“A legnagyobb magyar”, “nemzetünk felébresztője”, “a magyar civilizátor” – a kortársak és az utókor által ráragasztott állandó jelzőket jól ismerjük, de ki volt valójában Széchenyi István? Magabiztos zseni és labilis, önmarcangoló lélek. Reálpolitikus reformer és több nyelven beszélő, feltűnő megjelenésű társasági ember, a női szívek hódítója. Egy gróf, aki szakított az arisztokrácia klasszikus életvezetésével. Külföldi útjain nem elvágyódása, hanem épp a hazáért való tenni akarás erősödött benne. Nem volt tudós, mégis alapított egy akadémiát. Nem volt
anyanyelve a magyar, mégis megírta az egyik legnagyobb magyar könyvsikert, a Hitelt. Bár kóros téveszmék kínozták, rohamok gyötörték, “a döblingi odúban” mégis valóságos sajtóközpontot szervezett. Közvetlenül halála után alakját szabályosan mitizálták, de volt korszak, amikor inkább sötét árulónak, vagy “osztálykorlátait meghaladni nem tudó” főnemesnek tartották.
Élete, személyisége és megítélése különös ellentétekkel van tele. A Széchenyi világai tettein, sorsán és az utókor –
nem ritkán görbe – tükrén keresztül mutatja be őt. Nem katalógusszerűen sorolja fel életútjának fontos eseményeit,
inkább jelentős csomópontok köré szervezve, tematikus rendben mutatja be Széchenyi István világait.
A tárlat öt terme közül az első a zseni indulását, a második az álmait megvalósító reformert mutatja be, középpontba állítva élete fő művét, a Lánchidat. Külön szoba idézi meg Széchenyi döblingi világát és két terem foglalkozik a halálával, a kortársak gyászával és az elmúlt 150 évben a személyéhez kapcsolódott kultusz változásaival, megnyilvánulási formáival. Hiszen a mai nemzedék Széchenyi-képében szétválaszthatatlanul egybeforrnak a legnagyobb magyar egykori tettei, gondolatai és az, ahogy az utókor az általa ránk hagyott szellemi örökséget megítélte, használta, vagy éppen felhasználta.
A több mint 400 történeti emléket felvonultató tárlatban látható Széchenyi István számos személyes tárgya, például
egy levél, amit Széchenyi 12 évesen írt édesapjának, gyermekkori széke, útlevele. Megtekinthetők a nevéhez
kapcsolódó létesítmények – köztük természetesen a Lánchíd – eredeti tervrajzai. A Nemzeti Múzeum állandó
történeti kiállításából átkerült a tárlatba többek között Barabás Miklós 1864-ben festett hatalmas történelmi
tablóképe, a Lánchíd alapkövének letétele és az alapkőletételnél használt vakolókanál. A Lánchíd egyik eredeti
láncszeme hatalmas méretével és 250 kilós súlyával meglepő, a gróf halála napján viselt ruháinak látványa megrázó
élmény a látogatók számára. A kiállítás legmisztikusabb helyisége a Széchenyi Döblingben töltött utolsó tizenegy
évét megidéző, szőnyegpadlós, fekete falú, kerek szoba, melynek közepén látható annak a karosszéknek, a “gondok székének” a rekonstrukciója, melyben ülve számtalan éjszakát virrasztott át démonaival küzdve a gróf. A teremben a kiállított tárgyak mellett színek, hangok és zörejek idézik fel a szanatóriumi lakosztály atmoszféráját.
A Széchenyi alakjáról, arcairól, világairól bennünk kialakult képet a kiállítás interaktív elemei teszik még teljesebbé.
Bárki felpróbálhatja a reformkor magyar viseletét idéző gyönyörű ruhakölteményeket vagy Liszt Ferenc zongorája
szomszédságában – amely korábban Beethoven zongorája volt – belehallgathat a magyar zeneszerzőnek abba a
zeneciklusába, aminek egy darabját a Liszt által rendkívül nagyra becsült Széchenyi István alakja ihlette. Az
óriáskirakó és a hibakereső segítségével pedig a kiállításban látható festmények és rézkarcok részleteit ismerhetik
meg közelről a játékos kedvű felnőttek és gyerekek.
Az öt hónapig tartó kiállításhoz múzeumpedagógiai foglalkozások és családi napok is kapcsolódnak, november 25-én
az Üdv, Széchenyi című zenés irodalmi estet láthatják az érdeklődők, azok számára pedig, akik szívesen teszik
próbára a kreativitásukat, kitűnő lehetőséget kínálnak a Magyar Nemzeti Múzeum ősz folyamán kiírásra kerülő fotó-
és virtuális művészeti pályázatai.
A tárlat és a kiállítást kísérő programok utazásra hívják a múzeumlátogatót Széchenyi világaiban. “Gazdag és
bonyolult, izgalmas és rejtélyes világok ezek” – fogalmazta meg Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum
főigazgatója, és hozzátette: „Aki fölfedező útra indul bennük, a modern Magyarország születésének sok ragyogó
pillanatával éppúgy találkozik, mint az elmúlt százötven esztendő történelmének sok igazságával és hazugságával, a magyar nemzettudat jó néhány egészséges virágával és kóros nyavalyájával. És megsejt valamit egy különleges
lángész hatásának emberi titkaiból is.”
Széchenyi világai: időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum második emeleti József nándortermeiben;
látogatható: 2010. 10. 9.–2011. 03. 6. között.
1. terem: “Ujjait a kornak üterére tevé…” – kurátor: Aczél Eszter
2. terem: Hídon át az országért – kurátor: Gödölle Mátyás
3. terem: Döbling – menedékhely és titkos sajtóközpont – kurátor: Tomsics Emőke
4. terem: Mily nagy volt ő, s mily törpe a jelen” – kurátor: Radnóti Klára
5. terem: “Ha visszatérünk Széchenyihez” – kurátor: Baják László, Pallos Lajos
További információk a kiállításról és az aktuális programokról itt.