Putyin Oroszországa – Sz. Bíró Zoltán legújabb könyve

Putyin Oroszországa – ez a címe Sz. Bíró Zoltán kiváló Oroszország (Orosz Föderáció) -szakértő könyvének, amely azt vizsgálja, miért és hogyan ment végbe a fordulat 2011–12 táján, amikor egy válságszakasz után felülkerekedtek és megerősödtek Oroszország vezetésében az önkényuralmi, autokrata vonások. (A nyitó kép forrása: https://metropole.at)

Van-e kiút az önkényuralomból, kérdezte a szerzőt Lengyel László. Sz. Bíró nem derűlátó. „Lehetőségeimhez mérten komoly tétet raknék arra, hogy 2024 után, amikor Vlagyimir Putyin újabb elnöki ciklusa véget ér, az elnök a helyén marad” – mondja. Nincs ugyanis, akiben megbízhatna, ha esetleg elengedné a kormányrudat. Némi cinizmussal azt lehetne kérdezni, hogy a „biopolitika”, a Putyint is fenyegető öregség, múlandóság lehet a megoldás? Annyi bizonyosnak látszik, hogy az elnöki környezetben több forgatókönyvön dolgoznak. De egyik sem hasonlít a kínaira, vagy a kazahsztánira. Sz. Bíró meséli, hogy nemrég Szentpéterváron járt és egy falfelirat ragadta meg a figyelmét: „Putyin örök – én nem”… Lengyel László ellenvetéssel él: nem igaz, hogy az oroszok autokráciára születtek. Sz. Bíró ezzel egyetért.

Putyinnak talán 2012 táján lett volna az utolsó esélye, hogy méltóképpen távozzék a hatalomból, amikor Dmitrij Medvegyev elnöksége lejártával felvetődött a kérdés: visszatérjen-e Vlagyimir Vlagyimirovics az elnöki posztra, vagy lépjen le a politikai színpadról. A döntés eredménye ismert, Putyin visszavette az elnöki posztot, amit azóta is tart. Sz. Bíró alapvetően Putyin két első elnöki ciklusát (2000–08) pozitívnak ítéli meg. Aztán 2012-vel fordult a kocka, visszafordíthatatlannak látszó folyamattal, választási csalásokkal, a hatalmi struktúrán kívüli szervezetek, a nem kormányzati szervezetek, a független (nyugati) média elleni támadásokkal. Folytatódott Putyin hatalmának a bebetonozódása.

Sz. Bíró beszélt a folyamatok gazdasági alapjáról is, a külföld apadó bizalmáról Oroszország iránt. Az előd, az 1999-ig regnált Borisz Jelcin alatt az orosz GDP 40 százalékkal csökkent. A kétezres években megindult a bizalmat tükröző külföldi tőkebeáramlás, a legjobb években évi 70 ezer millió dollárnyi tőke jött az országba. Aztán elindult a hanyatlás, amihez az ukrajnai események, illetőleg hatásuk, a szankciók is hozzájárultak. „Tavaly már csak kétezer millió dollárnyi külföldi működő tőke érkezett az Orosz Föderációba” – jegyezte meg.   

A 174 oldalas esszékötet utolsó két mondata: „Az autokráciák egyik legsúlyosabb problémája, egyben leginkább sebezhető pontja az utódlás kérdésének megoldhatatlansága. Oroszországnak a következő években – miközben számtalan egyéb gond és probléma nyomasztja – ezzel a kihívással is meg kell birkóznia”.

Végül, amikor Lengyel László a jövőbeni terveiről faggatta, Sz. Bíró két nagy projektet említett. „Meg akarom írni a múlt század 70-es évei Szovjetuniójától a Putyinig terjedő időszak történetét… És áttekinteném a 19. század második felének történetét egészen a 20. század elejéig.” 

Sz. Bíró Zoltán „Putyin Oroszországa” című könyvét a Noran Libro Kiadó jelentette meg. A kötetet ma késő délután Budapesten, az Örkény István Könyvesboltban mutatta be a szerző, akit Lengyel László politológus kérdezett. Részt vett a könyvbemutatón Ágh Attila, a könyv kiadását támogató Progress Alapítvány kuratóriumának elnöke.