Ez a képes beszámoló – természetesen nem teljesen a mostani tartalommal – elsőként 2023. február 20-án jelent meg. Újra ide írjuk a félreértések elkerülése végett: nem az első volt ebben a témában, és félő, hogy nem az utolsó. Ezt bizonyítja e bejegyzés és a nyitó kép is, ami 2024. szeptember 20-án délelőtt készült.

Sok év óta az Infovilág hírportál egyik (és még hány ilyen van!) visszatérő témája a győri Radó-szigeten omló-romló Spartacus csónakház. Fotoriporterünknek nem kevés munkát adott az ország egyetlen, a millennium évéből még fennmaradt műemlék csónakházának fényképezése, felhívandó előbb a Borkai, majd utóbbi a Dézsi polgármester vezette győri önkormányzat figyelmét arra, hogy ez mutatós (egykor még tornya is volt!) evezőssport-létesítmény egyik ékessége lehetne a négy folyó városának.

Ilyen lesz majd/talán/egykoron a csónakház – ha addig össze nem omlik…

Legalább is ezt ígérte Dézsi polgármester 2020 novemberében a Rába partjára vitetett, szépen leterített asztal mellett, ám azóta sem történt egyetlen kapavágás sem. (A kép jobb oldalán: dr. Dézsi Csaba András, Győr polgármestere; foto: Győr+) A jobb oldali képen ugyanő, itt éppen 12 345. alkalommal mutatja „V”-jelet, ám nem sikerült győznie.

Sőt, még meg is erősítette a város közlönyének első oldalán, hogy rövidesen rendbe teszik, fölújítják a műemlék csónakházat, ám ezt sem sikerült megvalósítani prof. dr. Dézsi regnálása alatt.

Győrött pedig – ezt tessék tudomásul venni – minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindenki mindennek nagyon meg van elégedve, és különben is: az ellenzékinek látszó (tehát nem melldöngető és narancsos) sajtóról nem illik tudomást venni – mert az nem dicséri, magasztalja naponta legalább egyszer a (na, milyen?) városi vezetést. Vagy mert kifogásolja a meglehetősen öntörvényű, maga- és ujjait mutogató polgármester megnyilvánulásait.

Ezért aztán, amiről a torony alatt (értsd: győri városháza) nem vesznek tudomást, nem beszélnek, az nincs is. Sok évvel ezelőtt jó ideig a nincsek közé számított a generációk művelődési háza, a valamikori győri ifjúsági ház felújításának ügye. Aztán a látványos tömeges tiltakozás ellenére lebontották a valamikori győri Vagongyár tetemes hozzájárulásával fölépített Petőfi Ifjúsági Házat, aminek helyén egy ideje már emeletes garázs áll. A generációk házát viszont végre rendbe tették – a hivatalosan csak szidást érdemlő – Európai Unió nem kevés pénzéből (is).

Tekintettel arra, hogy bár az Infovilág szerkesztősége legalább tucatszor kért beszélgetési lehetőséget Győr jó ideig hivatalban volt (borkaista), aztán a jelenlegi polgármester által elzavart városépítészétől, majd az önként távozott (már dézsista) utódától, meg az ő utódától is, az urak vagy „nem értek rá”, vagy ráértek, aztán az utolsó pillanatban meggondolták magukat, vagy már (mint a tisztséget éppen viselő személy, Szaksz Vince) nem is válaszoltak az újságíró levelére, amiben interjút ajánlott a tisztség betöltőjének.

Az ember jóhiszeműen csak kettőt gondolhat ilyenkor:

annyira rendben mennek a dolgok Győrött, hogy semmi értelme beszélni városképről.

Mert ugyan kit érdekel, ha összeomlik a millenniumi időből származó csónakház?

Ki figyel oda, hogy Európa egyik legszebb barokk terén évek óta omladozik egy sarok ikerház?

Akinek nem tetszik, ne nézzen rá a Király utcai Napóleon-házra se, hadd omladozzék, hadd rohadjon!

Ugyanez vonatkozik a valamikor pénzügyőr-palotára is,

meg a Kossuth Lajos utca (és mellékutcái) számos (valamikor pompás) lakóházára, a siralmas állapotban lévő, penész marta,

Zechmeister utcai palotasorra…

a Szt. István úti „ügyvédházra” a törvényszék mellett és társaira ugyanezen a sugárúton…a Rákóczi meg az Apáca utca számos lakóépületére…

Soroljuk? Cikkek tucatjai, fényképek százai bizonyítják felvetéseink igazát az Infovilág hírportálon.

