(Szerző: Simon Ernő/UNHCR) Az otthonukból világszerte háborúk, erőszak és üldöztetés által elűzött emberek száma tarthatatlanul magas, különösen annak fényében, hogy a humanitárius célú finanszírozás egyre apad. Az egyetlen bíztató fejlemény, hogy az utóbbi időszakban az előzőnél többen térhettek haza, mindenekelőtt Szíriába – tette közzé ma az UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete. (A nyitó képen: szudáni menekültek; foto: UNHCR/Caitlin_Kelly.)
Az UNHCR ma megjelent Global Trends című jelentéséből kiderül: 2025. április végén 122,1 millió ember élt az otthonából erőszakkal elűzve a világban, azaz jó 2 millióval többen a múlt év azonos időszakában. Ezzel immár több mint egy évtizede emelkedik minden évben a menekültek és az otthonukból erőszakkal elűzöttek száma.
A menekülés fő okai továbbra is azok a kiterjedt konfliktusok, amilyenek például Szudánban, Mianmarban vagy Ukrajnában dúlnak, illetve az, hogy továbbra sem sikerül véget vetni ezeknek a harcoknak.
Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa így fogalmazott:
„Rendkívül zaklatott időket élünk a nemzetközi kapcsolatokban, amikoris a modern harcászati eszközök és módszerek egy szívet tépően törékeny világot teremtenek körülöttünk, tele elviselhetetlen emberi szenvedéssel. Meg kell kettőznünk a béke megteremtésére irányuló erőfeszítéseinket, és hosszú távra szóló megoldásokat kell találnunk a menekültek és általában az otthonukból erőszakkal elűzöttek számára.”
Az érintettek között ott vannak azok, akik a saját országukon belül kerestek menedéket a fegyveres konfliktus elől. Az ő számuk a 2024-i szintről meredeken, 6,3 millió fővel emelkedve mára 73,5 millióra nőtt, míg a hazájukat hátra hagyó menekültek száma jelenleg 42,7 millió.
Napjainkban Szudán a világ legnagyobb menekültkibocsátója, összesen 14,3 millió menekülttel és belső menekülttel, megelőzve Szíriát (13,5 millió fő); a sorban Afganisztán a harmadik (10,3 millió fő), Ukrajna pedig a negyedik (8,8 millió fő).
A jelentés szerint, szemben a világ jómódúbb régióban elterjedt tévhittel, a menekültek kétharmada a hazájával közvetlenül szomszédos országban marad, és a világ menekültjeinek 73 százaléka az alacsony, illetve közepes jövedelmű országokban él. A valóság az, hogy az otthonukból erőszakkal elűzött emberek 60 százaléka sosem lépi át az országa határát.
Miközben a menekültsorsra kényszerültek száma a múlt évtizedben kis híján megkétszereződött, az UNHCR finanszírozása hozzávetőleg ugyanazon a szinten stagnál, mint 2015-ben, ráadásul úgy, hogy a brutálisan és folyamatosan csökkennek a humanitárius célú segélyezésre fordított összegek. A helyzet tarthatatlan, a következménye pedig az, hogy a menekültek és mindazok, akik az életveszély elől keresnek biztonságot, egyre kiszolgáltatottabbá válnak.
„E pusztító hatású forrás-visszavágások közepette is felcsillant némi reménysugár az elmúlt hat hónapban” – jegyezte meg Filippo Grandi. – „Közel kétmillió szíriai térhetett haza az elmúlt időszakban több mint tízesztendei számkivetettség után. A helyzet az országban továbbra is törékeny, és a hazatérőknek a segítségünkre van szükségük, hogy újrakezdhessék otthon az életüket.”
Összesen 9,8 millió érintett tudott 2024-ben hazatérni az otthonába, köztük 1,6 millió menekült (a legmagasabb szám egy éven belül az elmúlt több mint két évtizedben), valamint 8,2 millió belső menekült (minden idők második legnagyobb létszáma).
Ezeknek a hazatéréseknek számottevő része azonban a továbbra is kedvezőtlen politikai és biztonsági körülmények ellenére történt. Így például számos afgánt kényszertettek 2024-ben arra, hogy visszatérjen Afganisztánba, ahol kétségbeejtő körülmények közé érkeztek haza. Egy sor országban pedig, például a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Mianmarban és Dél-Szudánban, miközben számos menekült és belső menekült tért haza, nagylétszámú újabb menekülthullámok indultak útnak ismét.
A jelentés sürgeti, hogy a nemzetközi közösség folytassa az UNHCR programjainak a finanszírozását, amik emberéleteket mentenek meg, segítik a menekültek és a belső menekültek hazatérését, illetve erősítik a befogadó országok alapvető menekült-infrastruktúráját és a szociális szolgáltatásokat. Mindez kulcsfontoságú hozzájárulás a régiós és a globális biztonsághoz.