Szalon nincs, szaloncukor van akárhány

A világon sehol másutt nem létezik olyan édesség, amely egyben dísz, ajándék, desszert, dekoráció – ez a magyar specialitássá előlépett szaloncukor. (Nyitó képünk forrása: Deutsches Historisches Museum.)

Annyira hozzá tartozott a magyar karácsonyhoz, hogy a háborús fronton olykor szárazkenyér-téglácskákat csomagoltak be kirojtozott papírba és kötözték rá valamilyen faágra. Hogy miért szalon? Mert valaha a nagypolgári lakások szalonjában állították fel a fenyőfát, amelynek ágaira házilag főzött fondant-darabokat akasztottak fel, mintás papírkákban, némi cérna segítségével. Gyakran házilag készült, amint arról úri háztartások 19. századi szakácskönyvei is tanúskodnak.

Sokáig pofozták-nyújtották márványlapon a nyúlós meleg cukrot, amelyet házi dzsemmel, aszalvánnyal, szárított gyümölccsel, oranzsáddal, kandírozott narancs vagy citromhéjjal, kakaóporral ízesítettek, ételfestékkel, alkörmössel színeztek. A legillatosabb a kandírozott ibolyaszirmos lehetett, amely bizonyára Sisi tetszését is elnyerte volna – ő minden tekintetben imádta az ibolyát és általában a lila színt. Talán meg is kóstolta az ibolyaszirmoktól illatozó csemegét? Később már vásárolni is lehetett a cukrászdákban szaloncukrot, de nem a mostani csillogó-villogó nyomott papírost, hiszen nem találták még fel az alufóliát, az ezüstpapírt és a celofánt is csak később. Kirojtozott színes papírokba csomagolt ízesített cukortéglácskák voltak ezek, amelyeket nem ártott hamar elfogyasztani, mert gyorsan megkeményedtek. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén terjedt el eredetileg a szaloncukor, bár Ausztriában máig nem vált szerves részévé a Salonzuckerln az ottani ünnepi hagyománynak.

A cukor egyébként is drága volt – emlékezzünk azokra a régi magyar filmekre, amelyekben a háziasszony övén ott lóg a kamra kulcsa és kiszámolja a kis cseléd előtt a kockacukrot. A szövőlány cukros ételekről álmodott, a költő Kuglerekről… Az édesség, amely a 21. század veszélyes, egészségtelen (de demokratikus, gyakorlatilag mindenki által elérhető) örömforrása lett, akkor még luxus volt. Ezért sem volt régen sok elhízott ember!

Régen csupán néhány nagyüzem ontotta a szaloncukrot, ma a csokoládégyárak mellett több kisebb-nagyobb manufaktúra és cukrászat is kínálja. Ez utóbbiakat akár kézművesnek is nevezhetnénk, bár a gépeket nem lehet teljesen kiiktatni ebből a folyamatból, így aztán marad a kisipari jelző.

Fél évszázada csupán a konzumszalon létezett, aztán megjelent a krémszalon – ez finomabb, harmonikusabb zamatú volt – és bővült az ízválaszték is. Jött a zselés, amely meglepő módon kedvelt lett, olyannyira, hogy ma a forgalmazott szaloncukrok fele ilyen. Igaz, az idők folyamán az ízesítésük és a küllemük sokkal tetszetősebb lett. 

Mára elképesztő íz-, ár- és fajtakínálat köszöntött be. Az üzletek polcai roskadoznak a szaloncukrok követhetetlen választékától.

Az utóbbi években egyre kevesebben díszítenek fát szaloncukorral, ugyanis az életszínvonal emelkedésével a karácsonyi dekorációk, díszek, gömbök viszonylag olcsók, azaz megfizethetőbbek lettek. A jómódú családoknál minden évben (ez is divat!) más-más árnyalatba öltözik a fenyőfa, olyanba, ami illik a berendezés stílusához, árnyalataihoz…

Itthon a szaloncukorka egyik nagy gyártója a Szerencsi Bonbon Kft. A városka csokoládégyártásának közel 100 éves múltja van, de a jelene is biztató. A Nestlé, amely a rendszerváltás után megvásárolta a gyárat, a „Szerencsi” márkanév és egyes termék-márkanevek használati jogát nemrég visszaadta a gyárnak. Amint azt dr. Takács István tulajdonos-ügyvezető igazgatótól tudom, a cég ünnepi termékskálája változatlanul széles, hagyományosan a kiemelkedően jó minőség és a beltartalom a fontos.

