Rudolf Péter lesz a Vígszínház igazgatója

A Fővárosi Közgyűlés nevében eljárva, a közgyűlés valamennyi frakciójával és minden érintettel egyeztetve 2021. december 31-ig Rudolf Pétert bízom meg a Vígszínház vezetésével – közölte Karácsony Gergely a Facebookon. (A nyitó képen: az előd és az utód: Eszenyi Enikő és Rudolf Péter; Emmer László felvételei.)

“A Vígszínház ügye igazi szomorújátékká vált az elmúlt hetekben. Egy végtelenül fájdalmas megtisztulási folyamat zajlik a művészeti életben, világszerte. Amit korábban hallgatásba burkolt eltűrés övezett, az mára tűrhetetlenné vált. Hogy így alakult – és jó, hogy így alakult -, az a jövőre nézve is kijelöli, milyen normák tiszteletben tartása lett elemi kötelessége minden színházi vezetőnek. Miként mostantól bármely társulat minden tagja számára lehetőségnél több, hogy azonnal felemelje hangját, ha bárki ezeket megsérti. Ezzel együtt is Eszenyi Enikőnek a Vígszínház vezetésébe fektetett energiáját, munkáját meg kell köszönnünk.

A közönségnek és a társulatnak pedig tartozunk azzal, hogy a város legnagyobb színházát nem hagyjuk bizonytalanságban ezekben a nehéz hetekben. A hosszú hónapokra elnyúló újabb pályázat helyett ezért tartom a legjobb döntésnek Rudolf Péter másfél évig tartó megbízását, aki első körben a szakmai bizottság többségének a bizalmát ugyan nem kapta meg, de a társulatét igen. És most az a legfontosabb, hogy béke legyen a Vígszínházban. Elismerést érdemel, hogy Rudolf Péter vállalta a botrányok és a járványveszély által duplán sújtott színház vezetését!” – írta a főpolgármester.

Rudolf Péter már hetekkel ezelőtt nyilvánossá tett pályázatában így írt:

„60 éves vagyok. 40 éve dolgozom ebben a szakmában. Ennek a pályázatnak a hitelességét ez a negyven év adja – vagy nem adja. Ebben a negyven évben számtalan riportban, cikkben beszéltem arról, hogy mit gondolok a színházról, a szakmámról. Ebből adódóan ebben a pályázatban bizonyos elemek lehetnek ismerősek, vagy akár unalmasak is annak, aki már találkozott ezekkel a fordulatokkal az előző évtizedekben – de mit tegyek, ez az életem, ezt szűrtem le, ha már kikristályosodott számomra egy hasonlat, nem fogom most újrastilizálni.

Nyilván egy ilyen pályázatban ennek a negyven évnek a tapasztalatait kell összefoglalnom és a Vígszínház jövőjéhez társítanom. Sosem voltam elitista. Gyűlölöm a sznobizmust. Mondhatnám, népszínházi alkatú polgár ember vagyok. Tekintettel arra, hogy a Vígszínházat egy polgári múltú népszínháznak látom, ezt a tényt tekinthetjük egy fontos kapcsolódási pontnak is. Hiszek abban, hogy önmagában nem minősít egy műfaj. Ha többrétegű az előadás, széles nézői „merítéssel” tud működni. Ki-ki meglelheti benne a maga örömét. Ezt tekintem népszínházi működésnek…”