Mielőtt a negyedszázaddal ezelőtt (1998. február 10.) a szerfölött olvasott, az akkori hetilapok átlagánál magasabb színvonalú Reform című magazin kérésére írt cikkem archív példányát közzé tenném, az ugyancsak igényesen szerkesztett Profession.hu című portál egy friss írására hívom föl a kedves Olvasó figyelmét: a bértranszparenciának, azaz a fizetések nyilvánossá tételének kérdéséhez cégkultúrától függően máshogy állnak hozzá a szakemberek – részben például azért, mert érdekellentétes lehet a munkáltatói és munkavállalói oldal között. Gyakran tartanak a belső bérfeszültségektől, amelyek megelőzése vagy kezelése számottevő kiadást okozhat a vállalatoknak. Érdemes nyilvánossá tenni a fizetéseket? Milyen hatásokkal lehet ez a cégek működésére nézve? – a többi között ezeket a kérdéseket járja körül a Profession.hu Backstage podcast legújabb adása. (Kattintás után meghallgatható.)
És most következzék a téma nem kevéssé izgalmas, negyedszázaddal ezelőtti földolgozása!
A farsangi bálokban gyakran feltűnő menedzserek magabiztos világában hétpecsétes titok Európában és Amerikában is, hogy személy szerint kinek mennyi a fizetése. A kaszt általános jövedelmi viszonyairól azonban készülnek pontos, megbízható felmérések és elemzések. Az adatok esetenként meghökkentőek: különösen, amelyek a kelet-európai topmenedzserekre, ügyvezetőkre vonatkoznak.
Lapzártakor Bill Gates Microsoft-elnök vagyona 43 600 900 ezer dollár volt. Tehát több mint 43,6 milliárd dollár, azaz 9069 milliárd forint. Ha Gates szétosztaná a vagyonát honfitársai, az USA 269 millió polgára között, akkor mindenki 162 ezer dollárt kaphatna.
Gates munkatársai is gazdagok: nincs még egy olyan cég a világon, amelynél annyi dollármilliomos dolgoznék, mint a Microsoftnál. Amikor azonban egy kint dolgozó magyar Microsoft-alkalmazottól szerettük volna megtudni a fizetését, még a nagyságrendet sem árulta el.
Személyre szólóan általában titok az emberek bére, jövedelme, legföljebb az amerikai elnöké vagy a magyar köztársasági elnöké nem az. A menedzsereké azonban annál inkább! Azt senki sem tudhatja, hogy havonta vagy évente mennyit keres Kovács úr, a menedzser, azt viszont már igen, hogy ebben a szférában lendületesen emelkednek a fizetések, jövedelmek az egykori keleti tömb országaiban is.
A kelet-európai topmenedzsment anyagi juttatásait vizsgáló düsseldorfi Korn-Ferry Carre-Orban International kimutatása szerint már tavalyelőtt sem volt ritka az évi 50-100 ezer dollár közötti magyar menedzserfizetés sem.
A nyugati követelményeknek megfelelő vezetői képességekkel, korszerű és folyamatosan bővülő szakmai tudással, tapasztalattal, nyelvismerettel rendelkező vezetőből meglehetősen kevés van még Kelet-Közép-Európa országaiban. „Bizonnyal ez is az oka annak, hogy az ide telepedett külföldi cégek nem kis része – mintegy negyede – még mindig saját embereit tartja a vezető pozíciókban” – vonja le a következtetést a 157 orosz, magyar, lengyel, csehországi, szlovákiai és romániai vállalatnál folytatott vizsgálódásából a düsseldorfi tudományos intézet. Holott éppen most, a piacgazdasági reformfolyamatok különösen kényes szakaszában életfontosságú, hogy végre legnagyobbrészt vagy teljesen a helyi vezető szakemberek töltsék be a kulcspozíciókat. Elképesztően nagy a csábítás és a fluktuáció. Mértéke átlagosan 27 százalék; Oroszországban 52, Lengyelországban 42, míg Nyugaton legföljebb 10 százalékra tehető. Mozog, kavarog a vezetői munkaerőpiac, olyannyira, hogy számos cég kénytelen évente kétszer is emelni a sikeres menedzserek fizetését, nehogy elcsábuljanak a konkurenciához.
Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy e vezetői krém éves jövedelme még mindig jócskán elmarad a nyugati 250 ezer dolláros (50 millió forint) színvonaltól, de Axel Motlik, a Korn-Ferry közép- és kelet-európai szakértője azért elárulja: „Magyarországon szép számmal van olyan ügyvezető is, akinek éves jövedelme 200 ezer dollárra rúg!”
Lengyelországban a topmenedzseri éves fizetések 67-80 ezer dollár között mozognak, de van, aki 150-180 ezer USD-vel gazdagszik évente. Oroszországban 40-70 ezer (kiugró esetben 200 ezer), Szlovéniában 55-115 ezer, Csehországban 36-74 ezer (esetenként 150 ezer), Romániában 20-48 ezer dollár lehet a csúcson egy-egy ügyvezető vagy vezérigazgató javadalmazása.
És ez még nem minden, ugyanis a munkaszerződésekben rögzített különféle kiegészítő juttatások akár 80-100 százalékkal növelhetik az alapbéreket. Az ok viszonylag prózai: a kelet-európai jövedelemadó-rendszer. Ezen a vidéken ugyanis nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy az ember félpénzért dolgozzék, miután az adóhivatal elviszi a jövedelem 45-50 százalékát. A menedzser tehát fizetéskiegészítésként a vállalat költségén használja a szolgálati autót, a cég pénzén tanul, képezi magát, utazik, nyugdíj- és életbiztosítását jórészt a vállalat állja.