A szerencsiek idei újdonsága igazodik a táplálkozási divathoz: a Paleobon szaloncukor nem tartalmaz hozzáadott cukrot és 70 százalék kakaótartalmú étcsokoládéval készül. Manapság sokan étkeznek ‘mentesen’ ételallergiájuk, étel-intoleranciájuk miatt. Manapság a jó minőségű szaloncukrok inkább finom bonbonok, mint díszek a fán. Szintén idei újdonság a választékban a valódi tojáslikőrös krémmel töltött, tejcsokoládés szaloncukor.

A krémes család tagjai még a mogyoró-, trüffel- és ír krémmel töltött szaloncukor-különlegességek is. Nagyon népszerűek a marcipános (vörös áfonyás, alkoholos-meggyes, narancsos és sárgabarackos), a retrónak is tekinthető zselés (amely még mindig slágercikk!), a rum-kakaós, a vajkaramellás és a kókuszos szaloncukrok. A jövő az egészségtudatos termékeké, a Szerencsi Bonbon Kft. újító tevékenysége ez irányba fordul: ma már háromféle egészségtudatos nevet viselő szaloncukrot kínál.

Mindeközben a szaloncukor-fogyasztás csökken itthon, viszont kelendő exportcikk mindenekelőtt azokba az országokba, ahol sok magyar él.

Egyre többen lelik kedvüket a süteménykészítés és a csokoládégyártásban; sok fiatal nő, aki egész évben keményen dolgozik a munkahelyén, kikapcsolódásképpen süt, nem úgy mint nagyanyáink, akiknek ez volt a fő „foglalkozása”. Ezért találták ki Szerencsen a Konyhatündért: háromszögletű dobozban együtt kínálják a sütőport, a muffinsütéshez való papírkapszlit, a fehércsoki-pasztillát, a díszcukrot és a tortadarát.

A tehetős vevők újabban a patinás cukrászdák saját gyártmányú szaloncukorkáit szerzik be ünnep előtt. Olyan cukrászat is létezik, mint Cegléden a Békebeli, ahol – amint azt Lajos Mary igazgató elmondta – visszanyúlnak a gyökerekhez és retrót gyártanak, méghozzá kézzel, és csak a négy alapízben, elfelejtve az aromákat.

Mary például feltámasztotta a vágott – és kimérve kapható – bonbonok divatját. Ismét divatba jött habkarikák; van, amelyik csak díszít. Némely cukrászdák kívül roppanós, belül puha krémes, csokoládé és málnaízű gömbjei még a felnőtt édességrajongókat is elbűvölik.

Hasznos tanács, nem árt többször leírni: inkább keveset vegyünk szaloncukorból, de jó minőségűt, amely szép is és el is fogy, így karácsony után nem lökdössük, tesszük-vesszük ide-oda, visszük be munkahelyre, kínáljuk a kávéra beugró szomszédasszonynak.

Szaloncukrot ma már nem az édes íz miatt vásárolunk elsősorban, hanem hagyományból. Főleg ott, ahol kicsik a gyerekek. (Igaz, rögtön el is tiltják őket tőle, hogy ne rongálják a fogukat, mossák meg utána.) Az édesanyák – a legmegrögzöttebb bio-, mentes-, organikus-, natúrhívők is – mégis előbb-utóbb megismertetik porontyaikkal a magyar karácsony egyik specialitását.

Újabban – az otthoni konyhaművészet rangjának emelkedésével, a gasztrobloggerek térhódításával – sokan ismét megpróbálkoznak házi szaloncukor-készítéssel, mint ahogy sok ezren belevágnak a mézeskalács-készítésbe is. Az otthoni aligha lesz olyan omlós, és korántsem marad olyan puha, mint a cukrászdai vagy éppen a gyári, amelyekben benne van az ízlés, a szakértelem ezernyi rafinált trükkje, kelléke, titka. De legalább fogjuk tudni, mit is nassolunk a hosszú téli estéken…