Aztán, amikor a mondatok szereppé álltak össze, akkor kezdett ismerkedni darabbeli önmagával, a miskolci fodrásszal, kozmetikussal. Talán egy kicsit beszélgetett is a már pesti otthont, ismert művészférjet és egy másfél éves gyermeket magáénak tudó másik énjével is, talán meg is kérdezte, hogy szerencsés feleségként bújhat-e egy mindenért megküzdő asszony bőrébe. Lehet ezen töprengeni, de minek. Manapság atléták foglalnak el rokkantparkolókat, színvakok festenek, beszédhibásoké a riporteri mikrofon. A szerencse jelző, a tehetség adottság, a szemfényvesztés szakmai követelmény.

Színházról értekezünk, mégis többről. Az EgyAsszony monodráma, kiugrási lehetőség, az ígéretestől a művészig vezető szivárvány egyik páracseppje. Az EgyAsszony szembesít társadalommal, barátokkal, családunkkal, az elmúltnak mondott, mégis hozzánk ragadt korral, borítékos, félrenéző, a vicsorgást kényszeredett mosollyal helyettesítő magunkkal. Igen, magunkkal, mert ami valójában megtörtént, az csak azért történhetett így: könyvbe, színpadra valóan, mert a nemzeti méhburok felszakadt, a dunai magzatvíz elfolyt, mi pedig nyugton maradtunk, és csak akkor nyomtunk, amikor nem kellett volna.

A monodráma szerzője, a darab igazi főszereplője Péterfy-Novák Éva. Egy mentálisan sérült csecsemő édesanyja. Kislánya születését, életének hét évét, küzdelmét az elfogadásért írta meg. Az EgyAsszony cím bármikor kicserélhető, önéletrajzként bárhová elküldhető.

A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház kamaraterme, az előadás helyszíne tulajdonképpen egy iskolai osztályterem. A nézők akár padokban is ülhetnének, de kényelmetlenül kemény székek várják őket, a feszengéshez tökéletesen passzol a 70 perces játékidő. A színpad egyszerre orvosi váró, szülőszoba, kórterem, gyermekmegőrző. Minden és a nagy semmi.

Ebben a berendezett mégis légüres térben mozog a szerepét immár tökéletesen megtanult Tenki Réka. Csinálja a dolgát, viseli a díszlet-jelmeztervező Kálmán Eszter ruháit, és nemcsak Péterfy-Novák Éva életét, hanem a saját kezeit is megismerteti. Nem tudható, hogy a rendező Paczolay Béla instrukcióit követi-e, esetleg a maga felfedezése, hogy az embernek mozgatható végtagjai vannak, az egyikkel fut, a másikkal dajkál, simogat, takarít, védekezik, amúgy is színes ruhatárának így lesz legfontosabb darabja a „kezeslábas”.

Torokszorító, lélekemelő élmény részesülni ebből a színházi csodából. A vastaps, az újrázás még a földhöz ragadó valóságot is felemeli, de megtartani nem tudja. Nehéz a teher, tudjuk, hogyne tudnánk, ezért ejti vissza oda, ahonnan felszedte.

Holnap megint lehet próbálkozni.

 

Péterfy-Novák Éva: EgyAsszony; Tenki Réka előadásában; színpadra alkalmazta: Tasnádi István; díszlet-jelmeztervező: Kálmán Eszter; zeneszerző: Barabás Béla; rendező: Paczolay Béla; producer: Orlai Tibor; bemutató: október 21., 20 órától; helyszín: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház kamaraterme (Budapest, II., Jurányi utca 1-3.)