Még a kemény feltételekkel küszködő független magyar média munkatársai számára is újdonság volt az, hogy a Fidesz sajtóosztálya megsértődik egy külföldi újságíró kérdésein, ezért az ügyet a köztévének passzolja át, az meg kirohan az osztrák érdeklődő ellen… Csakhogy az egész ügy mögött alighanem az húzódik meg, hogy Orbán Viktor a hazai publikumnak játszik – írja a botrányban érintett osztrák hetilap, a Profil kommentárja. (A nyitó képen Franziska Tschinderle; a foto forrása: https://kohajone.com)
A magyarázatot keresve abból indul ki, hogy a miniszterelnök próbál ugyan új frakciót tető alá hozni Strasbourgban, de már készíti fel a nagyközönséget arra, ha netán kudarcot vall. Ezért külső ellenséget keres, és meg is találja: a balliberálisokban. Akiknek sorába beletartozik a kritikus sajtó, benne az okvetetlenkedő osztrák újságíróval, továbbá Soros György és immár az európai kereszténydemokraták.
A kormánypárt kommunikációs részlege is ennek megfelelően járt el, azaz igyekezett akár a külföldi érdeklődőre rátolni a felelősséget, ha sikertelennek bizonyul az Orbán–Morawiecki–Salvini-trió által beindított próbálkozás. Az, hogy a zavaró kérdésekkel a balliberálisok szintén a törekvés ellen dolgoznak. Ám amit az MTVA művelt a háromperces híradós anyagban, az pontosan bemutatja, hogy milyen is ez a hatalom, a médiaszabadság és maga az állami kézben lévő csatorna.
A független magyar sajtóval azonban szolidaritást kell vállalni, még akkor is, ha az osztrák civil társadalom, de még Schallenberg külügyminiszter kiállása igazából a másik oldal kezére játszik. De a független médiát csakis a magyar lakosság követelheti ki: rá kell jönnie, hogy mennyire káros a hatalom információs monopóliuma, amely sérti a független tájékoztatás jogát. Végső soron minden attól függ azonban, hogy miként reagál a jövő tavasszal az urnáknál a szavazópolgár a szabad sajtó, illetve igazságszolgáltatás folyamatos lebontására.
A kommentár hangsúlyozza, hogy folyóirat a jövőben is meg fogja keresni a Fideszt, ha tájékoztatásra van szüksége valamilyen anyag elkészítéséhez, de abból is le tudja vonni a megfelelő következtetéseket, ha a párt elzárkózik a válaszadástól. Jelenleg pedig a szerkesztőségben időnként felolvassák egymásnak az ominózus három kérdést, mert miért ne? Egy ilyen botrány esetenként mókás vonásokat mutat. (Elolvasásra ajánljuk: Orbán gegen profil)
Ehhez a témához kapcsolódik az ügy teljes ismertetése, amely a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) portálján jelent meg, összefoglalván az osztrák és magyar részleteket:
Franziska Tschinderlét a magyar közmédia híradója szerdán azzal vádolta meg, hogy „provokált” a Fidesz EP-delegációjának a budapesti Orbán–Salvini–Morawiecki-találkozóval kapcsolatban feltett kérdéseiben – írja a hvg.hu. Az osztrák újságíró a magyar portál megkeresésére azt nyilatkozta:
„Ez az egész nem rólunk szól, és nem is arról, hogy nem kapunk választ a kérdéseinkre. Ez a budapesti és általában a magyar kollégáinkról szól, akiknek naponta, hetente ezzel kell szembesülniük. Szolidaritást érdemelnek, mi pedig garantálhatjuk, hogy nem fogjuk abbahagyni tudósításainkat a demokrácia hanyatlásáról a szomszédunkban.”
Franziska Tschinderle kérdései az alábbiak voltak:
# Amikor Orbán, Salvini és Morawiecki Budapesten egyesítették erőiket és bejelentették egy lehetséges új szövetség létrehozását, miért nem volt jelen senki a francia Nemzetgyűlés vagy az osztrák FPÖ részéről ezen a történelmi találkozón?
# Mi a szövetség célja és ki fontolgatja a belépését?
#Egy euroszkeptikus koalíció létrehozása nem új jelenség, és az 1980-as évekig megy vissza. Többször is elbukott már olyan témák körül kialakult nézetkülönbségeken, mint például Oroszország, Törökország, vagy az antiszemita támadások. Hogyan lehet elkerülni most a megosztottságot?
A Telex a bécsi Standardot idézve arról számolt be, hogy az osztrák szocdemek, zöldek és liberálisok szerint megtámadták az újságírót a riportban. A közszolgálati ORF híradójának megfogalmazása szerint „az Orbán-kormány másképp gondolkozik a sajtószabadságról. Ez az a »médiapiac«, amit még Ibizán kívánt Strache úr Ausztriának”. A Riporterek Határok Nélkül osztrák szervezete azonnali bocsánatkérést vár az M1-től.
