A világ és a demokrácia, de még a kereszténység hanyatlásának folyamatát is rögzíti cikkében az osztrák Der Standard, amely leginkább az amerikai választás bizonytalanságaitól rettegve teszi fel a kérdést: lesz még olyan vezető erő, amelyik a kaotikus körülmények ellenére is kézben tudja tartani az eseményeket?
Hans Rauscher, az apokaliptikus költő, William Butler Yeats versét idézi 1920-ból, amikor nemcsak az első világháború, de a spanyolnátha is szedte áldozatait. A mai helyzet kísértetiesen hasonlít az akkorira. Rauscher szerint oda eddigi biztos életformánk. Egyrészt a pandémia, másrészt az iszlám miatt – utalva az elmúlt napok brutális muzulmán gyilkosságaira. Arra az ellentmondásra hívja fel a figyelmet, hogy egyes országok nem hajlandóak tudomást venni a járvány súlyosságáról, mások viszont túl szigorú intézkedéseket vezetnek be, amivel csak részlegesen tudják megfékezni a fertőzést, viszont véget vetnek a gazdasági növekedésnek. A harmadik: veszélyben a liberális demokrácia is, amit belülről bont le a fejlett Nyugat. Lásd a fundamentalista keresztényeket Lengyelországban és az úgynevezett cinikus keresztényeket Orbán Magyarországán! ÉS akkor még nem szóltunk Kínáról és a megalomán török vezetőről, az amerikai QAnon mozgalomról, vagy az egyre erősödő „le a maszkkal” reakciós erőkről világszerte. Jövőnk pedig nagyban függ attól, mi történik kedden Amerikában.
Hasonló összefüggésben ír Thomas Friedman a The New York Timesban a lankadó amerikai demokráciát siratva és a magyar példát ennek alátámasztására felhozva. A cikk címe: Trump az egész világot besötétíti. Annak veszélyét látja a szerző, hogy az első négy évet valahogy túléltük ugyan a hazudozó, önkényes elnökkel, de a következő négy év már nem lesz megmagyarázható holmi szerencsétlen véletlenekkel. A világ azt a következtetést fogja levonni, hogy Amerika menthetetlenül megváltozott, és olyan lett, amilyen.
A 10 milliós olvasói tábor élén álló amerikai Salon digitális fórum szintén foglalkozik az egykor ateista Orbán Viktorral, aki manapság a kereszténység megmentőjének tünteti fel magát. Az elemzés szerint ezt csak azért találta ki, hogy ezzel bebetonozza hatalmát, és így tudjon visszavágni az uniós politikusoktól érkező jogállamisági kritikákra. A cikk rengeteg utalással és linkkel operálva részletes Orbán-lélekrajzot ad, idézi például Charles Gati politológust is, aki szerint ilyen pálfordulásra Napóleon óta nem volt példa Európában.
Boris Johnson kénytelen volt a köz javára átadni azokat az ajándékokat, amelyeket fia, Wilfred születésekor a tavasszal kapott, és amelyek túllépték azt a keretet, amit a kormányfő megengedhetett volna magának. Ezek között voltak luxus babacikkek, whisky, kaviár és magyar bor, amire 10-es szám volt feliratozva, utalva a Downing street 10-re – írja az Independent-lapcsaládhoz tartozó brit inews. A szabályok szerint ugyanis csak 140 fontnál (57 000 Ft-nál) nem értékesebb ajándékokat fogadhatott volna el. BoJo panaszkodott, hogy kevesebbet keres, amióta kormányfő. Szép summát kapott ugyanis a Daily Telegraphban megjelent írásaiért és kiemelt rendezvényeken tartott beszédeiért.
A világon mindenhol fenyegetve vannak a demokráciák, ez alól a miénk sem kivétel – írja a Los Angeles Timesban Michiko Kakutani, Pulitzer-díjas irodalomkritikus. A cikket pedig Trumppal és Orbánnal a Fehér Házban készült fotóval illusztrálták. Az írás Aldous Huxley-idézettel nyit: az ember, aki szinte semmit nem tanult a történelemből – értve ezt Trumpra. Az elemzés persze a Freedom House legfrissebb felméréséből indul ki, miszerint szerte a világban fogyóban a szabadságjogok és a politikai szabadság, függetlenség.
Kína után máris Magyarországot említi meg erre felhozható eklatáns példaként. A tendencia vésztjósló, mert a szabadságjogok, a politikai szabadság, a függetlenség gyorsan fogy Indiában és most már az Egyesült Államokban is. A szerző számos, erről szóló könyvet említ meg, s Magyar Bálint „A posztkommunista maffiaállam” című könyve mellett szerepel Yasha Mounk, Masha Gessen, Timothy Snyder, Anne Applebaum műve is. Az írás alapvetően azt járja körbe, hogyan zülleszti autokráciává Trump Amerikát és a példák között úgy említi meg Magyarországot, mint ahol Orbán Viktor számára Putyin volt a követendő politikusi modell. Orbán több mint 1000 olyan törvényt nyomott keresztül a parlamenten, amely a bírói függetlenséget ásta alá, s emellett igazi kultúraháborút hirdetett meg.
Magyar Bálint könyvéből pedig idézik, hogy Orbánt mindezekre nem valamiféle ideológia sarkallta, hanem az, hogy az állami pénzeket a saját bankszámlájára lapátolja be.
A Business Standard pedig arról ír, hogy Szijjártó Péter meg akar szabadulni a fölösleges lélegeztető gépektől, miután a kormány túlvásárolta magát. S most a nagykövetségeket bízta meg azzal, hogy próbálják eladni vagy elajándékozni (!) a készülékeket.
A BBC pandémia összefoglalójában a „Mely európai országokat sújtja legjobban a vírus?” cím alatt Magyarországot említi a kelet-európai régióból, ahol napi fertőzésszám elérte a 4000-et, és már 80 ezer felé közelít az összes fertőzött száma, miközben magas a halálozási arány. Szigorítást viszont nem vezetnek be. Működnek az iskolák és az Orbánnak különösen kedves focimeccseket is úgy tartják meg, mintha nem lenne járvány.
