannak azonban olyan tagállamok – így Olasz-, Spanyol-, Francia-, Svéd- és Csehország -, amelyek teljesen függetleníteni kívánják egymástól az elektromos energia és a gáz árképzését. Mutatkozik ellenállás a másik oldalról is: az Allgemeine felhívja a figyelmet arra, hogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a londoni Financial Timesnak adott interjújában azt indítványozta: ne az energiacégek extra nyereségének a megadóztatására próbáljanak kidolgozni bonyolult mechanizmust, hanem inkább egy-két évre helyezzék hatályon kívül a kibocsátás-kereskedelmi szabályokat, vagy legalább számottevő mértékben csökkentsék a szén-dioxid kibocsátási kvótájának az árát.
A másik nagy frankfurti lap, a baloldali Frankfurter Rundschau eközben arról ír, hogy Putyinnak az európai demokráciák elleni támadássorozata a tervek szerint folytatódik. Az orosz kormány évek óta támogat európai szélsőséges politikai mozgalmakat, és ezek most, az energiaválság idején teret nyernek.
Orbán Viktor, Magyarország jobboldali kormányfője megerősítette azt a szándékát, hogy fenntartsa a magyar–orosz viszonyt, és megkérdőjelezze a további uniós szankciókat – írja a lap, és hozzáteszi: lehetséges, hogy hamarosan Olaszországban is olyan Putyin-közeli alakok fognak kormányozni, mint Silvio Berlusconi, illetve Matteo Salvini. Sőt – folytatódik a Frankfurter Rundschau cikke – Németországban is akadnak követői az orosz elnöknek. Az AfD – Alternatíva Németországnak – elnevezésű párt az őszre és a télre ismételt tiltakozásokat hirdetett meg, az Oroszország elleni szankciók feladását követelve. De a Baloldaliaknak néven működő párt is forró őszt hirdetett, tiltakozásokkal. Más európai országokban szintén egyre nyilvánvalóbb az elégedetlenség – állapítja meg a lap, és ennek alátámasztására megemlíti a szélsőjobboldali csoportok, valamint a kommunisták által közösen szervezett minapi prágai tüntetést, továbbá azt, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatási eredmények szerint Ausztriában is gyarapítja támogatói körét az oroszpárti Osztrák Szabadságpárt. A Frankfurter Rundschau szerint a szélsőséges politikai mozgalmak támogatásával a Kreml nem feltétlenül oroszbarát politikai fordulatot akar elérni, hanem a bizonytalanságérzet elterjesztésére és a polarizálódás erősítésére törekszik.
Az európai sajtó most Svédországnak és Olaszországnak szentel egyre több figyelmet, hiszen az előbbi országban most vasárnap, szeptember 11-én, Itáliában pedig két héttel később tartanak parlamenti választást.
Az EUObserver című hírportál a svéd helyzetről ír, és úgy véli, hogy a keményen jobbos, korábban neonácinak minősíthető, Svédországi Demokraták néven tevékenykedő párt, ami utcai tüntetéseket szervez, a választás nyomán egyfajta királycsináló lehet, a jobbközép pártszövetség kormányalakítását segítve. Svédországot gyakran méltatják – vagy éppen gúnyolják az oroszok és a trumpista amerikai republikánusok – azzal, hogy valójában liberális utópia, amely olyan ügyeket tűzött a zászlajára, mint a melegházasság, a női jogok, az apasági fizetett szabadság, valamint a menekültek jogai. Az ország azonban most éles és meglepő jobboldali fordulatot mutat. A konzervatív blokk, hogy megszerezze a hatalmat a jelenleg kormányzó szociáldemokratáktól, a szélsőjobboldali párt segítségére számít.
A baloldali londoni The Guardian az olasz helyzetet tekinti át. Mint írja, az előrejelzések szerint a választások nyomán a római parlamentben a szélsőjobboldali, Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek által irányított koalíció kerülhet domináns helyzetbe. Ennek a lap szerint messzemenő következményei lehetnek nem csupán Itáliára, hanem az egész EU-ra nézve, annak ellenére, hogy a pártszövetség az unió és a NATO melletti elkötelezettséget hangsúlyozza.
A 45 éves Meloni elhatárolódott ugyan pártja neofasiszta gyökereitől, mondván, Olaszország a fasizmust átadta a történelemnek, mégis csodálja Orbán Viktor magyar nacionalista vezetőt, ellenzi a melegjogokat, és úgy véli, hogy a haditengerészetnek vissza kellene fordítania a migránsokat – fogalmaz a The Guardian.
