A lengyel kormányfő azt közölte, hogy beszélt magyar kollégájával, aki azt ígérte neki, hogy nem gátolja meg a kemény büntető intézkedéseket Moszkva ellen. Vagyis Ukrajna megtámadása után Orbán Viktor Putyin ellen fordul, pedig ő az elnök régi imádója, ám most azt mondja, hogy beáll minden uniós szankció mögé – írja a The Independent. Így az orosz elnök még közelebb került ahhoz, hogy pária legyen belőle. A magyar politikus úgy fogalmazott: itt az idő egységesen fellépni a háború ellen, de fontosak a békéért tett erőfeszítések is.
Szavai alapvetően arra utalnak, hogy Magyarország is támogatja orosz bankok kizárását a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerből. Pedig hosszú időn át Orbán volt a Kreml első számú szószólója az EU-ban, Brüsszel minden neheztelése ellenére is.
Vannak, akik szerint a politikus az eltelt 12 évben az orosz modell alapján építette át Magyarországot, azaz elfojtja az elégedetlen hangokat, miután hatalmába kerítette a sajtót és befolyásos üzletemberekkel vette körül magát. A hónap elején még pótlólagos gázszállításokért lobbizott Moszkvában. Ellenezte a büntető intézkedéseket, mondván, hogy azok a céllal ellentétesek. Immár azonban elítéli az inváziót, de a németekkel együtt a legvégsőkig kiállt az ellen, hogy a SWIFT-re is vonatkozzanak a szankciók.
Orbán Viktor és Putyin többi európai barátja: Le Pen, Zemmour, Salvini, Zeman és Boris Johnson kénytelen elismerni, hogy rossz lóra tett – írja a Politico. A magyar miniszterelnök igen szoros viszonyt ápol Moszkvával, és nem csupán azért, mert ideológiailag rokonlelkek. Szerepet játszanak benne a hosszú távú gázszállítások, így az is, hogy Magyarország olcsóbban kapja az energiahordozót, mint a többi partner a kontinensen.
Orbán azzal dicsekedett, hogy hivatali ideje során idáig 12-szer találkozott az orosz vezetővel. Legutóbb a hónap elején, amikor kijelentette: nehéz időket élünk, de jó társaságban vagyunk. Ám két napja kénytelen volt felülvizsgálni álláspontját. Elítélte Moszkvát, de közölte azt is, hogy nem küld fegyvereket Ukrajnának. Majd utána csatlakozott a szankciókhoz.
A menekülthullám láttán Magyarország 180 fokos fordulatot hajtott végre: a nacionalista Orbán Viktor azonnali hatállyal felfüggesztett minden bevándorlás elleni korlátozást. Akik Ukrajnából érkeznek, azok egytől egyig ideiglenes védelmet élveznek, vagyis törvényesen maradhatnak magyar területen – tudósít a francia Le Monde.
Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke azt mondja: a fejlemény eléggé hihetetlen egy olyan kormány részéről, amely szinte teljes egészében hatályon kívül helyezte a menedékjogot. Az ukrán határról keltezett tudósítás megszólaltatja Brenzovics Lászlót, a kárpátaljai magyarok egyik Fidesz-közeli vezetőjét, aki azzal magyarázza a módosult hozzáállást, hogy a háború immár a határra ért, és Magyarország emberbaráti megfontolásból köteles segíteni.
Az orosz agresszió új hidegháborút harangoz be a földrészen, a történtek tragédiát jelentenek Ukrajna és egész Európa számára – állapítja meg a Financial Times vezércikke. Az ukrán nép rettenetes árat fog fizetni, miközben próbálja megvédeni magát. Ebbe beleértendő, hogy elveszti akár még a függetlenségét is. A kontinens pedig azzal szembesül, ami még nem is oly rég’ elképzelhetetlennek tűnt: igazi háború zajlik a két legnagyobb állama között.
Ez pedig új kockázatokat hordoz magában a világ számára a következő években, évtizedekben. Ha Putyinnak sikerül bekebeleznie a szomszéd országot, akkor félő, hogy felbátorodik és a balti köztársaságokra feni a fogát. Ezért a NATO-nak elrettentésül meg kell erősítenie a harcvonalon lévő erőit, még akkor is, ha ezt Moszkva provokációnak tekintheti.
