Három vélemény, három különböző álláspont – összegezhetők azok az interjúk, amelyek az Orbán és Morewieczki vétóját elkerülendő kompromisszumról szólnak. Lengyel barátaink csak látszólag járnak hasonló cipőben. Ott a vétó ügye minden bizonnyal kormányzati válsághoz vezet. Orbán olyan jól körbe bástyázta magát a saját törvényeivel, hogy rajta alig találni fogást. És amúgy is sok időbe telik, még ha a mondás úgy szól is: addig is jár a korsó a kútra, míg el nem törik. És azt se felejtsük: mire érdemben reagál az Európai Bíróság, Orbán elkölti az utolsó uniós centet is, amiből választást nyerhet. Lengyel és amerikai elemzőkkel beszélgettünk a vétókompromisszumról.
Három szakértőt kérdeztünk meg az uniós alkuról, aminek eredményeképpen a lengyel és a magyar kormányfő – bár letett a vétóról – kialkudott egy olyan kompromisszumot a német kancellárral, amely az ő érdekeiket mégis csak figyelembe veszi. Alapvetően a hasonló cipőben járó lengyel kollégák értékelése érdekelt, vajon milyen helyzet elé állították a kormányt és az ellenzéket a kompromisszummal.
– Orbán az alku tető alá hozatala után azon nyomban világgá kürtölte: győztünk! Győzött? És győzött-e Mateusz Morawieczki meg Jarosław Kaczyński is?
– Nem gondolom, hogy győzött volna Orbán és Kaczyński – véli Piotr Buras, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának varsói igazgatója. – Eleve túl magasra tették a lécet, hisz’ elejétől kezdve azt hangoztatták, hogy törvénytelen a jogállami követelmények összekötése az uniós pénzek elosztásával, és egyfolytában szuverenitásról beszéltek. És végül a jogállami feltétel-rendszert változatlan formában elfogadták, és a hármak által kierőszakolt melléklet, amit hozzácsaptak az eredeti jogállami követelmény-rendszerhez, nem kötelező érvényű a tagállamokra nézve. Ellenben a holland kormányfő, Mark Rutte ragaszkodik ahhoz, hogy a jogállam ellen vétőkre kivetendő szankciókat – az Európai Bíróság döntését megelőzően – már 2021-től alkalmazzák. Tehát ez a jogállami mechanizmus olyan, mint a Damoklész kardja. Ott lebeg egyelőre mindenki feje felett.
– De az engedmény arra is enged következtetni, engedtek a jogállami normákból…
– Nem értek ezzel egyet. Pont Orbán és Kaczyński fog nagy árat fizetni ezért, mert sosem kapott ekkora figyelmet a jogállamiság követelménye a pénzosztásnál, mint most. Soha, senki sem figyelt fel ennyire a tagállamok közül sem – az állampolgárok százmillióit is ideértve – azokra a belső problémákra, amelyek Magyar- és Lengyelországot jellemzik. Most tudták csak meg igazán, mi zajlik nálunk és önöknél. Szóval Orbán és Kaczyński elvesztette ezt a csatát. Nem is szólva arról, hogy egyetlen partnert sem talál magának a 25 tagállamból. Ezt nevezem igazi politikai vereségnek.
– És presztízsüket is elvesztették, ha volt egyáltalán nekik, és még jobban elszigetelődnek…
– Pontosan. Óriási presztízsveszteség, persze, nem mintha lett volna miből veszíteniük. Nem voltak benne a grémiumban. Ezután még kevésbé lesznek.
– Ellenben Orbán újraválasztását segítheti, ha az őt ért szankciók esetén az Európai Bírósághoz fordul. Másfél-két évet szoktunk várni egy-egy döntésre. Simán fenntartja autoriter rendszerét a választásokig, sőt, uniós pénzzel a zsebében még újra is választhatják, mire döntés születik.
– Ebben igaza van, rossz döntés volt a késleltetés. Ugyanakkor szerintem Rutte tenni fog azért, hogy ne húzódjanak el a döntések a végtelenségig. Orbán és Kaczyński rosszul gondolja, hogy azok az ügyek, amiket felháborodásában az Európai Bíróság elé visz, megnyerhetők. Mindenki tudja, jogállam elleni vétek, ahogy a rendszerüket működtetik.
– Ön akkor nem pesszimista ebben a tekintetben?
