Az ugyancsak német Die Zeit arra figyelmeztet, hogy összeomolhat a törökökkel kötött kompromisszumos megállapodás, és akkor eljöhet Orbán Viktor ideje. Az Európa-ellenesség okai persze sokfélék, de a menekültpolitika az egyik olyan terület, amelyen kínos civakodások után sikerült közös álláspontra jutni. Az EU orbánistái az utolsó pillanatig igyekeztek megakadályozni az egyezséget, és szembeállították vele a pengekerítéses kisállami modellt.

Ám veszítettek – egyelőre. Csakhogy Orbán tudja, hogy még van esélye. Az Ankarával tető alá hozott szerződésnek ugyanis sok a hiányossága, rengeteg kockázatot rejt magában és megbukhat – akár a menekültek nagy számán.

A magyar politikus ezt látja és kivár. Ráadásul egészen valószínűtlen szövetségesek álltak mellé: emberi jogi szervezetek támadják az egyezményt – nem ideológiai alapon, hanem mert az korlátozza a bevándorlást. Ám reményük teljesen alaptalan, ezt az utat az orbánisták már rég lezárták. A jogvédők sűrűn elaknásított politikai területre léptek és ez – bármennyire is tisztességes az indíttatás – súlyos következményekkel jár.    

Az amerikai Cato Intézet egyik kutatója 7 tanáccsal szolgál, hogy fel lehessen tartóztatni Trump, illetve az európai nacionalisták nyomulását – tudósít a The Huffington Post. Doug Bandow szörnyűnek tartja, hogy a repubikánus politikusból jelen állás szerint akár még elnök is lehet.

Ráadásul Európa is tele van populista pártokkal, így pl. az egykor liberális Orbán Viktor Magyarországot tekintényelvű-nacionalista irányba viszi, nyíltan csodálja Putyint. Persze, egyelőre nincs arról szó, hogy egy újabb Hitler vagy Mussolini tűnt volna fel a színen. Sok új politikus zavaró, de nem annyira ijesztő. Ugyanakkor látszik, hogy jó pár hagyományos párt alatt beomlik a politikai közép. Az átlagemberek jelentős része a becsvágyó és demagóg egyszerűsítők felé fordul.

Európában a gond az, hogy a főáram ugyanazt szajkózza, a gazdasági megszorításokat szorgalmazza, amihez drága állam és alacsony növekedés társul. Ráadásul egyre inkább jönnek az önkényes diktátumok Brüsszelből. Az uralkodó osztály önmaga érdekeit védi, javarészt nem kell éreznie a saját döntéseinek következményeit, ami persze csak fokozza a köznép dühét.

Viszont nagyon élnek a populista pártok, és olyan, igencsak fontos kérdések kapcsán szereznek támogatókat, amelyekkel a fő erők nemigen akarnak törődni. Ideértendő, hogy a nagy német pártok támogatják a menekültek befogadását, a nép viszont nem.

Az alulról jövő aggályok azonban sokszor jogosak. A tolerancia pedig azt jelenti, hogy meghallgatjuk és megvitatjuk a másik érveit, még ha nem is értünk azokkal egyet. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy akik a populista, szélsőséges pártokra voksolnak, azok a saját gyerekeik politikai véleményét is befolyásolják. Franciaországban a 35 évesnél fiatalabbak 37%-a a Nemzeti Frontot támogatja.  

Szóval, akkor mi a teendő az elszabadult populizmussal és nacionalizmussal? Először is érdemben kell foglalkozni a köz aggályaival. Másodszor, a politikának jobban oda kell figyelnie a részérdekekre is. Harmadszor, ha olyan a helyzet, a populista erőket be kell venni a kormányba, mert a stigmatizálás csak olaj a tűzre. Negyedszer, a politikának úgy kell enyhítenie a társadalom felől érkező nyomáson, hogy nem adja fel alapvető elveit. Ötödször, nem szabad mindent agyonpolitizálni és lenyomni a választók torkán. Hatodszor, alapvetően javítani kell a gazdasági helyzeten a széles tömegek számára. Végül pedig új csatornákat kell találni a társadalmi párbeszédnek.

A lényeg, hogy reagálni kell a dühös középosztály bajaira, amihez az okokkal és nem a jelenségekkel kell foglalkozni – komolyan és tisztességesen.    

Színtelen-szagtalannak, egész pontosan, közönyösnek, tanácstalannak és vérszegénynek tartja a jelenlegi osztrák politikát a Der Standard kommentárja, pedig olyan kihívásokkal kellene szembenézni, mint az offshore-botrány, a terrortámadások és a Bizottság próbálkozása, hogy úrrá legyen a menekültválságon.

És akkor még nem esett szó a társadalom radikalizálódásáról, ami nem csak olyanokat érint, akik külföldről érkeztek. Itt nem csupán arra kell gondolni, hogy egyre többen lépnek bele a populista szélsőjobb csapdájába, adnak hitel a primitív ígéreteknek. Többet kell áldozni a jövő nemzedékeinek nevelésére.

A tét az, hogy milyen lesz Ausztria 10–20 év múlva. A radikalizálódás veszélye cseppet sem távoli, lásd a magyar vagy a lengyel kormányt, azok viszonyát a jogállamhoz és az unióval kötött megállapodásokhoz. Az unió nehéz időket él át, mert megbosszulta magát, hogy a tagállamok az alapszerződés értelmében ápolhatják nemzeti egoizmusukat. A közös építmény kezd szétesni, de a kérdés az, hogy milyen típusú politikusok lesz döntő szavuk a jövőben? Az Orbánoknak, Le Peneknek, Kaczynskiknak?

Hozzájuk képest az osztrák Szabadságpárt vezére majdnem hogy sápatagnak látszik. A többiek közül is nagyon sokan megélhetésiek, akik egyáltalán nem szeretnének bármit is csinálni, nehogy változzék a helyzet és veszélybe sodródjék a pozíciójuk.

Burgenlandi vezetők értelmetlennek tartják, hogy a belügyi tárca két helyen is kerítést akar húzni a magyar határon, egyrészt Hegyeshalomnál, másrészt Szentgotthárd-Rábafüzesnél – írja a Kurier. A tartományfőnök azzal érvel, hogy a keresztet az embercsempészek jelentik, közülük hetente több mint 150-et fognak el. Velük szemben mit sem ér a határzár, az egymaga nem elegendő. Épp ezért Niessl sürgeti, hogy vessék be a hadsereget a határ őrizetére. A nickelsdorfi polgármester szintén úgy látja, hogy a műszaki akadály csupán a látványpolitizálás része. A kerítésre akkor lesz szükség, ha megint naponta akár 3 ezer menekült érkezik.