(Forrás: telex.hu, qubit.hu vizugy.hu) Magyarország az idén nyáron az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb aszályával küzd. Az ország területének több mint kilencven százalékát érinti a nagyfokú vagy extrém szárazság, a talaj felső, egyméteres rétegében pedig átlagosan száz milliméterrel kevesebb nedvesség található a normálisnál. Ez a víztartalom a növények számára kritikus szintre csökkent, sok helyen már csak 15–30 százalékos a nedvesség. (A nyitó képen: a Sebes-Kőrös vízállása 2025 nyarán.)

Az elmúlt három hónapban országosan 50–100 milliméterrel kevesebb csapadék hullott az ilyenkor szokásosnál. Ez nem csupán mezőgazdasági szempontból aggasztó: a talajvízszint csökkenése, valamint a természetes vízpótlás hiánya a felszíni vizek, kisebb tavak, szikes mocsarak és lápok állapotát is közvetlenül veszélyezteti.

Mezőgazdasági és gazdasági következmények

A kukorica- és napraforgótáblákon különösen súlyos a helyzet. Ezek a kultúrák a nyár közepén a legnagyobb vízigénnyel rendelkeznek, és a jelenlegi talajnedvességi szint mellett a fejlődésük lelassul, a termésmennyiség pedig jelentősen visszaeshet. A terméskiesés nemcsak a gazdákat, hanem az élelmiszerárakat is érintheti, különösen, ha a világpiacon is hasonló szárazság sújtja a fő termőterületeket.

A mostani aszály mértéke sokakban felidézi a 2022-es katasztrofális nyarat, amikor Magyarország területének több mint 85 százaléka szenvedett súlyos vízhiánytól. A klímamodellek alapján az ilyen évek előfordulása a jövőben gyakoribbá válhat, ami a mezőgazdaság alkalmazkodóképességét új kihívások elé állítja.

Vizeink veszélyben

A csapadékhiány és a talajvízszint folyamatos süllyedése különösen a kisebb tavakra és természetes állóvizekre van drámai hatással. Ezek döntően a környező talajvízből nyerik utánpótlásukat, így ha a talajvízszint tartósan alacsony, a vízszintjük gyorsan csökkenhet, sőt akár teljesen ki is száradhatnak. Ez nemcsak a helyi ökoszisztémát veszélyezteti, hanem turisztikai, rekreációs és halászati szempontból is súlyos következményekkel járhat.

A felszíni és felszín alatti vizek rendszere szorosan összefonódik: ha az egyikben zavar keletkezik, az a másikra is kihat. A mostani szárazság tehát nem csupán a földek termőképességét csökkenti, hanem hosszú távon átalakíthatja az egész vízhálózat működését.

Kilátások

A következő hónapok időjárása kulcsfontosságú lesz. Ha a nyár további részében nem érkezik számottevő csapadék, a károk véglegessé válhatnak, és a vízhiány még az őszi vetéseket is befolyásolhatja. Szakértők szerint a megoldás hosszú távon a vízvisszatartási képesség növelése, az öntözőrendszerek fejlesztése és a tájhasználat átgondolása lehet.

Magyarország számára az idei aszály egyértelmű figyelmeztetés: a víz mint erőforrás egyre értékesebbé válik, és a jövő mezőgazdasága, valamint ökológiai rendszereinek fennmaradása azon múlik, hogy mennyire tud alkalmazkodni az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyokhoz.

A Nemzeti Vízstratégia (Kvassay Jenő Terv) szerint először a tájban kell tartani a vizet (belvíz gyors elvezetése helyett lelassítás, meder-rekonstrukció, ökológiai vízmennyiség biztosítása), és csak ezután érdemes nagy kapacitású átviteleket építeni. Ezzel egyidejűleg a meglévő csatornák, zsilip- és szivattyútelepek rekonstrukciója (szivárgási veszteségek csökkentése, távfelügyelet, napelemmel támogatott gépegységek) sok helyen nagyobb hozadékot adhat, mint az új „zöldmezős” beruházások.

A legnagyobb prioritása a Duna–Tisza-közi Homokhátság újraélesztésének van, ugyanis ott megkezdődött az elsivatagosodás, ez az ország legkritikusabb vízhiányos térsége; gyors talajvíz-süllyedéssel, homokos talajokkal és igen magas párolgással. A friss vízpótlási koncepció Duna- és Tisza-forrású víz átemelését, főelosztó-csatornákat, nagy (off-stream) tározókat és sűrű finomelosztó hálózatot vázolja, de a beruházás értéke kb. 1700 milliárd forint, egyelőre nem vilúgos, hol a pénz a költségvetésben erre a célra.