A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu
A The Economist úgy búcsúzik II. Erzsébettől, hogy annak halála egy korszak végét jelzi – megfosztja Nagy-Britanniát a nemzetet egyben tartó szövettől, ami összekötötte az országot és annak múltját. A királyi család a következő napokban azt csinálja, amihez a legjobban ért: rituáléval és pompával leplezi a bizonytalanságot, illetve az érzelmeit.
Nehéz elképzelni az Egyesült Királyságot az uralkodó nélkül. Biztos, hogy egész életútját szuperlatívuszokban méltatják a kommentárok. Arcképe több pénzjegyen látható, mint bárki másé a kortársak közül. Ő volt a mai médiakor első kiemelkedő alakja. Alattvalói többet tudtak róla, mint bármelyik elődjéről.
Regnálásának 70 éve alatt nagyot változott az ország: ma már csupán regionális hatalom, szétszakadás fenyegeti minden oldalról. A Nemzetközösség immár nélküle omlik véglegesen össze. Távoztával elszakadt az utolsó szál, ami még a nagyság időszakához fűzte a briteket.
Kevesen hiszik, hogy a monarchia fennmarad, viszont annál többen gondolják, hogy Károly képtelen lesz felnőni a feladathoz, bár az utóbbi években ő is érettebb lett. Kedvenc témái közül a környezetvédelem már nem annyira csak egy különc hóbortjának látszik. III. Károly király nincs könnyű helyzetben. De egyáltalán nem szükséges, hogy az anyja nyomdokain haladjon. Alighanem balra fordul, így valósul meg a változás és folyamatosság, a folyamatosság és a változás egysége a brit állam élén.
Süddeutsche Zeitung Az EU véget akar vetni a nagy nemzetközi konszerneket szolgáló adóparadicsomoknak, csak éppen a tekintélyuralmi magyar kormány júniusban beleköpött a levesbe és megtorpedózta a már kész átfogó nemzetközi megállapodást. Ezért most a Bizottság és Németország nyomást igyekszik gyakorolni a magyar vezetésre.
Szükség esetén persze a magyarok beleegyezése nélkül is be lehet vezetni a 15%-os globális minimáladót az élenjáró multik ellen. Ha sikerül, az az évszázad adóreformja lesz, ám a jóváhagyáshoz az EU-ban egyhangú döntés szükséges. Magyarország azonban blokkol – Brüsszelben azonban sokan abból indulnak ki, hogy az autoriter Orbánnak nem az adott szabályozással van baja, hanem engedményeket igyekszik kizsarolni a jogállami vitában.
Sven Giegold, a berlini gazdasági tárca zöld államtitkára úgy nyilatkozott, hogy kormánya nem kívánja tétlenül nézni, amint az orbáni vétó sokmilliárdos adóbevételtől fosztja meg a német államot. A kiút a megerősített együttműködés lenne, mert ott kétharmad is elegendő volna, vagyis a magyar fél nem tudna keresztbe feküdni – egyszerűen kimarad az együttműködésből, ha nincs kedve hozzá.
Politico Ukrajna további szankciókat sürget Oroszország ellen, csak éppen Brüsszel nem tud segíteni, mert sok kormány kedvét elvette, hogy Magyarország húzta-halasztotta a legutóbbi csomag elfogadását. Úgy, hogy Budapest egyelőre szétzúzott minden reményt, hogy egyhamar ismét harapófogóba lehessen szorítani Moszkvát. A héten a magyarok átmenetileg meghiúsították, hogy az EU rutinszerűen meghosszabbítsa az orosz oligarchák ellen elrendelt utazási tilalmat.
A végén beadták a derekukat, de a fenyegetés illusztrálja, hogy Orbán Viktor nem riad vissza semmilyen eszköz mozgósításától, ami ez esetben automatikus technikai eljárást jelent – politikai megfontolásokból. A harcok hat hónapja tartanak ukrán földön, de az Uniós szankciók elvesztették varázserejüket.
Egy brüsszeli diplomata úgy fogalmazott, hogy az országok már nem harapnak annyira, immár egy új szankciós kört is nehéz kezdeményezni. De hát keserű szájízt hagyott maga után, hogy csak nagy nehezen tudták tető alá hozni az olajszállítási tilalmat, miközben pl. Magyarország kivételes elbánásban részesült. Az eheti incidens pedig ismét felidézte a korábbi, fájdalmas epizódot.