Nemrég tették közzé a német Kienbaum und Partner (Gummersbach) és a Schweizer HandelsZeitung közös elemzését Svájc gazdasági vezetőinek jövedelmi körülményeiről. Az európai rangsorolásban a svájci menedzserek éves 265 ezer svájci frank (37,4 millió Ft) bruttó jövedelme elmarad német (355 ezer frank) és osztrák (308 ezer frank), sőt dán (288 ezer frank) kollégáikétól. Holott a svájci gazdaság eredményei egyáltalán nem rosszabbak a fölsorolt országokénál. Ám az is igaz, hogy az adóhivatalok mélyen belenyúlnak a magasabb jövedelmű német, osztrák és dán menedzserek zsebébe.
Visszatérve Svájcba: eleve meghatározza a jövedelem mértékét, hogy hol működik a cég. Zürichben és környékén 26 ezer frankkal magasabb az éves jövedelmi átlag, mint a kelet-svájci St. Gallen kantonban. Itt is tudják: kiegészítő juttatásokkal ösztönözhetik a menedzsereket. A legfelső vezetők 72%-a kap szolgálati kocsit, ezekre évente átlagosan 55 ezer frankot költenek a cég pénzéből. BMW-t 39, Audit 28, Fordot 11 százalék használ. A második vonalbeli vezetőknek több mint a fele jár vállalati kocsin (éves költség 40 ezer frank/autó): 30 százalékuk Fordot, 22 százalékuk Audit, 19 százalékuk pedig BMW-t vezet. Céges sofőrre viszont csak a legnagyobbak költenek.
Jó ideje már nem minden a pénz. A nagy amerikai cégek javadalmazási stratégiája drámai változásokon megy át. Az USA hétszázötven vállalatának adatai szerint mindinkább az össz-javadalmazás részévé válik a nem készpénzes juttatás: a szakmai tréning és ismeretfejlesztés költségeinek személyre szabott(!) megtérítése. Az értelmes középvezető vagy beosztott biztonsággal következtethet a cég stratégiájára, céljaira abból, hogy milyen oktatásban, továbbképzésben, fejtágításban részesíti őt. Immár egyre több európai cég követi ezt az amerikai gyakorlatot, ami személyesebbé, közvetlenebbé (némi túlzással: meghittebbé) teszi a vállalat és munkatársai kapcsolatát. A beosztottban (akár egy jól kereső kereskedelmi menedzserben is) erősödik a meggyőződés: szellemi-szakmai gyarapodása érték, gazdagodik általa. Hát még akkor, ha a megszerzett tudást alkalmazza, és jutalomból fölemelik a fizetését.
Végezetül vessünk egy pillantást a sok tekintetben példának tekintett németországi jövedelmekre is. A BDVT (Német Eladás-támogatók Szövetsége, Bonn) körkédésére adott válaszokból kiderült: akár napi három-négyezer márka (300-400 ezer Ft) tiszteletdíjat is zsebre vágnak azok a tréningvezetők, akik közönségüket a hatékony termékértékesítésre oktatják. Ezek a „mágusok” egyébként nagy súlyt helyeznek tevékenységük hatékonyságára, és rendszeresen mérik saját munkájuk sikerarányát.
Napjaink sikerágazata kétségkívül az IT, az információtechnika és -technológia, valamint a logisztika. Miként általában, ezen a területen is egész sor tényező határozza meg a jövedelemnagyságot: képzettség, tapasztalat, elért sikerek, életkor, továbbá a mindenkori feladat nehézségi foka, a beosztás, a vállalat nagysága. Ily módon a nemzetközileg tevékenykedő IT-cégek kulcs- pozícióban lévő igazgatóinak (A-csoport) éves alapfizetése 180-280 ezer márka. A statisztika 235,5 ezer DM-es átlaggal számolt (a menedzserek fele keres ennyit), melyhez kis híján 50 ezer márka egyéb juttatás (pl. célprémium) járul. A csak belföldön dolgozó, B-csoportú menedzserek, beosztott igazgatók, részleg- és (fő)osztályvezetők átlagosan 162,4 ezer márkát és 4010 DM egyéb juttatást, a C-csoportosok (kis és közepes nagyságú cégek vezető rétege) 134,4 ezer
Mozog, kavarog a vezetői munkaerőpiac, olyannyira, hogy számos cég kénytelen évente kétszer is emelni a sikeres menedzserek fizetését, nehogy elcsábuljanak a konkurenciához.
márkát (+3330 DM-t) kapnak. A három csoport átlaga tehát 166,2 ezer + 10,8 ezer márkára rúg.
Nem panaszkodhatnak fizetésükre a nagy nemzetközi vállalatok logisztikai és beszerzési igazgatói sem, akiknek feladata gondoskodni a folyamatos és takarékos anyagtovábbításról. A kulcspozíció sikeres betöltését 234,5 ezer márka fixszel, továbbá átlagosan 19,2 ezer DM, ám változó összegű kiegészítéssel honorálják. Ha a cég csak egy országban tevékenykedik, csaknem 75 ezer márkával kevesebbet fizet – derül ki a düsseldorfi Watson Wyatt statisztikájából.
A német kft.-k (GmbH) ügyvezetőinek, igazgatóinak, vezérigazgatóinak jövedelmét alapvetően korlátok közé szorítja a cég éves forgalma. A 10 millió márkánál kisebb forgalmúaknál az átlag 228 ezer márka – állapította meg a Kienbaum javadalmazási tanácsadó cég 805 vállalat adatai alapján. Szoros összefüggés van a vállalati eredményesség és az ügyvezető díjazása között, olyannyira, hogy jövedelmének akár negyedét is a nem kötelezően adható kiegészítések tehetik ki. Az ügyvezető üzlettárs éves jövedelme – minden kiegészítő juttatással együtt – 232 ezer márka.»