Az osztrák nyilvánosság elutasító reakcióit részletesen bemutató összeállításában az Index azt írja: a kormányzó Osztrák Néppárt (ÖVP) részéről Alexander Schallenberg külügyminisztériuma is hangsúlyozta, hogy kritikus kérdéseket feltenni a média alapvető feladatának számít, ezt pedig Ausztria nagykövete is nyomatékosítani fogja Magyarországon.
Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke Facebook-posztjában a közmédia működését vezérlő jogszabályból, a Közszolgálati Kódexből idézve az alábbi szemelvényekre emlékeztetett:
„A média azon elsődleges fórum, amely lehetőséget ad az egyes vélemények ütköztetésére, az eredeti forrásból nyerhető információk megismerésére és az olyan önálló, elegendő és megalapozott ismeretre támaszkodó véleményformálásra, amelynek segítségével a politikában és a civil
közösségekben egyaránt átgondolt döntések születhetnek.”
„A közszolgálati médiaszolgáltatás célja (…) kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, időszerű, megbízható és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás (…) Az egyes eltérő vélemények ismertetése, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták lefolytatása, a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás; sokszínű, gazdag választékú, többféle értékrendet bemutató műsorok közzététele; a közszolgálati médiaszolgáltatónak törekednie kell arra, hogy az adott témákhoz kapcsolódóan bemutassa a lehetséges, többféle értékrend alapján való megközelítést, értékelést.”
„A közszolgálati médiaszolgáltatások törekszenek arra, hogy az eltérő álláspontokat úgy jelenítsék meg, hogy a hallgatóknak és a nézőknek lehetőségük legyen a különböző vélemények összehasonlítására”
„A közszolgálati médiaszolgáltatás törvényben rögzített céljainak elérése érdekében a közszolgálati médiaszolgáltató feladatai ellátása során arra törekszik, hogy az időszerű politikai eseményekhez kapcsolódó műsorok során a pártok eltérő álláspontjai a nézők vagy a hallgatók számára megismerhetőek legyenek, és a műsorszámok kiegyensúlyozottan, a közérdekűség követelményének megfelelően tükrözzék az eltérő álláspontokat. A közszolgálati médiaszolgáltató a műsorszámaiba – különös tekintettel a hír- és tájékoztató műsorszámokra – kerülő tények és vélemények kiválasztása során a nézők és a hallgatók önállóan formált saját véleményének kialakításához szükséges minden lényeges tényt és meghatározó véleményt figyelembe vesz, és törekszik az összefüggések feltárására. Az állampolgárok széles körét érintő, különösen vitatott kérdésekben a közszolgálati médiaszolgáltatás kiemelt feladata a vélemények sokféleségét bemutatni. Az alkotmányos vélemény- és sajtószabadság keretein belül bárki szabadon kifejtheti a vitatott kérdéssel kapcsolatos véleményét, hangot adhat politikai meggyőződésének. A közszolgálati médiaszolgáltató munkája során ügyel arra, hogy – a műfajtól függően – az adott kérdésben valamennyi releváns véleményt, eltérő nézetet ugyanabban a műsorszámban vagy műsorszámok sorozatában mutasson be.”
A brit és az izraeli példa alapján arra kell számítani, hogy lassan visszaszorul a covid-19, ám arra kell felkészülni, hogy aligha tűnik el egyhamar a színről– olvasható az osztrák Der Standard című napilapban.
A Nature cmű szaklap körkérdése alapján 23 ország 119 szakértőjének nagy többsége abból indul ki, hogy hiába a tömeges oltás, a nyájimmunitás inkább csak illúzió. Mivel ahol sokan nem kapják meg az oltást, ott folytatódik a fertőzés, csak helyi jelleggel. Úgy, hogy még sokáig velünk marad és körbejár a világban, épp úgy, mint más koronavírusok, vagy az influenza, csak inkább évszakokként jelentkezik. Ám szerencsére valószínűleg már nem okoz a jelenlegihez hasonló súlyos következményeket.
Mondani sem kell, sok még az ismeretlen tényező. Pl. nem tudható, meddig tart az oltóanyag szavatolta védettség. Ez attól is függ, mennyire hatásosak az új mutánsok. A brit változat változata jó példa erre, mert nagymértékben képes megkerülni a szervezet immunrendszerét. A brit kutatások vezetője azt mondja, még 2030-ban is dolgozni fognak új ellenszerek kifejlesztésén.
Szóval ajánlatos az óvatosság, még akkor is, ha Izrael illusztrálja, hogy tömeges védettség nélkül is lehetséges ismét a viszonylag normális élet. Modellszámítások azt tanúsítják, hogy a nyártól másutt is meg lehet szabadulni a zárlattól, de nem lehet lemondani a tesztelésről, illetve bizonyos körülmények között a maszkviselésről.
Magyarországról szólva az összeállítás arra az ellentmondásra hívja fel a figyelmet, hogy bár a lakosság 29%-a van túl legalább az első oltáson, ám az áldozatok számát tekintve az ország mégis a világelsők között foglal helyet. Ennek ellenére a kormány hozzálátott a nyitáshoz.
