Szégyenteljesnek tekinti a világhírű brit történész, Timothy Garton Ash Orbán Viktornak a Putyinnal az eddiginél is szorosabbra fűzött kapcsolatát, amivel erősíti az orosz elnök pozícióját. Ugyanakkor azt is világosan kell látni – mondta a tudós –, hogy a kárpátaljai magyarok elleni orosz agressziót is támogatja ezzel a politikával a magyar kormányfő. (A nyitó kép forrása: telex.hu.)
A brit történészt, térségünk, Kelet-Közép-Európa egyik legkiválóbb ismerőjét és szakértőjét, az Oxford Egyetem tanárát, Timothy Garton Asht kérdeztem arról, milyen képet fest Orbánról az, amit láttunk a Putyinnal lezajlott találkozón. Tehát ezzel tulajdonképpen Putyin háborús stratégiáját erősíti és segíti Orbán, nemde?
– Európa és a Nyugat irányába tanúsított soha nem látott hűtlenségnek tartom, amit láttam. Hiszen akkor találkozott Putyinnal, amikor az ukránok, értem ezen a polgári lakosságot is, naponta szenvedik meg az oroszok rakétatámadásait. Akkor, amikor az ukrán katonák naponta életüket áldozzák fel a fronton. És ő akkor mosolyogva fotóztatja magát Putyin mellett ülve Pekingben?! Az az érzésem, hogy a lengyel választások eredményét látva, az Európai Uniónak világosan ki kellene végre mondania, hogy innentől kezdve Orbán nem eheti meg a tortánk a reá jutó részét. Nem játszhat többé egyszerre több kapura. Nem illetik meg többé az Európai Unió tízmilliárdjai, és nem ülhet le többé az uniós döntéshozók asztalához. Mert mindeközben minden alkalmat megragadva igyekszik Putyinnak és Hszi Csin-pingnek is a hízelegni.
– Két dolgot szeretnék kiemelni válaszomban. Szerintem Orbán elsődleges érdeke ezzel, hogy fenntartsa hatalmát Magyarországon. Ennek része az is, hogy az orosz energiabeszerzéssel, különféle befektetésekkel és kereskedelmi megállapodásokkal igyekszik az országot a háborún kívül tartani. Azonban: ha tárgyilagos akarok lenni, hangsúlyozom kell: nem tesz mást, mint támogatja Putyin háborúját, és a későbbiekben minden bizonnyal népirtásnak ítélt agresszióját az ukrán nép ellen. Ezzel egyidőben viszont ez a háború az ukrajnai Kárpátalján élő magyarokat is érinti. Tehát ebben az értelemben Orbán árt az ottani magyaroknak is. Azaz teljesen tárgyilagosan állíthatjuk azt is, hogy amit tesz, azzal az ottani magyar kisebbségek elleni agressziót is támogatja Orbán Viktor.
– Mindehhez még hozzátehetjük azt is, hogy tulajdonképpen Putyin náci vagy fasiszta ideológiáját is támogatja látványos kiállásával.
– Én nagyon is óvnék attól, hogy a náci vagy a fasiszta kifejezést használjuk. Azt gondolom, nemcsak körültekintőbbnek kell lennünk, de felelősnek is, ha ezeket a kifejezéseket használjuk. Az kétségtelenül elmondható, hogy Putyin rendszere igenis tartalmaz a fasizmusra utaló elemeket, méghozzá nem is kis mértékben, ezért a putyini rendszer leírásakor valóban használhatjuk a fasiszta kifejezést. Az viszont abszolút egyértelmű, hogy létezik a liberális és egyszerre Európa-ellenes front, pontosabban ideológiai front, ahová sokan tartoznak: Vlagyimir Putyintól kezdve Robert Ficón, Orbán Viktoron, Georgia Melonin, az német Alternatíva Németországért, az AfD párton át egészen a spanyolországi nacionalista, jobboldali populista VOX pártig, és ne felejtsük el idesorolni a francia Marine Le Pent sem. Számomra elsősorban az a kérdés, hogy mennyire erősödik meg ez az ideológiai front jövőre, az uniós választások után.
– A Putyin–Orbán-találkozót látva felvetődik a kérdés: megváltozik-e Orbán úgynevezett békepárti szövege, miután ő is utalt arra, hogy e területen nem ért el semmiféle sikert sem Putyinnál. Rájött, hogy az orosz fél szándékait tekintve a béke hangoztatásának nincs ma realitása.
– Szerintem ez ügyben nem számít. Orbán okos, tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi zajlik Ukrajnában. Nagyon jól tudja, hogy ez egy brutális és hazug háború, amit Putyin mindenáron meg akar nyerni. Éppen ezért nincs is értelme, hogy hitelt érdemlőnek tekintsük Orbán béke-szövegelését. A kérdés, szerintem, sokkal inkább az, hogy meddig képes elmenni az Európai Unió, de Nagy-Britanniát is ideértve, egész Európa – a többi országgal együtt – az ukránok támogatásában. A kérdés az, hogy a kontinens képes lesz-e többet áldozni az ukrajnai háborúra azért, hogy Ukrajna megnyerje ezt a harcot. A Hamasz–Izrael háború kirobbanásával egészen biztosra vehető, hogy az Egyesült Államok tovább már nem tudni növelni az Ukrajnának szánt támogatását, sőt, minden bizonnyal csökkenni fog ez a segítség. Az a nagy kérdés, hogy Európa képes lesz-e kiegészíteni az amerikai segítséget. Vagy pedig Európa hosszas huzavona után beadja a derekát, és azt mondta: Ukrajna adjon fel területeket az úgynevezett béke előmozdítása végett. Ám ne legyenek illúzióink: ez a béke nem lesz tartós, semmiképpen sem lesz fenntartható béke.