De új hidegháború is kezdődhet, ami még bonyolultabb és veszedelmesebb lehet, mint az első volt. Új befolyási övezeteket hoz létre, ismét két tömb néz egymással farkasszemet. A nyugati liberális demokráciák ezúttal a nacionalista tekintélyelvűséggel kerülnek szembe. Az orosz elnök megmutatta, hogy kész erővel felülírni a határokat, csak éppen odahaza még kevesebb intézményi fékre kell tekintettel lennie, miközben nyíltan atomháborúval fenyeget. Egy évtizede korszerűsíti a hadsereget és a nukleáris arzenált.
Az USA belefáradt abba, hogy szavatolja az európai biztonságot és inkább az új szuperhatalommal, Kínával foglalkozik, ami még agresszívabban fejleszti ütőerejét, mint Oroszország. Peking és Moszkva közös célnak tekinti az amerikai erő korlátozását és az USA vezette világrend átalakítását.
Lehet, hogy Európának ismét fel kell tartóztatnia egy ellenséges orosz vezetést, amíg az orosz nép nem kényszeríti ki a Kremlből az irányváltást. A demokráciák kénytelenek lesznek rájönni, hogy ismét olyan elszántságot kell tanúsítaniuk, mint az első hidegháború évtizedeiben. Ukrajna erős figyelmeztetés, hogy küzdeniük kell a győzelemért.
A Putyin miatt menekülni kényszerülő ukránok döntési kényszer elé állítják Európát. Akkora áradat várható, hogy amellett eltörpül mindaz, ami 2015-ben történt. De hogy végül hányan kerekednek fel, az azon múlik, Putyin mennyire brutálisan jár el. Ma úgy látszik, nagyon. Úgy, hogy nyugodtan lehet számolni 1–5 millió közti tömeggel, ami legutóbb 1945-ben fordult elő – állapítja meg a Bloomberg.
Először a fő célpont Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia lesz, és kezdetben a fogadtatás szívélyes lesz. Ezek a kormányok eddig jóformán teljesen lezárták határaikat a migránsok előtt. A populista, szélsőjobbos magyar és lengyel vezetés a menekültellenes küzdelem élharcosai lettek az EU-ban, ellenállásukba sűrűn vegyült idegengyűlölet. Ezért meghiúsítottak minden kísérletet az unió migrációs politikájának megújítására. Lesöpörtek az asztalról mindennemű rimánkodást…
Az sem segített közben, hogy párhuzamosan retorikai, illetve bürokratikus gerillaháborút vívtak Brüsszel ellen. Aláásták a jogállamot, a sajtó függetlenségét és más szabadságjogokat. Az unió mindkettő ellen szerződésszegési eljárást indított, még az is felvetődött, hogy ki kellene őket rakni a szervezetből.
De most lehet, hogy minden másként alakul. Magyar- és Lengyelország ezúttal nem a periférián, hanem az arcvonalon helyezkedik el. Az érkezők szlávok, a lengyelek és szlovákok rokonai. Lengyelországban már egyébként is kétmillió ukrán él. És most nem a távoli gonosztevő, a szír elnök miatt menekülnek a tömegek, az ok Putyin, aki Európa és főként Varsó ősmumusa.
Az EU kénytelen szembesülni azzal, hogy nukleáris eszközökkel felszerelt ellenséggel áll szemben, ezért létre kell hoznia saját hadseregét. De még sürgetőbb, hogy eltemesse a belső ellentéteket és megreformálja a migrációs szabályokat. Budapestnek és Varsónak be kell szüntetnie a tüzet Brüsszel ellen és segítséget kell kérnie a menekültek fogadásához. Ha a mostani katasztrófában van bármi jó, akkor az az, hogy akaratlanul is, de egyesíti a földrészt.
Nagy figyelmet érdemel a kétszáz esztendős brit napilap, a The Guardian írása: a gyávaság, a mohóság és a tunyaság az oka, hogy a Nyugat mindig veszít Putyinnal szemben. Saját hiányosságai folytán olyan, mintha úgy kellene megküzdenie Moszkvával, hogy az egyik keze hátra van kötve. Jóformán tétlenül nézte, amikor a maffiózó elnök megtámadta Grúziát, háborús bűnöket követett el Szíriában, gyilkos zsoldos egységeket vezényelt Líbiába és a Szahel-övezetbe, befolyásolta az amerikai választást, fegyverként használta a világhálót. A büntetés minden esetben kérész életű, hatástalan volt, mintha nem is létezett volna.