Jó egy éve Merkel üzente a németeknek, hogy vegyék komolyan a járványt, mert a helyzet súlyos, ám most meg mintha a berlini politika nem fogná fel a szakma üzenetét– olvasható a Süddeutsche Zeitungban. Pedig a kórházak sorra küldik a jelzéseket, hogy nagy a baj, betervezett műtéteket kell elhalasztani, mert különben nem tudják ellátni a covidos betegeket. Egyes városokban a klinikák már túllépték saját terhelhetőségük határait. A müncheni IFO gazdaságkutató vezetője szigorú intézkedéseket követel.
Ám a korlátozások ügyében illetékes miniszterelnöki konferencia vajmi keveset tesz, csak halogatja a döntéseket, kerül, amibe kerül. Mintha a késlekedés nem járna minden nap új és újabb halottakkal, emberi, szociális, lelki és gazdasági veszteségekkel. A testület azonban továbbra sem hajlandó szembenézni a valósággal, az csak súlyosbítja a szenvedéseket és az egyenlőtlenségeket, ám ennek meglesz az ára, miközben egyre több a beteg és a halott.
A tartományok vezetői úgy csinálnak, mintha semmi közük sem lenne a vírus akadálytalan terjedéséhez. Az is teljesen átláthatatlan, ami a zárt ajtók mögött történik. Nem lehet tudható, miről vitáznak, a határozatokat nem magyarázzák meg. Mintha nem élet és halál lenne a tét. Pedig nagyon jó lenne, ha a vezető politikusok végre felfognák: a helyzet súlyos.
A The Washington Post vezércikke arra figyelmeztet, hogy az USA és a Nyugat nem nézheti tétlenül, amint Putyin, lassan, ám nagyon is tudatosan megöli a bebörtönzött Navalnijt. Nem kétséges, hogy ez a szándéka, hiszen az orosz titkosszolgálat egyszer már megpróbálta eltenni láb alól, azonkívül az ellenzéki vezető ma minden eddiginél nagyobb fenyegetés a hatalom számára. Amikor az év elején, miután a hazatért a németországi kezelés után, letartóztatták, akkora tüntetések voltak, hogy akkorát az elnök két évtizede alatt Oroszország még nem látott.
A szörnyű munkatáborba zárt politikus most éhségsztrájkot folytat, de a kilátásait illetően intő példaként kell szolgálnia, hogy 13 éve hasonló bánásmód folytán a rács mögött halt meg az ügyvéd Magnitszkij, miután magas szintű kormányzati csalásokat leplezett le. Ezért most a nyugati hatalmaknak a sarkukra kell állniuk. A néhai jogász egykori munkaadója, egy amerikai üzletember azt mondja, hogy azt a 35 oligarchát kell célba venni, aki Putyin hatalmas vagyonát kezeli. Be kell fagyasztaniuk a folyószámláikat, a családtagjaikkal együtt beutazási tilalmat kell elrendelni ellenük, amíg csak Navalnij vissza nem nyeri a szabadságát.
Ha sikertelen marad a próbálkozás, akkor ez lesz az ízelítő, hogy mire készüljön fel a Kreml, ha alattomos módon továbbra is végre akarja hajtani a gyilkosságot.
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy látja, hogy a hidegháborút idézi, ami kialakulóban van Amerika és Oroszország között, és van ugyan kockázata annak, hogy az USA hadihajókat vezényel a Fekete-tengerre, de nem lehet mit tenni, mert Putyin csakis az erő nyelvén ért. Biden eleve azt ígérte, hogy Washington ismét nagyobb szerepet vállal a világpolitikában, ami előre jelezte, hogy főként Moszkvával lesznek viszályok.
Az orosz államfő ugyanis igen nagy hasznot húzott abból, hogy Trump visszavonult a nemzetközi színpadról, a Kreml mozgástere jócskán megnőtt. Utódja viszont már Obama alatt érzékelhette, hogy folyamatosan romlik a viszony az oroszok és a Nyugat között. Azonkívül pártja húzta a rövidebbet, amikor Oroszország megpróbálta befolyásolni a tengerentúli választásokat.
Napjainkban jóformán nincs a világnak olyan szeglete, ahol Putyin ne a fejlett államok stratégiai versenytársaként lépne fel. Ismét vannak világnézeti különbségek is a két oldal között, csak ezúttal a demokrácia a tekintélyuralommal áll szembe. Újból folyik a fegyverkezési verseny, ideértve az olyan, kisebb erődemonstrációkat, mint hogy az oroszok után az amerikaiak is hadihajókat küldenek a Fekete-tengerre. Természetesen Ukrajna miatt, mivel Biden meg akarja mutatni, meddig mehet el orosz kollégája. Ez nem kockázat nélküli, de Moszkva csak az ilyesfajta üzenetet fogja fel, tehát ezt kell alkalmazni vele szemben.