– Az ominózus pekingi találkozót követően a Magyarországra akkreditált amerikai nagykövet összehívta a NATO-országok Budapesten működő nagyköveteit és a Svéd Királyság nagykövetét is, hisz’ remélhetőleg hamarosan Svédország is A NATO tagja. David Pressman, az USA magyarországi diplomáciai képviseletének vezetője elküldte ezzel a találkozót értékelő üzenetét a magyar kormánynak. Ön szerint Orbán Viktornak mit kellene ebből az üzenetből kiolvasnia?
– Ne becsüljük alá azt, amit már megvitattak a NATO-ban, az EU-ban és az egész nyugati érdekszövetségben – tekintve Orbán eddigi ténykedéseit. Mindannyian jól tudják, hogy évek óta ezt a kettős játszmát űzi. Csakhogy végre neki is tudomásul kell vennie: ezt nem csinálhatja a végtelenségig. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ebben a vitában nem a NATO, hanem az Európai Unió játszhat kulcsszerepet. Mondom ezt legfőképp azért, mert az EU jelezte: kész újabb 13 000 millió eurót felszabadítani a költségvetéséből Magyarország számára, mert a jogállami feltételek bizonyos része formálisan teljesítettnek látszik a számára. Szóval az a kulcskérdés, hogy az EU képes-e a valós problémákat a helyükön kezelni, képes lesz-e a továbbiakban is számon kérni a magyar kormányon a hiányosságokat, vagy nem tekinti lényegi kérdésnek a jogállami problémákat, hanem sokkan inkább amolyan bürokratikus, technikai kérdésnek.
– Csakhogy ne feledjük: ezen a találkozón Orbán – még ha egyértelműen nem kimondva is – közvetve az Európai Uniót és az általa az Oroszország ellen kivetett szankciókat tette felelőssé azért, hogy romlottak a magyar–orosz kereskedelmi kapcsolatok.
– Az ember tulajdonképpen alig talál szavakat látva Orbánnak ezt a szégyentelen és mérhetetlenül illojális magatartását. És akkor még Putyin is rátesz erre azzal, hogy nyilvánosan elmondja, mennyire elégedett, és csak hátra kell dőlnie, miután egy uniós tagországgal sikerült jó kapcsolatot kiépítenie. És még egy szót sem ejtettünk Alekszander Vucsicsról, aki szintén európaiként, de nem uniós tagként volt ott a pekingi csúcson. Elég sokatmondó az is, hogy Orbán Viktor közelebb áll az oroszok háborújának megítélésében a szerb elnökhöz, ami tudvalevő, milyen, mint az európai állásponthoz.
– Végül a lengyel politikai helyzet megváltozásához kanyarodnék vissza, mert talán rózsásabb képet tud rajzolni az Európai Unióról és abban Magyarország szerepéről is a lengyel választási eredmények ismeretében.
– A lengyel választási eredmény rendkívül jó jel abban a vonatkozásban, hogy tisztességtelen választási feltételek mellett is képes volt nyerni az ellenzék. A magyar választásokkal összehasonlítva ők ennek ellenére képesek voltak nyerni. Ne feledjük: a magyar választások nem voltak tisztességesek. Donald Tusk személyében egy olyan kormányfőjük lesz a lengyeleknek, aki maximálisan tisztában van azzal, hogy milyen politikus Orbán Viktor, elvégre az Európai Tanács elnökeként volt alkalma alaposan megismerni.
– Abban reménykedem, hogy a 7. cikkelyes eljárást ismét napirendre veszik az EU-ban, benne azzal a lehetőséggel, hogy átmenetileg felfüggesztik a magyar kormányfő részvételét az Európai Tanács, a miniszterek, államfők tanácsának döntéshozatali munkájában. Ha Tusk ismét visszakerül a tanácsba, mint kormányfő, akkor látom ennek esélyét. Nem azt mondom, hogy a döntés meg is születik, de legalább ismét vita tárgya lesz. És akkor már nem fordulhat elő, hogy Orbán megvétózza a lengyelek 7-es cikkelyes eljárását, és cserében Kaczynskiék megvétózzák a Magyarország elleni szankciókat.
Mert szögezzük le: a helyzet rendkívül súlyos. Nemcsak abban a tekintetben, hogy a magyar demokrácia eróziója megállíthatatlan, hanem Orbánnak a Putyinnal kialakított szégyenteljes kapcsolata szempontjából is. Remélem, ez bizonyítódik majd azzal, hogy legalább napirendre tűzik a 7-es cikkelyes eljárást – mondta végezetül Timothy Garton Ash, a jeles brit történész.