Uniós források szerint a legnagyobb visszatartó erő jelenleg az, hogy Orbán legközelebb nem csupán gátolja, hanem netán derékon is lövi a döntést. És akkor még ott van a lehetőség, hogy az olaszoknál bekerül a kormányba Matteo Salvini, aki a szankciós politikai felülvizsgálatára szólított fel. Ráadásul egyre nehezebb olyan intézkedéseket találni, amelyek Oroszországnak nagyobb kárt okoznak, mint Európának.
Arról nem beszélve, hogy a szavazópolgárok egyre nyugtalanabbak a száguldó árak miatt, emiatt azután idegesek a politikusok. Sok országban már a kormány túlélése a tét. Ezért a Bizottság most a már érvényben lévő szankciók lyukainak betömésére próbál összpontosítani, de ez sem lesz sétagalopp.
Financial Times Európa meg tudja nyerni az energiaháborút, sőt meg is kell nyernie – mutat rá kommentárjában a lap fő gazdasági elemzője. Martin Wolf emlékeztet arra, hogy az orosz elnök a háború utáni európai rend alapelveit támadja, ezt azonban nem szabad annyiban hagyni. Az energia az egyik fő frontvonalnak számít ebben a háborúskodásban. Sokba fog kerülni a győzelem, de ki kell szabadulni Moszkva fojtófogásából.
Elkerülhetetlen, hogy a meredeken emelkedő energiaárak ne eredményezzenek súlyos inflációt. De a 70-es évek tapasztalatai azt támasztják alá, hogy az a legcélravezetőbb módszer, ha nem kapkodunk össze-vissza a reálbérek csökkenésének megakadályozására, nehogy beinduljon az ár-bér spirál, hanem szigorúan ellenőrzés alatt tartjuk a drágulást.
Ám látszik reménysugár is. Az IMF legutóbbi tanulmánya mutatja, hogy rövid távon is lehet alkalmazkodni a folyamathoz, hosszú távon pedig Európa le tud válni az orosz gázról. Azaz Putyin veszít, ha a földrész képes kitartani. De mindenképpen a társadalom sebezhető rétegeinek hóna alá kell nyúlni.
Fontos szempont, hogy Norvégiát leszámítva minden kormány szívóágra került. Sőt, Németország azok között van, amelyek leginkább megérzik a megpróbáltatásokat. Viszont, hogy milyen megoldásokat tudnak alkalmazni, abban már eltér az egyes államok helyzete. Az euróövezet nem várhatja, hogy majd most is kisegíti az Európai Központi Bank. Viszont súlyos politikai következményekkel járhat, ha magukra hagyják a gyengébb kormányokat.
Hogy a földrész miként reagál, az megszabja a jövőt. Ellent kell állni Putyin zsarolásának, ki kell tartani, alkalmazkodni kell, együtt kell működni. Ez a lényeg.
The Washington Post Garri Kaszparov a Stanfordi Egyetem egyik tanárával együtt sürgeti, hogy a Nyugat zárja be az oroszellenes szankciós rendszeren tátongó lyukakat. A közös cikk szerint egyértelmű, hogy a korlátozások megviselték az orosz gazdaságot, de azt aligha hitette bárki, hogy rábírják az agresszió beszüntetésére Putyint. De nem is ez a cél, hanem hogy egyre kevésbé tudja folytatni a háborút. Ám ennek érdekében további lépések szükségesek:
Újabb, stratégiai jelentőségű termékeket kell feltenni a tilalmi listára. Meg kell gátolni, hogy Oroszország be tudjon szerezni high-tech dolgokat, mert a legfejlettebb technológia általában kettős rendeltetésű. Támogatni kell az orosz szakemberek kivándorlását, mivel az szintén gyengíti a hadiipart. Ösztökélni kell az érintett cégeket, hogy kövessék a többiek példáját és távozzanak az orosz piacról. Szükség esetén szankciókat kell hozni ellenük.
Kényszeríteni kell a többi közt Törökországot, Grúziát és Kazahsztánt, hogy ne segítsenek kijátszani az embargót. Beutazási tilalmat kell elrendelni az olyanok ellen, mint a korábbi grúz oligarcha, Bidzina Ivanisvili, a grúzok erős embere, amiért támogatja Putyint. Az érintetteknek tudniuk kell, hogy megkeserülik, ha előmozdítják a barbár inváziót.