Igaz az is: nemrég bejelentette a győri városháza, hogy mintegy négyszázmillió forintos ráfizetéssel, de visszavásárolta a Bécsi-kapu téri iker-sarokházat (taps!), és arról is értesülhettünk, ki tudja, hányadszor már, hogy a Radó-szigeti csónakházat is fölújítják (mielőtt összedőlne).

Csakhogy ezzel még korántsem törlesztette sok-sok éves adósságát a győri városvezetés, ami képes volt úgy „nekimenni” két évvel ezelőtt a (szabad királyi) város 750. évfordulójának, hogy a városháza előtt oszlopot állíttatott (fizette az OTP) a jubileum okán, nagy szerényen megörökítve:

Jó öt évvel ezelőtt (2017. 11. 22.) ezt írta az Infovilág a Győr többet érdemel – visszatemetett reneszánsz kori kincsek a Dunakapu tér alatt című cikkében:

Három és fél évtizede, 1989-ben Győr a belváros felújításáért elnyerte az Europa Nostra-díjat. Nem tudom, hogy – bár történtek azóta is látványos felújítások, műemléki helyreállítások, a város összességében és madártávlatból gyönyörű – ma is megkapná-e az Európai Unió műemlékvédelmi díját.

Akkor még alkotott, harcolt egészen a két évvel ezelőtt bekövetkezett, korai haláláig, kortársam, Winkler Gábor (1941–2015)építész, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa, Nyugat-Dunántúl épített emlékeinek, mindenekelőtt Győrnek szenvedélyes kutatója, felújítója, őrzője. Választott győriként mindvégig harcolt azért, hogy ha már a város főterét, a Széchenyi tér régészeti emlékeit minden észérv és tudományos-történelmi indok ellenére is valakiknek „sikerült” jórészt megsemmisíteniük, hogy lábmosó szökőkúttal és újabb térburkolattal „gyarapítsák”, legalább a pandantjával, a Dunakapu térrel ne tegyék ugyanezt.

Gábor bízott a nyilvánosság erejében, ezért szívesen nyilatkozott a helyi sajtónak is. Elmondta: teljes mértékig egyetért a győri Arrabona Városvédő Egyesülettel, amelynek tagjai tiltakoznak a Dunakapu téri mélygarázs megépítése ellen. A kiváló, Ybl-díjas szakember, a Magyar Tudományos Akadémia doktora is amellett szállt síkra, hogy a régészek által föltárandó, remény szerint reneszánsz kori épített emlékeket, ha már a győri erőd, a vár még viszonylagos épségben megmaradt falait az 1930-as években (már akkor is törvényellenesen!) visszabontották…”

A régészek föltárták az egykori győri végvárnak a Duna-kapu tér alatt nyugvó, kiváló állapotban megmaradt részeit, aztán „felsőbb parancsra” visszatemették, a város pedig megépíttette a föld alatti mélygarázst. Föltehetően máig nem fogták föl az okos felettesek, hogy mekkora bűnt követtek el, micsoda egyedülálló történelmi emléktől fosztották meg az utókort, melynek polgárai százezerszám áramlottak volna Győrbe a remény szerint okosan-tartósan konzerválható, egyedülálló kincsek megtekintésére, tanulmányozására.
Messzire kalandoztunk a Rába-szigeti csónakház reménybeli felújításától. Tudjuk, már sok-sok évvel ezelőtt (amikor Győrnek bőségesen lett volna rá pénze!) megtörténhetett volna a rekonstrukciója – miképpen párjának,

a Duna-parti, egykori ETO-csónakháznak, amelyik ugyancsak elképesztően rossz állapotban várta sorsa jobbra fordulását,m ám nemrégiben mégis csak fölújították…

Most azonban örüljünk annak, miként a Győr Plusz című nyomtatványban írva vagyon, hogy Magyarország legrégebben épített, és egykoron egyik legszebb csónakháza … rendkívül leromlott állapotú épületét a győri önkormányzat megmenti, helyreállítja. Miként a polgármester kijelentette: „már csak a kész tervek megvalósítására szükséges pénzt kell előteremteni”. Mindazonáltal szorítunk a sikerért, ami – győri szokás, sőt, hagyomány szerimt – csak késik, késik, immár évek óta.