„Földabrosz” néven új, digitális tartalomszolgáltatást kínál az Országos Széchényi Könyvtár. Folyamatosan bővülő adatbázisa csaknem ezer, 1850 előtt nyomtatott hazai és külföldi térképet tartalmaz, jórészt a 18. században készültet, sőt, 17. századi kiadás is gazdagítja a nemzet könyvtárának alapítójától, gróf Széchényi Ferenctől (1754–1820) származó gyűjteményt. (A nyitó képen: a Bécset védő legfontosabb végvár: Raab/Győr térképe.)
A könyvtár tájékoztatási szolgálatától tudható: az intézmény célja a sokrétű gyűjtemény közkinccsé tétele a lehető legszélesebb körben, kiemelt figyelemmel a középiskolai és a felsőfokú oktatásban részt vevők, valamint a kutatók igényeire. „Nemzeti könyvtári küldetésünket szem előtt tartva, kulturális kincseinket jó minőségben és szabad licenc alatt publikáljuk, azaz a forrás megjelölésével szabadon hozzáférhetővé, letölthetővé és felhasználhatóvá tesszük – írja az OSZK sajtótájékoztató szolgálata. A célzott kereséshez több szempontú keresőrendszer áll rendelkezésre; a böngészni vágyók földrajzi elhelyezkedés (világ, Európa, Magyarország, távoli tájak) és tematikus csoportosítás (történelmi, hadtörténelmi, város-, hajózási és általános térképek) szerint is válogathatnak. A tájékozódást segíti a térképek részletes bibliográfiai adatainak és tartalmi elemeinek megadása.
A hazai vonatkozású anyag egyik legkülönlegesebb darabja az az 1670–82 között készült térkép, amely Északnyugat-Magyarországot ábrázolja. A képen az ország nyugati sávjában húzódó – a császári fővárost, Bécset védő – törökkori végvárvonal és a Bécsig húzódó mögöttes terület látható. A császári döntéshozók érdeklődésének homlokterébe tartozó vidékről készült műre valószínűleg nagy lehetett a kereslet a polgári lakosság körében is, mivel Érsekújvár elestével mindennapossá vált a török támadástól való félelem. Nem alaptalanul, hiszen 1683-ban a török főerők Bécs ostromára indultak.
A külföldi anyagrészben az európai területek mellett a Tűzföldtől Kubán keresztül Szumátráig számos különleges tájat bemutatunk.
A válogatás legrégebbi darabja egy 1614-ben készült, az ókori Görögországot ábrázoló történelmi térkép.
A portugálok által a 16. században alapított Olinda (Brazília) holland elfoglalását bemutató 1630-i térkép az úgynevezett újságtérképek egyik példája. Az újságtérképek látképeket, térképeket és életképeket esetenként többnyelvű, szöveges ismertetőkkel egyesítő grafikai kiadványok, amelyek a 17. század első felében váltak népszerűvé Hollandiában.
Az 1700-as években megnőtt az érdeklődés az antik – így az ókori római – kultúra iránt, ezért Pompeji feltárása is új stádiumába lépett a 18. század közepére. A munkálatokat 1748-ban kezdték el, de a várost csak 1763-ban, egy ókori felirat alapján tudták végleg azonosítani, és akkor vált látogathatóvá is. Pompeji város Francesco Piranesi (1758/1759–1810) alkotta térképe hosszú ideig az egyetlen kartográfiai ábrázolása volt a tragikus sorsú, a Vezúv i. e. 79-i kitörése következtében elpusztult városnak, amelyet hatalmas hamu- és kőzettömeg temetett el. A térkép 1785–93 között háromszor is megjelent, az adatbázisban látható példány a második, a 1788. évi kiadás része. A dokumentum kiemelt történeti értékét az adja, hogy pontos képet ad az ásatások akkori állapotáról.
„A „Földabrosz” szolgáltatást folyamatosan bővítjük Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárunk változatos gyűjteményének további részeivel, azonos nevű térképtörténeti blogunk pedig megújul, s a későbbiekben az oldal szerves részét alkotja majd” – tájékoztatta az Infovilág a Széchényi Könyvtár sajtószolgálata.