A Nyugat idáig sokat nem ért el az energiahordozók exportjának visszaszorításában, pedig itt az orosz hadiköltségvetés fő forrásáról van szó. A demokratikus kormányoknak egyértelműen értésre kell adniuk, hogy érvényt szereznek az ársapkának. Továbbá: mindaddig érvényben maradnak a megtorló lépések, amíg Ukrajna nem kapja vissza az összes elfoglalt területet, a Krímet is beleértve, azon felül Moszkvának teljes kártérítést kell fizetnie és bíróság elé kell állítani az orosz háborús bűnösöket.
A szankciók sokba kerülnek a szabad világnak, ám az ezt nem tudja elkerülni, miután évtizeden át nem tett semmit Putyin tekintélyuralmi és birodalmi törekvései ellen. A Nyugat pénzzel fizet, az ukrán társadalom viszont a vérével.
Frankfurter Rundschau Terv szerint halad Putyin támadása az európai demokráciák ellen. Az orosz kormány évtizedek óta nyomja a pénzt a földrész jó pár szélsőséges mozgalmának és azok megerősödnek az energiaválság hatására. Vagyis lassan meghozza gyümölcsét Moszkva törekvése, hogy megossza a földrészt. Olaszországtól Svédországig populista és nacionalista erők a hatalom küszöbén állnak. Pedig olyan politikát visznek, ami jól jön a Kremlnek is.
Ebből a szempontból kulcskérdésnek számít Ukrajna, illetve a szankciók támogatása. Orbán Viktor megerősítette, hogy fenn kívánja tartani a jó viszonyt Oroszországgal és szükségtelennek vél minden további büntető intézkedést.
Főleg a hideg időszakban félő, hogy sok helyütt Ukrajna megsegítése ellen fordul a közhangulat. Elég csak a prágai tüntetésre gondolni, vagy arra, hogy az ausztriai közvélemény kutatásokban előretört az oroszbarát Szabadságpárt. Ezek a fejlemények az orosz elnök kezére játszanak. De hát az orosz fél évek óta kampányt folytat Európában a társadalmi összefogás aláásására. Nem mindig az a célja, hogy Moszkva hívei kerüljenek a kormányrúdhoz, sokszor az is a célja, hogy a szélsőjobbos irányzatok mind jobban megosszák az adott országot.
The Washington Post Putyin erőfeszítései nyomán új, erős, nyugatellenes autokrata tengely alakul ki, Kína, Észak-Korea és Irán bevonásával. A demokratikus közösség figyelmen kívül hagyhatja a jelenséget, de maga látja kárát. A diktatúrákat összekötik az amerikaiakkal szemben táplált sérelmek, a Nyugattal szemben forralt tervek, úgyhogy ezek az önkényuralmi rendszerek az összefogás új formáit találják ki, mind taktikai, mind stratégiai szinten. Ez pedig a washingtoni és uniós érdekeket veszélyezteti.
A februárban elhatározott orosz-kínai stratégiai partnerség mind inkább begyorsul, katonai, energetikai és pénzügyi területen. Moszkva és Phenjan évtizedek óta nem állt ennyire közel egymáshoz. Lehet persze, hogy az oroszok a végén egyetlen tüzérségi lövedéket sem vesznek az észak-koreaiaktól, de ha igen, az azt jelenti, hogy a BT egyik tagja már a látszatára sem ügyel, hogy betartja az ENSZ-szankciókat az ázsiai latorállam ellen.
A Biden-kormányzat úgy látja, hogy amikor Putyin kezet nyújt elszigetelődött zsarnokoknak, akkor igazából elárulja, mennyire kétségbe van esve, vagyis beválik az amerikai nyomásgyakorlás. Ugyanakkor mások úgy vélik: nem lehet sikeres az autokrata tömb összekovácsolása, mert az ilyen rendszerek nem bíznak egymásban. Azon kívül Észak-Korea és Irán csupán korlátozott támogatást tud adni Moszkvának. Utóbbi nagy baja ezzel szemben hosszú távon az, hogy egyre inkább függő helyzetbe kerül Kínától.
A nyugati vezetők azonban nem nézhetik karosszékből, hogy kudarcot valljanak az autokraták. Először is ki kell mondaniuk, hogy ellenséges szövetség formálódik és az veszélyezteti az érdekeiket. Majd megfelelő stratégiát kell kidolgozniuk a tekintélyuralmi összefogás megakadályozására.
