(Matuscsák Tamás / Alexander G. Thomas) Ma ünnepeljük Rejtő Jenő 111. születésnapját, akiről tudjuk, hogy rövid élete utolsó évtizedében szinte szó szerint azokban a kávéházakban lakott, ahol megismerhette a kor óriásait, Adytól Zilahy-ig. Ezek az írók, költők, színészek naponta megfordultak az éppen aktuálisan legfelkapottabb vendéglátóhelyeken, a New Yorktól a Japánon és a Bucsinszkyn át a Bagatellig, így Rejtőnek gyakran nyílt alkalma beszélgetni, enni-inni, kártyázni a hírességekkel, és közülük többen személyes jó barátaivá váltak. Egyikük-másikuk figurája, a velük folytatott párbeszédek érdekes részletei, a tőlük hallott anekdoták azután beépültek Rejtő műveibe is, így ezek egy része utólag visszafejthető.
Nem csupán a számmisztika okán érdemes Heltai Jenővel kezdenünk a sort (akinek csodálatos regénye A 111-es), hanem azért is, mert a ma már kissé elfeledett, ám a maga korában igen-igen nagyra tartott író-költő meghatározó szerepet játszott Rejtő életében. Heltai volt a felvételi bizottság elnöke, amikor Rejtőt felvették Rákosi Szidi Színitanodájába, majd az Athenaeum Kiadó éves novellapályázatát elbíráló bizottságnak is, ahová Rejtő megkésve adta be egy művét, valószínűleg a Doktor Dáriust. Heltai azonban a jónak ítélt írásmű miatt elintézte Rejtőnek, hogy ajánlólevelet kapjon Márton Miksától, az európai színházi élet egyik nagyságától, Molnár Ferenc és Max Reinhardt közeli jó barátjától, amely utat nyithatott volna a fiatal író számára a német színházaknál. Valószínűleg Heltai fiatalkori kalandozásai példaként szolgáltak Rejtőnek ahhoz is, hogy nekivágjon a nagyvilágnak, majd hazafelé tartva éppen Heltai egyik ismerőse, a milánói konzul állítja ki számára lejárt útlevele helyett a szükséges úti okmányokat.
Később, amikor Rejtő belépett a Színpadi Szerzők Egyesületébe, ott megint csak Heltai volt az elnök, és sorolhatnánk hány és hány helyen kapcsolódott össze kettőjük élete. Mivel pedig Heltai Jenő édesanyjának leánykori neve Reich Jozéfa volt, és a család sokáig Baján élt, így az sem zárható ki, hogy a Reich néven anyakönyvezett jóval fiatalabb íróval (aki a Rejtő nevet hivatalosan sohasem vette fel) akár rokoni szálak is összefűzték, amit valószínűsít az is, hogy apai nagyapjáék a Bajához közeli Hidasbonyhádon éltek.
Rejtőről kevesen tudják, hogy fiatalkorában a színészet mellett a költészettel is próbálkozott, ami egyértelműen egy másik óriás, Ady Endre hatása volt. Őt Rejtő – mint jó néhány levelében-írásában olvashatjuk – valóságos istenként tisztelte. Nem kevésbé hatott rá Molnár Ferenc, akinek A Pál utcai fiúk című könyve már csak azért is fontos élményévé vált, mivel gyermekkori barátai közül sokan részt vettek a könyv 1917-i megfilmesítésében is. „Molnár Ferenc géniusza eljegyzett minket a művészettel, visszavonhatatlanul és örökre… Nappal úgy csinálunk, mintha mi is komoly gyakorlati emberek lennénk, de este összejövünk a Grundon: a Nagykörúton…” – írja Sommer István a Nagykörútban, a Rejtő által alapított és szerkesztett lapban. Molnár színpadi művei sem voltak kevésbé fontosak Rejtő életében: a Liliom címszerepét játszotta színi tanodai záró vizsgaelőadásai egyikén, korábban pedig ő volt a színigazgató az Ibolyában, és későbbi kabarészerzői munkásságához is bizonyosan sok-sok Molnár-bohózatot nézett meg és olvasott el, állandó referenciaként tekintve nagy elődjére.
Talán még Heltainál és Molnárnál is fontosabb volt Rejtő számára Karinthy ismeretsége majd barátsága. Találkozásuk a múlt homályába vész, talán csak kávéházi ismerősök voltak, talán Rejtő gyerekkori barátja, Garai Pubi (a kor híres, Karinthy által is nagyra becsült és jól ismert színésznője, Gombaszögi Frida fia) révén jött az ismeretség, mindenesetre Rejtő nyugat-európai kalandozásait követően sokszor találkoztak. Egészen biztosan már korábbról jóban lehettek, mivel a hazatérő Rejtő az első éjszakán Karinthyék Verpeléti úti lakásában húzta meg magát, majd barátjának köszönhetően kapott „mindenes” feladatot egy lapnál, aztán a Nagykörút kudarca után beajánlotta őt Az Újság című laphoz.
