Szalámitaktika – egykor és napjainkban

A szlovákiai pápalátogatás tegnapi eseményeiről szóló Reuters-tudósítás szerint Ferenc egyebek közt arról beszélt, hogy Európában az egyre erősödő integrációs folyamat szükségessé teszi a testvériességet. Az egyházfő – írja a hírügynökség – visszatért arra a témára, amelyet már vasárnap, útja magyarországi állomásán is érintett. Arra, hogy a nemzeteknek el kellene kerülniük az önző, védekező mentalitást.

„Ezekben az országokban mindössze néhány évtizeddel ezelőtt egyetlen gondolati rendszer fojtotta el a szabadságot” – utalt a pápa a kommunizmusra, majd úgy folytatta: „ma egy másik egyetlen gondolati rendszer üresíti ki az értelem szabadságát, szűkíti le a haladást a profitra, a jogokat pedig az egyéni igényekre”.

Tudósításában a Reuters megjegyzi: a kontinens keleti részén az Európai Unióba történt integrálódás közben nacionalista ellenhatás is jelentkezik, a nagyrészt közel-keleti, illetve afganisztáni muszlimok megnövekedett illegális bevándorlásával szemben. A római katolikus egyházfő gyakran emelt szót a migránsválság európai megoldása végett, és bírálta azokat a kormányokat, így a magyart, amelyek egyoldalú, elzárkózó módon kezelik a helyzetet – emlékeztetett a londoni székhelyű világhírügynökség.  

Magyarország kötvénykibocsátási tervei arra utalnak, hogy elhúzódik az országnak az EU-val kialakult vitája – írja a Bloomberg. Az amerikai pénzügyi hírügynökség beszámol arról, hogy módosítják az idei finanszírozási tervet, és az eddigi 644 000 millió forintról 4500 millió euróra növelik a kötvénykibocsátás formájában történő hitelfelvétel felső határát. A két említett összeg dollárban kifejezve azt jelenti, hogy 2200 millióról 5300 millió dollárra – tehát több mint a kétszeresére – emelik a Magyarország által az idén felvehető kötvényhitel plafonját. A Bloomberg megírja, hogy a magyarok különböző futamidejű dollár- és eurokötvények kibocsátását egyaránt tervbe vették, és hogy ennek az az oka, hogy késnek az Európai Uniótól várt források, mégpedig a demokratikus értékek ügyében kibontakozott viszály miatt.

A szalámitaktikáról értekezik Peter Coy a The New York Timesban. Felidézi, hogy a lap 1956. március 19-én interjút közölt Rákosi Mátyással, Magyarország úgymond ereje teljében levő – legalábbis az amerikai riporter számára akkor ereje teljében levőnek látszó – kommunista nagyfőnökével. Az interjúban szóba került a szalámitaktika, aminek az alkalmazását, vagyis az ellenfél vékony szeletekben történő elfogyasztását Rákosi nem is tagadta. A metafóra magyar eredetű, de az évtizedek során a Duna-partról beszivárgott a politikusok, katonai tervezők és vezércikkírók szótárába – olyan sajátosságok mellett, hogy Kínában például – Peter Coy szerint – a selyemhernyó-darabolás kifejezést használják.

Ezen terminológiatörténeti érdekességeken túl maga a cikk nagyrészt Kínáról, illetve még pontosabban az amerikai politika következetlenségéről szól. Idézi a The Global Times nevű angol nyelvű lapot, amely a Kínai Kommunista Párt felügyelete alatt jelenik meg, és amely a múlt hónapban azzal vádolta a Biden-kormányt, hogy fokozatosan szorosabbra fűzi kapcsolatait Tajvannal, ami Peking szerint szintén egyfajta szalámitaktika, vagy ha úgy tetszik, selyemhernyó-darabolás. Ugyanakkor magát Kínát is vádolják ugyanezzel a taktikával, ahogyan lopakodó módon nyomul a Tajvan körüli vizeken, a Dél-kínai tengeren, illetve a Himalájában, az indiai határvidéken. A stratégia lényege, hogy mindig csak olyan kis mértékben szabad elvenni valamit az ellenféltől, hogy az ne járjon érdemi ellenlépéssel.

Itt jut el a szerző a tényleges mondandójához. A szalámitaktika lehetséges ellenszereként említi a vörös vonal meghúzását, annak kimondását, hogy eddig, és ne tovább. Ez nem csupán kommunikáció a másik fél irányába, hanem egyben kötelezettségvállalás is az ellenlépésre a vörös vonal átlépése esetén – és ha ezt nem váltják valóra, akkor az visszaüt. Így például Barack Obama 2012-ben azt mondta, hogy ha Bassár el-Aszad szíriai elnök vegyi fegyver alkalmazásához folyamodik, akkor azzal vörös vonalat lép át. Obama csak blöffölt, és Aszad még mindig hatalmon van.

A cikk végén Peter Coy visszatér Rákosihoz. Mint írja: a sztálinista vezető azt hitte, hogy apránként kiolthatja az ellenállást, de tévedett. Négy hónappal az interjú után lemondásra és a Szovjetunióba távozásra kényszerült, majd újabb három hónap múlva kirobbant a felkelés. Néha a szalámi nem hagyja, hogy felszeleteljék – zárul a The New York Times eszmefuttatása.