A valamikori Német Demokratikus Köztársaság idején is fejlettnek számított térség, a hazánknál ötször kisebb, ám jó négymillió lakosú Szászországban a német egység létrejötte után, tehát évtizedekkel további nagy léptékű iparosítás kezdődött. Természetesen olyan iparágakat igyekeztek meghonosítani a szép tájairól, gazdag történelméről ismert tartományban, amelyek nem vagy csak elkerülhetetlen mértékben ártalmasak a környezetre.
Drezdának már jó ideje vannak az Infineon, a Globalfoundries, a Bosch és az X-Fab cégek nevét viselői mikrochipgyárai. Most azonban újra azt kérdik a szakemberek, hogy lesz-e elegendő munkaerő, víz és energia tervbe vett fejlesztések megvalósításához? Ezt a kérdést járta körül a drezdai székhelyű „sächsische.de” című hírportálon megjelent írásában kollégánk, Georg Moeritz. (A nyitó képhez: látványosan bővül a Bosch drezdai csipgyára; kép: Schokolade Filmproduktion.)
Szászországban már jó ideje nem telepedett le nagy ipari vállalat. Az amerikai Intel chipgyártó vállalat azért választotta Szász-Anhalt tartomány fővárosát, mert Magdeburgot nagy ipari területet kínált a számára. A kisebbik amerikai chipgyártó, a Wolfspeed pedig azért építkezik a Saar-vidéken, mert egy ottani német partnercég munkatársaira támaszkodhat.
És Szászországra mi vár közeli jövőben?
Az Infineon és a Globalfoundries csoport két nagy mikrochipgyára Drezdában máris egyenként mintegy 3200 embert foglalkoztat. Az Infineon Dresden jelenleg újabb gyárrészleget épít a tartományi fővárosban – további 1000 munkahellyel. Thomas Richter ügyvezető igazgató egy technológiai konferencián elmondta, hogy nem lesz könnyű megtalálni az üzem számára megfelelő új alkalmazottakat. Szükség lenne egy külön „chipakadémiára” az ipar számára – különösen azért, mert a középvállalkozások arra panaszkodnak, hogy a nagy ipari vállalatok elszipkázzák a jól képzett munkatársaikat.
A szövetség szerint több mint 76 ezer ember dolgozik a szászországi szoftver-, mikroelektronikai és távközlési vállalatoknál; a Silicon Saxony ipari szövetség 2030-ra 100 ezer ember foglalkoztatását tűzte ki célul. Ebbe persze beletartozik a szoftveripar is: szászországi munkavállalóinak száma tavaly 7,6 százalékkal, 35 ezerre nőtt; a szászországi szilícium-iparágak egészét tekintve 4,2 százalékos növekedéssel számolnak. A chipgyáraknak a mikrochipek tervezése mellett a szoftverek megalkotásához is jól képzett szakemberekre van szükségük.
Frank Bösenberg, a szövetség ügyvezető igazgatója „növekedési fájdalmakról” beszél a további szakmunkások iránti igényt illetően. A Bosch új chipgyára 500 alkalmazottat foglalkoztat, és teljes kapacitás esetén várhatóan eléri a 700 főt. A Zeiss is erőteljesen bővíti drezdai szoftverüzemét, a Jenoptik 120 alkalmazottat foglalkoztató üzemet épít, a Vodafone pedig a mobilkommunikációs kiválósági központot létesít.
A tervezett magdeburgi chipgyár makettje: az Intel amerikai chipgyártó vállalat mintegy 17 milliárd dollárt fektet be két félvezetőgyárba Szász-Anhaltban Fotó: Intel Corporation / dpa
Az Intel Magdeburgban építi meg mikrochipgyárát, ahol 3000 új munkahelyet létesít.
A távol-keleti TSMC (Taiwan Semiconductor Manufacturing Company) -csoport úgy véli, hogy munkaerő-keresése nehézségekbe ütközhet az amerikai Arizonában. Erre való tekintettel most elhalasztotta az ottani bővítését. Mark Liu elnök július közepén azt mondta, hogy Tajvanról kellene szakképzett műszaki dolgozókat küldeni az USA-ba. Csakhogy még a 23 millió lakosú Tajvanon is kevés a munkaerő.
Még ha a TSMC várhatóan a szükséges 2000 alkalmazottból 200-at Ázsiából hoz is Szászországba, a dolgozóknak lakásra lesz szükségük Drezda környékén, a következő generáció számára pedig bölcsődei és iskolai helyekre, valamint nemzetközi iskolákra, ahol a tanárok – ha kívánatos – beszélik az adott nyelvet.