– Maguknál valóban rosszabb a helyzet, mint Lengyelországban és a választások is egy évvel előbb lesznek, mint nálunk. Az illiberalizmusban és a jogállami ügyekben Orbán kormánya sokkal messzebbre ment, mint a miénk. Én sem vagyok optimista, de azt hiszem, a luxemburgi bíróság még a választások előtt ítélkezni fog, sőt lehet, hogy épp a választásokra éleződik ki a helyzet. Mateusz Morawieczki pozíciója nagyon meggyengült a vétó miatt. A kisebbik radikális jobboldali párt vezetője szakítani fog, valószínűleg kiválik a kormányból. Előrehozott választások lesznek. Nálunk tehát hatalmas kormányzati válság elé nézünk. Jótékony hatása van a mi politikánkra ennek a vétónak. Attól tartok, önöknél nem lesz ilyen egyszerű a változás. Mindenestre egészen biztos, hogy nem Orbán szövegén múlik, ki győzött ebben a csatában. Várjuk ki a végét! – jellemezte a helyzetet Piotr Buras, a Külkapcsolatok Európai Központjának varsói igazgatója. Másképp látja ezt Michał Baranowski, a German Marshall Fund varsói igazgatója:
– Erre a pillanatra érvényes Orbán állítása, hogy nyert, mert megakasztották a jogállami feltételeket. S attól tartok, nem is rövidtávon. Amíg a jogállamiság értelmezést nem kap az Európai Bíróságtól, addig még sokat kell várni. Orbán időt nyert. Márpedig aki pedig aki időt nyer, az életet is.
– Mondjuk, a kialkudott melléklet igazából két részre terjed ki; a migrációs politika és az LMBTQ jogok kérdése nem tartozik a jogállamiság megítélésének körébe.
– Igen, de ezek eleve nem is tartoztak a számon kérhető teljesítések körébe, ebből a szempontból jelenthetjük ki azt, hogy sikerült az eredeti jogállami feltétel-rendszert a maga egységében megőrizni.
– Orbán még azzal is büszkélkedett, hogy az unió egységéért és annak józan megítéléséért is harcolt és ezt a csatát is megnyerte. Az eredménnyel még megosztottabb lett, a két országot a szőnyeg szélére állították…
– Ez nagyon trükkös megfogalmazás. Az rendben van, hogy minden tagországnak van vétójoga, de azt is látnunk kell, hogy általában belpolitikai céljaik elérésére használják. Abban egyáltalán nincs igaza Orbánnak, hogy a jogállami kérdésben az unió egységét állította volna vissza. Dehogy is, abban a két kormányfőn kívül mindenki egységes volt. Sőt, a lisszaboni szerződés aláírásával ők is elismerték, a létjogosultságát. Pont az ellenkezője történt annak, amit Orbán mond, a két kormányfő iszonyatosan a szélre sodródott ezzel a húzással. Elidegenedtek a közösségtől.
– Hogyan látja Angela Merkel szerepét és felelősségét a dolgok alakításában? Politikai örökségét építette ezzel?
– Abból a szemszögből, hogy a soros elnökségnek, jelen esetben Németországnak elméletileg a tisztességes bróker szerepét kell betöltenie, hogy előrejussanak a dolgok, nehéz megítélni, hogy jó kompromisszumot kötött-e vagy valami bűzlik körülötte. Azt gondolom, a vétónál mindenképpen jobb. Se dicsérni, se elítélni nem tudom, habár valóban botot tett a küllők közé. Európa jövője szempontjából még mindig ez a jobb megoldás. Morawieczkit viszont éppen a saját kormánya szorította sarokba, nem is volt más választása, ami persze Orbán álláspontját is megváltoztatta. Morawieczki nem mondta azt, hogy győzött volna, mert ő most került csak igazán bajba. Neki nem Brüsszellel lett konfliktusa, hanem a saját kormányával.
Timothy Garton Ash, a jeles brit politikai elemző erről a Guardianben azt írta, hogy a két populista, xenofób és nacionalista kormány innentől kezdve azt csinál, amit akar, miközben abba a kézbe harap, amelyik enni ad neki.
– Tisztelem és szeretem Timothy írásait, de ebben nem értek egyet vele. Nem harap feltétlenül abba a kézbe, amelyik enni ad neki. Mert a közös, egységes piac előnyeit nemcsak a magyarok és a lengyelek élvezik, de a németek és a hollandok is. Abban igaza van, hogy ebből a viselkedésből már mindenkinek elege van. És bizony az is sejthető, hogy autokráciájuk rövidtávon fenn fog maradni. Ugyanakkor nem lehet egy egésznépet büntetni kormánya hibájáért.