Abban, hogy az ország már azelőtt megismerhette Rejtőt, a „fiatal és tehetséges írót”, mielőtt tőle bármi is megjelent volna, szintén Karinthy vitte a prímet: Rejtő (valószínűleg megjátszott) öngyilkosságával olyan (mai szóval élve) médiahekket indított el, amely a kor legnagyobb újságjaiban is hatalmas hullámokat vert. A két barát azután néhányszor közösen nyaralt a híres siófoki Vitéz Panzióban, ahol Rejtő nemcsak Karinthyék viharos házassági jeleneteinek volt tanúja, hanem a nagy író halála napján is velük volt.
Karinthy révén Rejtő minden bizonnyal megismerkedett Kosztolányi Dezsővel is, de vele nem alakult ki különösebben szoros kapcsolata. Ezzel szemben József Attila költészete nagyon megérintette Rejtőt, és a törékeny költővel, akivel mindössze két hét eltéréssel egyidősek is voltak, jó barátságba keveredtek. Időnként együtt kártyáztak-sakkoztak a Bucsinszky kávéházban, és talán ott, talán a Japánban esett meg az a legendás eset, amikor Rejtő a mindig éhező József Attilát úgy vendégelte meg, hogy a pincérnek megparancsolta, hozza ki a teljes menüt A-tól Z-ig, amíg a költő úr másképp nem rendelkezik.
Mivel az olvasók egészen a legutolsó időkig nem sejtették, hogy ki áll a P. Howard és a Gibson Lavery írói álnevek mögött, így Rejtő Jenőt a kortárs publikum elsősorban színpadi szerzőként és filmforgatókönyv-íróként ismerte. A korszak legkiválóbb színészei játszották darabjait, illetve szerepeltek az általa megírt filmekben. Kabos Gyula, Salamon Béla, Kis Rott közeli, jó barátai lettek, előzővel hajnalonta gyakran együtt sétáltak a Duna-parton, az utóbbi kettővel pedig híres alsóspartikat vívtak délutánonként a Japán kávéházban.
Rejtő legnagyobb operett-sikerét, az Aki mer az nyert több mint százötvenszer játszotta Honthy Hanna és Törzs Jenő a Horvát-kertben állt Budai Színkörben. Akkor írta a Színházi Életben egy rögtönzött kis versikében Kabók Győző: „A siker mér’ tonnás bomba? Mert Honthy a primadonna!” Rejtő még színi tanodás korából sok, később híressé vált színészt ismert, egy részével később is gyakran nyílt alkalma találkozni (Bársony Rózsi, Fenyvessy Éva, a Latabár fivérek, Feleki Kamill, Keleti László és mások).
Persze nemcsak a hazai óriások határozták meg Rejtő életét és munkásságát, hanem külföldiek is. Gyermekkori meghatározó olvasmányélményei közül May Károly, Jack London és Alexander Dumas hatása teljesen egyértelmű, felnőttként G. B. Shaw és Roger Martin du Gard váltak példaképeivé, és sokat tanult azoktól az íróktól is, akiknek műveit ő fordította (Erich Kästner Az eltűnt miniatűrjét németből és Pierre Benoît Nyugat asszonyát franciából ültette át magyarra). Legközvetlenebbül természetesen a külföldi ponyvaírók műveinek kliséi ismerhetők fel Rejtő regényeiben, így a korszak híres angol írója, P. C. Wren légiós történetei, vagy a szintén Rejtő által fordított George Owen Baxter és Fred Roberts cowboy-történetei alapozták meg P. Howard és Gibson Lavery írói munkásságát.
Rejtőt alaposan olvasva az is hamar világossá válik, hogy az irodalom mellett szorosan figyelemmel kísérte a kor tudományos életét is, így gyakran hoz elő olyan témákat, amelyek Edison, Planck és más tudósok felfedezéseihez, vagy éppen Freud meglátásaihoz köthetőek – persze legtöbbször péhovárd torz szemüvegén keresztül. Ezek révén gyakran megjelenő motívum Rejtő könyveiben a Nobel-díj, aminek egyik oka bizonyára az egyetlen, a díjat magyarországi tevékenységével kiérdemlő büszkeségünk, Szent-Györgyi Albert 1937-i ilyen kitüntetése, amelynek ceremóniájáról nemcsak a sajtó számolt be részletesen, hanem a rádió is egyenes adásban közvetítette.
„Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók” – szoktuk mondani. Ám hogy a közmondás ellenkezője is igaz, arra éppen Rejtő Jenő szolgál jó példával: aki sokat forgolódik óriások között, az (megfelelő tehetség birtokában) előbb-utóbb maga is egy lehet közülük…
