(Neue Zürcher Zeitung) Magdalena Andersson, Svédország szociáldemokrata miniszterelnöke a szerda este elismerte, hogy vereséget szenvedett parlamenti választásokon. Kemény belső viták várnak most a hatalmat átvenni kívánó konzervatív négypárti koalícióra. (A nyitó képen: Andersson svéd kormányfő szerda este bejelenti lemondását; foto: Imago/TT)
Magdalena Andersson szociáldemokrata miniszterelnök még a vasárnap lezajlott svéd parlamenti választások hivatalos végeredményének kihirdetése előtt bejelentette lemondását. Az előrehozott vagy külföldről leadott szavazatok még tartó számlálása azt mutatta, hogy a jobbközép pártok négypárti koalíciójának sikerült megdupláznia, azaz egyről két mandátumra növelnie előnyét a parlamentben Andersson balközép blokkjával szemben. Elszállt az esély, hogy az eredmény Andersson javára forduljon.
Így a centrumtól jobbra álló négy párt, a polgári mérsékeltek, a kereszténydemokraták, a liberálisok és a jobboldali svéddemokraták 176 mandátumot értek el a Riksdagban. A szociáldemokraták, a centristák, a baloldal és a zöldek másik táborának 173 mandátuma van. Egy olyan törvényhozási időszak után, amikor a két blokk aránya 175:174 volt a balközép javára, ez már-már kényelmes többségnek látszik.
Mindazonáltal ehhez a polgári-konzervatív tömbnek ésszerűen homogénnek kellene lennie. De a valóság más. A négyes csoport idegen teste a Svéd Demokraták, akikkel a 2018-i választások előtt senki sem akart mit kezdeni a szélsőjobboldali származásuk miatt.
Fokozatosan azonban a burzsoák és a kereszténydemokraták arra a felismerésre jutottak, hogy a jobboldali nacionalistákkal való valamiféle politikai együttműködés nélkül a hatalomváltás elérhetetlen marad. Ezért nyitottak a tárgyalásra.
A liberálisoknak azonban továbbra is fenntartásaik vannak a Svéd Demokratákkal szemben. Vannak olyan hangok a pártban, hogy lehetetlen velük egy kormányban ülni. De mivel a tömb egészének minden szavazatra szüksége van, még egy-két liberális másként gondolkodó is súlyos problémát okoz.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a jobbközép tömb mind a négy pártja közül a Svéd Demokraták érték el a legjobb választási eredményt, a második legerősebb parlamenti pártként (a szociáldemokraták mögött) – megelőzve a konzervatívokat. Ez legalább implicit módon jogot adna nekik a miniszterelnöki tisztségre. Az Ulf Kristersson polgári pártvezérrel kötött koalíció azonban közös jelöltként szállt be a választási kampányba a kormányfői posztra.
A konzervatív blokk pártjainak tarsolyában ezért még van néhány trükkös pont, amit meg kell vitatni a következő napokban. A Svéd Demokraták bejelentették, hogy már „minden kérdés” az asztalon van. Ugyanakkor ügyelniük kell arra, hogy ne menjenek túl messzire. A rájuk szavazó 21 százalékon túl a közvélemény továbbra is széles körben kétkedéssel fogadja őket. A másik három partner számára ezért a velük való együttműködés (?) kötéltánccal ér föl.
A svéd szabályok szerint, ha a jobbközép tábornak nem sikerül megegyeznie, a parlament elnöke második körben másra ruházhatja a kormányalakítás feladatát. Ez pedig valószínűleg Andersson leköszönő miniszterelnök lenne. Persze tekintettel a mandátumelosztásra, sehol nincs leszögezve, hogy ez is sikeres lenne.
Svédország pedig visszatérne oda, ahol az elmúlt években oly gyakran volt: a politikai holtpontra.