A mikrochipgyárakat gyakran a fém- és villamossági iparhoz sorolják, mivel például kapcsolókat (is) gyártanak az áramellátáshoz. De úgy működnek, mint a vegyipari gyárak. A legfontosabb nyersanyagok a szilíciumostyák. Ezeket kristályokként állítják elő például a szabadkai Siltronicnál, amely mintegy 1000 embert foglalkoztat, meg a franciaországi Soitecnél.
A mikrocsipgyárban tovább munkálják őket mindaddig, amíg a finom chipstruktúrák létre nem jönnek. A vegyiüzemben gázokat és maró folyadékokat használnak. Ezek az anyagok teherautóval érkeznek a gyárba, a többi között az Air Liquide és a Linde vegyipari gázszállítóktól. Az Air Liquide Electronics GmbH-nak – mintegy 100 alkalmazottal – Ottendorf-Okrillában van a székhelye. Nagy tisztaságú cseppfolyósított gázokat szállít a chipgyáraknak.
Gyártás közben a szilíciumlapkákat többször átöblítik, ehhez a chipgyáraknak vízre van szükségük. A TSMC már tapasztalt nehézségeket Tajvanon: a két évvel ezelőtti súlyos aszály idején a vállalatnak tartálykocsikkal kellett vizet szereznie egyik gyárának – noha a szomszédos városok vízellátását ugyanakkor korlátozták.
Drezdában a mikrochip-ipar vízfogyasztása egyre nő: 2011-ben naponta átlagosan még „csak” 102 000 köbméter ivóvizet fogyasztottak, tavaly a fogyasztás 124 013 köbméterre emelkedett. Ebből az iparé 40-50 százalék. A szakértők 2030-ra a lakosság és az ipar napi 145 ezer köbméteres ivóvízigényével számolnak.
Drezda északi részén egy új, nagy szennyvízcsatorna-csatlakozás épül a város számára az északi ipari gyűjtőcsatornával. A mikroelektronikai vállalatok közvetlen szennyvíz-elvezető csatlakozást kapnak a Kaditz szennyvíztisztító telepre. A múlt hónapban a kaditzi szennyvíztisztító telepen tartották a mintegy tíz kilométer hosszú vezeték szimbolikus alapkőletételét.
A gyárak energiaigénye is nagy, nem csak a gépek számára. A tiszta helyiségeket is folyamatosan klimatizálni kell, mert a páratartalom és a hőmérséklet csekély ingadozása is káros lehet. A Globalfoundries Dresden saját adatai szerint annyi áramra van szüksége, mint 125 000 háztartásnak: A gyár évente 500 gigawattóra elektromos energiát fogyaszt, és még egyszer ennyit hűtésre és fűtésre.
Ennek nagy részét a vállalat saját földgáz-erőműve fedezi, és 2027-től a Globalfoundries Dresden teljesen függetleníteni szeretné magát a közüzemi villamosenergia-hálózattól. A Globalfoundries a drezdai Sachsen-Energie-vel közösen egy további energiaellátó központot épít, ami kezdetben földgázzal, később pedig hidrogénnel fog működni. Európa legnagyobb jégtároló létesítménye a hűtést fogja támogatni, amelyet szintén tovább bővítenek – jelentette be a vállalat.
Az Infineon Dresden viszont a közüzemi hálózatból veszi az áramot. A tavaly szeptemberben bekövetkezett áramkimaradás milliós károkat okozott a gyárnak. Úgy látszik azonban, hogy ez nem tántorította el a TSMC-t, mivel máshol is előfordulnak áramkimaradások.
Az új európai chiptörvénnyel az Európai Unió lehetővé teszi tagállamai számára, hogy bőkezűen támogassák a félvezetőipart. Az EU a tervek szerint 2030-ra a chipgyártás kevesebb mint tíz százalékáról 20 százalékos világpiaci részesedésre emelkedik – és még tovább nő. Az Intel tízezer millió eurós támogatást kap a 30 ezer millió eurós építési és gépköltségen felül Szász-Anhalt tartományban, a drezdai Infineon pedig ezermillió eurós támogatást az ötezermilliós bővítési költségen felül. Támogatást kapnak továbbá a műszaki innovációk és az egyetemekkel és Fraunhofer-intézetekkel folytatott közös kutatások is.
Egy hónap múlva, szeptember 7-én Drezdában megalapítják a chipszövetséget az ipar támogatására. Közben a napenergia-iparban működő vállalatok is összefognak az állami támogatással, miközben támogatásokra is igényt tartanak. A kézművesek és más kis- és közepes vállalkozások úgy vélik, hátrányos helyzetben vannak, a többi között azért, mert tárgyalások kezdődtek arról, hogy a nagy ipari vállalatok a mostaninál olcsóbban kapják az áramot.