– Másrészről nem tart attól, hogy ezek az uniós pénzek ugyanúgy korrupt csatornákon jutnak el, de nem azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá?
– Nem ismerem közelről a magyar helyzetet, de megítélésem szerint a pénzelosztás mechanizmusa nem olyan rossz Lengyelországban, mint önöknél. Itt az önkormányzatokhoz is eljutnak a források. Ellenkező esetben ez tényleg súlyos probléma – árnyalta a képet Michal Baranowski, German Marshall Fund varsói igazgatója.
Az Emberi Jogok Világnapján Kim Lane Scheppelee, a Princeton Egyetem alkotmányjogásza a Magyar Helsinki Bizottság digitális rendezvényén nem hagyta szó nélkül a trió kompromisszumát. Már csak azért sem, mert az amerikai szakértő á-tól cettig jól ismeri a magyar alkotmányt. Amit nem mellesleg azért sem tart legitimnek.
– Egyenesen alkotmányellenes az alaptörvény, mert egy párt, nevezetesen a Fidesz írta a Fidesz számára, és nem konszenzuson alapult, amikor 2011-ben elfogadták. Ami igencsak nagy érvágás a nemzet testén, ha visszatekintünk az elmúlt 10 évre. Ráadásul az alkotmánybírák kinevezése is hagy maga után kivetnivalót, különösen akkor, amikor a legelemibb követelményeknek sem felelt meg a bíró személye, nem beszélve arról, hogy csak a Fidesz jelöltjei jöhettek szóba –mondta a jogállamiság magyar helyzetéről.
– Az Európai Unió nagy bajban van, mit kezdjen Magyarországgal. Orbán még az első kormányzása óta ott ül a kormányfők asztalánál, nagyon jól tudja, hogyan működik a rendszer. A Fidesz törvénykezésébe nehezebben tud az unió belekötni, mint a lengyelébe, mert Orbánéknál az is törvényes, hogy éjfél előtt nyújtanak be jogszabályt, ami reggelre már mindent megváltoztat.
– Igen, akárhogy csűrjük, csavarjuk, Orbán megnyerte ezt a csatát. Tisztelem Angela Merkelt, hisz’ erős személyiség, de a gyengeségeit is megismertük. Különösen akkor, amikor Magyarországról van szó. Hogy miért nyert Orbán? Mert a jogállamiság egyelőre csak a következő hétéves költségvetésre vonatkozik. Ráadásul a covid-féle helyreállítási alapot azonnal el tudják költeni. Tehát a korrupt rendszert ezzel máris fenntartja az Európai Unió. Orbán nem fog sietni az Európai Bírósághoz jogállami döntésért, ami évekbe telhet amúgy is. Orbán pedig – korábbi gyakorlatához hasonlóan – minél hamarabb, a választásokig szét fogja osztani ezt az uniós pénzt, ami természetesen segíti és környezetét, barátait őt abban, hogy ismét újraválasszák.
Kim Lane Scheppele figyelmeztetett arra is, hogy mire bíróság elé kerülne az, hogy Orbán esetleg visszaélt a jogállammal, akkor már rég szét lett osztva a pénz, és ha az ügy esetleg már vissza is jönne az Európai Bíróságtól, amelyik törvényellenességet tár fel, és az szankciót von maga után, akkor megint visszakerül az ügy az Európai Tanácshoz, ahol Orbán ott ül a tárgyalóasztalnál.
– És Orbán eközben gazdasági nyomás alá helyezi azokat, akik kritikusak vele szemben. Legyen szó újságíróról, bármilyen vállalkozásról. Az emberi jogok új értelmezést kaptak a 21. században, mert Magyarországon nem megölik, börtönbe ültetik a rendszer ellenségeit, hanem ellehetetlenítik őket. És ez az emberi jogok megsértése. S aki a nemzetközi bírósághoz akar menni, annak először minden lehetséges hazai törvényes fórumot végig kell járnia, s csak az ítélettel a kezében tud bekopogtatni Strasbourgba.
De a magyar hatóságok nem engedik ki a kezükből az ügyeket, hogy azok eljussanak oda, ahol esetleg igazságos ítélet születnék. Angela Merkelnek és von der Leyennek sikerült megoldaniuk azt, hogy gyakorlatilag a következő két évben zöld utat adtak Orbán Viktornak a választásokig – interpretálta a vétó-kompromisszumot Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász.