Lehet locsolni. Nemcsak a kertet, nemcsak húsvétkor, hanem mindig. Törvényesen. Ezt mondja az igazságügyi miniszter, Trócsányi László felesége. Családos ember tudja, hogy van ez, otthon az igazságot, azaz a tutit, mindig az asszony mondja ki, a férj arra való, még miniszterként is, hogy helyeseljen.

Ha valaki nem ismerné a történetet, annak érdemes felidézni: szép, tanulságos, ráadásul példamutató. A minap pórul járt, kilakoltatásra kárhoztatott devizahitelesek tüntettek a miniszter házának utcájában, azt skandálva, hogy nem adják otthonukat a végrehajtóknak. A miniszter felesége a kertjét locsolta, nem volt vízkorlátozás, még mielőtt az ellenzék szabálysértésre hivatkozna, száraz leveleket sem égetett az asszony, egyszerűen csak locsolt. A füvet, a virágokat, aztán a tüntetőket.

A károsultak nagyon nem háborodtak fel, ennél kacifántosabb disznóságokhoz szoktak, például ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Bank a kontójukra nyerészkedik, ráadásul, miközben a hatalom hivatalosan a kárvallottak pártján áll, aközben igazságügyi miniszterének ügyvédi irodája a bankokat és a végrehajtókat védi.

Szóval nagy balhé, magából a locsolásból nem lett, csak egy jogi precedens, vélhetően később a bírósági tárgyalásokon is felhasználható: szabad locsolni. Trócsányiné meg is magyarázta, hogy miért: ha esne az eső, akkor a lelocsoltak vizesek lennének, tehát a slag nem más, mint a természet meghosszabbított karja, a természet pedig törvényekkel nem korlátozható.

Minden érhető, mondhatni világos. Úriasszony nem beszél hülyeséget, Trócsányiné korábban Párizsban élt, férje nagykövetként Magyarországot képviselte, a francia elegancia, nagyvonalúság, mint kutyára a bogáncs ragad a külföldiekre, ráadásul arrafelé a kultikus film, a több mint fél évszázada forgatott Cherbourgi esernyők is generációkon át hat az emberek tudatára, beszélnek róla, még akkor is, ha nem esik az eső, ugyanúgy ahogy a magyarok beszélnek a soha nem látott migránsok veszélyességéről.

Szóval kimondható: ezentúl büntetlenül szabad locsolni. Ha például valamelyik nemszeretem politikus beszédet mond, akkor sípolni, bekiabálni, esetleg tojást dobálni illetlenség, már-már hazafiatlanság, de locsolni lehet. A balhéban reménykedő persze tudja, hogy lajtos kocsit, tömlőt nehéz beszerezni, aztán az esetleges nagygyűlések, ünnepi megemlékezések helyszínére eljuttatni, tüntetéskor a rendőrségtől sem egyszerű rekvirálni, de nézzük a dolgok egyszerűbb oldalát: hála országunk irányítóinak, nemszeretem politikus, annyi, mint a fű.