Mindenki által ismert tény, hogy a dohányzás összefügg a legnagyobb számban halált okozó daganatos betegséggel, a tüdőrákkal. Leszokni nagyon nehéz – ezért a legjobb, ha nem is szokunk rá! Ebben nagy segítséget adhat a család.
Minden évben február 4-én tartják meg a rák elleni küzdelem világnapját, hogy mindenekelőtt az egészségügyiek felhívják a figyelmet arra, hogy az átlagember is sokat tehet a daganatos betegségek ellen. A rák elleni küzdelemnek éppúgy része a megelőzés és az ismeretek terjesztése, mint a betegellátás.
Évente mintegy 10 millió ember hal meg a világban daganatos betegség következményeként, és a szakemberek becslése szerint ez a szám 2030-ra 13 millió is lehet, ha nem teszünk ellene semmit. A daganatos betegségek közül a tüdőráknak a legnagyobb az aránya, 11,6%-kal, de a daganatos betegségek okozta haláleseteknek már az ötödéért felelős a tüdőrák. Az Európai Unió országai közül lakosságarányosan, sajnos, Magyarországon a legmagasabb a tüdőrák okozta halálesetek száma (2019-i adat).
A tüdőrákos megbetegedések 85%-a a dohányzásra vezethető vissza, és ez azt is jelenti, hogy a tüdőrák megelőzésének leghatékonyabb módja a dohányzás visszaszorítása. A dohánytermékek árának az elmúlt években tapasztalt drasztikus emelkedése és a dohányzás tiltása a vendéglátóhelyeken eredményezett némi csökkenést a dohányosok számában Magyarországon is, de a füstölők tábora, azaz a tüdőrák szempontjából a legnagyobb kockázatnak kitett csoport még így is riasztóan nagy: a felnőtt férfiak több mint egynegyede, a felnőtt nők több mint egyötöde dohányzik rendszeresen.
A dohányzásról leszokni igen nehéz. A dohányosok nagyobb része le akar szokni, tervezi, hogy nekivág, és mindannyian ismerünk olyan dohányosokat, akik már legalább egyszer megpróbálták letenni a cigarettát, de kudarcot vallottak. A legkülönbözőbb módszerekről lehet hallani, amelyek segítik a leszokást, és minden bizonnyal számos esetben ezek a módszerek is hozzájárultak ahhoz, hogy valaki sikeresen megszabaduljon a káros szokásától. De mind a mai napig – állítólag – egy olyan módszer sincs, amely könnyűvé tenné a nikotinfüst elhagyását, és ezáltal tömeges, áttörő eredményt ért volna el. (Az egykor közepesen erős dohányos szerkesztő véleménye: van módszer! Nem kell rágyújtani a következő cigarettára, pipára, szivarra…) Állítólag semmilyen függőséget sem lehet gyorsan és szenvedésmentesen megszüntetni, a dohányzás sem kivétel. Csakhogy, szerencsére, az embernek van akarata, létezik önfegyelem és agyunk meg arra való, hogy gondolkodjunk.
A legjobb, persze, ha az ember el sem, kezdi a dohányzást. Az egyik leghatékonyabb módja a dohányzás visszaszorításának, ha az „utánpótlást” sikerül visszafogni. A dohányzók döntő többsége fiatalon kezd el füstölni, olyan időszakban, amikor még a szüleikkel élnek, vagy legalábbis még rendszeres és gyakori a kapcsolatuk velük. Ekként értelemben a szülő feladata is, hogy hatni próbáljon az akár már felnőtt gyerekére, például azzal, hogy rendszeresen figyelmezteti őt a dohányzás nyilvánvaló ártalmaira, arra, hogy milyen nehéz egy már kialakult függőségből visszajönni, akár meg arra, hogy töméntelen pénzbe kerül a rendszeres dohányzás. Az egészségtudatosságot növeli, ha egy fiatal dohányost rávesz a családja vagy a baráti köre, hogy járjon szűrővizsgálatra. A szűrővizsgálatok lehetővé teszik, hogy korai szakaszában felismerjenek egy esetlegesen kialakuló betegséget.
A dohányosokat nemcsak a tüdőrák, hanem például a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) is fenyegeti; ebben az esetben szintén nagy jelentősége van a korai felismerésnek. Mindamellett egy szűrővizsgálat elgondolkodtat egy alkalmi dohányost is, hogy milyen káros következményei lehetnek a rossz szokásának.
Csodaszer, egyelőre, nincs a dohányzás ellen, de bíztató fejlemények igen: több európai országban is stabilizálódott vagy csökkent a dohányosok száma az elmúlt két évtizedben.
Az eredmények mögött éppúgy vannak nemzetközi szabályozások – például a dohányzás kiszorítása a vendéglátó-helyekről és közintézményekből –, mint felvilágosító programok vagy személyes beszélgetések. A rák világnapja csak egyetlen nap az évben, de rámutat arra, hogy van értelme a folyamatos erőfeszítéseknek, mert az eredményük emberi életekben mérhetőek.