Pedig a nyugati demokráciák pontosan tudták, hogy kivel állnak szemben, hogy mire képes Putyin haramiarendszere. Mégis elfordították a fejüket, úgy tettek, mintha a probléma nem is léteznék, vagy elfogadják a pénzét, mint a francia és olasz szélsőjobbos pártok. És ugyanez megismétlődött az Ukrajna elleni agresszió előtt is. Késlekedtek, kesztyűs kézzel bántak a Kremllel, most viszont már késő. A Nyugat védekezésre kényszerül.
De el kell érnie, hogy a megbukjon a moszkvai rendszer, mert csak ez mentheti meg Ukrajnát és a világrendet, sőt Oroszországot magát is. Be kell állni mindazon oroszok mögé, akik új vezetést akarnak. Ám aligha lehet arra számítani, hogy ez végül így alakul. Merthogy pont azok nem szeretnék provokálni Putyint, akik egyfolytában azon lamentálnak, milyen fenyegetést jelent „az elszabadult cár”. Mi sugallta Washingtonnak, hogy előre biztosítsa az oroszokat: a NATO-erők nem lépnek közbe Ukrajnában?
De meg lehetne csinálni, hogy gyorsan uniós tagságot kínálnak fel Kijevnek, megszakítják a diplomáciai kapcsolatot az oroszokkal, teljes kereskedelmi és pénzügyi embargót léptetnek életbe, beleértve az olaj- és földgázszállítások leállítását. Csak éppen ilyesmire aligha lehet számítani. A piszkos orosz pénz, az égbe szökő energiaárak, az exportőrök és a befektetők keltette zaj, meg az olyan szélsőjobbos politikusok miatt, mint Orbán Viktor, aki védi a cimboráját.
Ezért törvényszerű a Nyugat kudarca. Pedig le kellene vadászni Putyint, a rá, a pénzére és a szárnysegédeire szabott szankciókkal. Be kellene perelnie háborús bűnökért a Nemzetközi Büntető Bíróságon. Nemzetközi letartóztatási parancsot kellene kiadni ellene. Páriává kellene nyilvánítani. Egyúttal segíteni kellene az ukrán ellenállókat, illetve az orosz demokratákat, ahogy kudarcot vall a hadművelet és kezdenek hazaérkezni a katonák koporsói. Bukása ajándék lenne a világnak. Ám túl fogja élni, miközben számolatlanul hullanak ezrek. Mert a Nyugat bűnrészes a zsarnokságában, ahogyan mindig is az volt.
A Kreml továbbra is trükközik, az állítólagos tárgyalási készséggel próbálja megtörni az Ukrajna iránt mutatkozó szolidaritást. Megoszt és megtéveszt. De a Nyugat már akkor az orosz hadvezetés áldozata, ha ezt kérdezi: van-e olyan ár, amelyet érdemes Ukrajnának, illetve Európának megfizetni az orosz visszavonulásért cserébe? Az amerikai, a francia elnök és a német kancellár már jóval a bevonulás előtt lépre ment, hagyta magát félrevezetni – írja a Süddeutsche Zeitung.
Ugyanakkor e pillanatban Moszkva példátlanul elszigetelődött, így nem csoda, hogy igyekszik kitörni ebből a körből. Az állítólagos párbeszéd-javaslattal alkalmat kínál az olyan politikai blokádtörőknek, mint Orbán Viktor, hogy megfelelő hivatkozási alaphoz jusson. Nem meglepő ezek után, hogy éppen Magyarország ajánlkozik az egyeztetések színhelyéül.
A háború vége vagy az lesz, hogy az oroszok elérik céljukat, vagy pedig az, hogy Putyin feladja terveit. Egyik sem várható, ezért arra kell készülni, hogy a politika vet véget a harcoknak. De minél brutálisabb a támadás, annál kevésbé lehet megtagadni a fegyvereket az ukránoktól. A segítségnyújtás elmulasztása nem csak a BTK alapján áll meg.
A legerősebb eszköz az Moszkva ellen, ha még jobban elszigetelik. Itt főszerep juthat Pekingnek, mert megrendült a bizalma az oroszokban, jelzi ezt, hogy tartózkodtak a BT-ben a szavazásnál. De hát ők is érzik, hogy ilyen szintű jogsértésnél nem lehet semlegesnek maradni, lavírozni. Aki nem foglal állást Putyin ellen, az támogatja. A politikai hadviselés megkezdődött Oroszországgal szemben.
