Valójában azonban Szalayék fia, József varázsolta Szczawnicát Galícia legnépszerűbb gyógyfürdőhelyévé, édesapja 1838-ban bekövetkezett halála után.
Szalay József (1802–76) emlékét mellszobor őrzi a helyi parkban. Ő volt az, aki megépíttette az első fürdőket, villákat és panziókat emeltetett, a felfedezett forrásokra megfelelő „köntöst” épített, bővítette a Felső Parkot. Megtervezte és berendezte a Gyógyüdülő-kápolnát, amelybe még egy saját maga által festett olajképet – Madonna a Gyermekkel – is elhelyezett. Megjelentette a Szczawnicát bemutató első útikönyvet, és kiadott egy saját rajzaival díszített kötetet is Szczawnicai album címmel.
Szalay József (lengyelül Józef Szalaj) szervezte meg az első dunajeci tutajos-túrákat, és kezdeményezte a Szczawnicát és a szlovákiai Vöröskolostort (Červený Kláštor) összekötő Pienini-út megépítését is. Az ő felügyelete alatt Szczawnica ténylegesen ismert és kedvelt nyaralóhelye lett az arisztokráciának és a művészeti köröknek. Ott nyaraltak a többi között a nagy lengyel költők, írók, festők is. Szczawnica nyolcfajta gyógyvízforrásról híres. A Szalayaknak köszönhetően kezdődött meg a gyógyvíz palackozása, a fürdő- és ivókúrák rendszeresítése. A városka rövid idő alatt Lengyelország, illetve az akkori Felső-Magyarország (elsősorban a Szepesség) egyik legnépszerűbb gyógyüdülő-központjává vált.
A Szalay-család a gyógyüdülőt a krakkói Lengyel Művészeti Akadémiára hagyta, amelynek alapítója Stanisław Tarnowski, Esterházy János anyai nagyapja volt. Ez indokolta, hogy a városban Esterházy János emlékét is megörökítsék (a felvidéki magyar politikusról még lesz szó sorozatunkban).
Szczawnicában évente rendeznek magyar napokat. A résztvevők – a varsói magyar nagykövetség diplomatái és mások – hagyományosan megkoszorúzzák Szalay József szobrát is.