A Die Zeit kommentárja szerfölött kínosnak nevezi, hogy a német kormány csak a hatalmas felháborodás láttán volt hajlandó a történelem jó oldalára állni, azaz döntött úgy, hogy beszáll a SWIFT-rendszer korlátozásába és küld fegyvereket Ukrajnának. A kabinetnek ugyanis különleges tehetsége van ahhoz, hogy elszalassza a kedvező időpontot. Legyen szó az Északi Áramlat 2 engedélyezésének leállításáról vagy arról, hogy nevetséges módon 5 ezer katonai sisakot adjon Kijevnek, és azt is csak lassan.
A SWIFT ügyében még Olaszország is hamarabb állt be a sorba, nem beszélve Magyarországról, amelynek kormányfője sosem titkolta, mennyire csodálja Putyint. Ezúttal még ő is előbb mozdult, mint Berlin. Ám utóbbival kapcsolatban három dolog bizonyosan megmarad az emlékezetben, miután harcok vannak Kijevben és még többen vesztették életüket:
1. A lengyel kormányfőnek személyesen kellett a német fővárosba utaznia, hogy jobb belátásra bírja Scholzot. Pont az a Lengyelország vet óriási önzést a németek szemére, amelyik a nemzeti jogot az európai szabályok fölé kívánja helyezni.
2. A német vezetés nagy megdöbbenésre immár hajlandó páncélöklöket és föld –levegő rakétákat szállítani Ukrajnának, jóllehet a múlt héten még azt is megtagadta, hogy Kijev az NDK-időkből származó tarackokat kapjon.
3. Éppen a klímaváltozás ellen küzdő zöldek kezdtek el hirtelen amiatt aggódni, hogy Németország nem tudja kifizetni a számlát a szénhidrogénekért.
De a legmegdöbbentőbb, mennyi idő kell, amíg a hatalom rászánja magát, hogy teljes erejével Oroszország ellen forduljon. Ehelyett inkább hozzájárul Európa megosztottságához. Nem kérdéses, hogy a szankciók érzékenyen érintik a német gazdaságot is. Hiszen az emelkedő energiaárakat megérzik a szegény háztartások. De erre kellő akarattal lehet megoldást találni. Az ukránoknak ellenben nincs ilyen választási lehetőségük.
Budapesten Orbán Viktor a nacionalista igényeknek megfelelően alakíttatja át a legfontosabb középületeket. A kétoldalas, fényképekkel illusztrált helyszíni beszámolóban a Le Monde rámutat, hogy a nagy átétépítés során kisöpörték a szocializmus minden nyomát, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy rehabilitálták Horthy tekintélyuralmi rezsimjét.
A szándékot három helyen lehet igazán tetten érni: az Országházánál, illetve a Kossuth téren, a Várnegyedben és a Városligetben. A mozgatórugó egyértelműen a politika, egyben azt jelzi, hogy az ország már nacionalistább, ugyanakkor kevésbé demokratikus, akárcsak Orbán hatalma.
A Budai Vár egyetlen hatalmas építési terület, hiába kérte az UNESCO, hogy függesszék fel a munkákat. A szélsőjobbos vezető a Karmelita-kolostorban előszeretettel tereli ki vendégeit egy fénykép erejéig a teraszra, amely uralja a Dunát és az egész fővárost. Viszont az újságírókat távol tartják a helytől. Most már rendőrkordon mögé szorulnak, nehogy kérdezni tudjanak a miniszterektől a szerdai kormányülések előtt. Márki-Zay Péter szerint ez intézkedés pontosan jelzi: Orbán megveti és lenézi az embereket.
Az épületegyüttes tövében a Várkert Bazár már most is találkozóhely a nemzetközi szélsőjobb számára, ott tartották pl. a hagyományos népesedési csúcsot, Zemmourral és Marion Maréchallal a múlt szeptemberben.
A Kossuth tér üres, kipucolták – olyan, mint a törvényhozás és annak működése általában. A Fidesz alatt az újságírókat az épületen belül is korlátozták mozgási szabadságukban, munkájuk elvégzésében. De Oláh Lajos a DK-tól azt mondja: immár olyan sincs, hogy a két oldal képviselői megisznak együtt egy kávét, mert a fideszesek félnek az ellenzékiektől.
Az utóbbi jó 10 évben az országgyűlés és a Kossuth tér egy nemzet és nem egy eleven demokrácia jelképe lett.