Szétlopott hazádnak légy híve?

(Hardy Mihály/Klubrádió jegyzete) „Szép kis zsákutca: egy tízmilliós, apró ország kalandor vezetője blokkolhatja az 500 millió ember sorsáról döntő mentőcsomag életbe léptetését.”

Alaposan felfegyverkezve, mondhatni teljes harci vértezetben érkezett a magyar küldöttség a mostani brüsszeli csúcsra. Orbán Viktor büszkén lobogtathatja a szégyenteljes budapesti parlamenti felhatalmazást a többi 26 állam vezetőjének: igazolást kapott arról, hogy Magyarország nem jogállam, hát kérem szépen, tessék bennünket békén hagyni ezzel a baloldali meg liberális maszlaggal! Papírom van róla, hogy a 132 bátor ember nem félt és írásba adta: menjek csak szépen oda a kasszához, vegyem fel a lóvét, oszt húzzak haza az első luxus jettel. Elvégre futja rá, azt is a lopott európai léből vetettem magamnak, mindjárt kettőt is. Mert ha nem tetszik maguknak ez a vircsaft, akkor olyat vétózok, hogy belekékülnek, világos?

Illusztráció: The Atlantic.

És akkor állhatnak ott a pálya szélén mind a huszonhatan tanácstalanul, állam- és kormányfők, az omladozó gazdaságaikkal meg a nagy gazdagságukkal hüledezve, hogy emiatt a paprikajancsi miatt nem lesz sem közös, sem otthoni költségvetés. Mert amíg nem tisztázott, hogy mi mennyi, mekkora lesz a közös mentőcsomag, addig bizony nehéz lesz tervezni. Koronavírus-járvány ide, vagy koronavírus-járvány oda. Szép kis zsákutca: egy tízmilliós, apró ország kalandor vezetője blokkolhatja az 500 millió ember sorsáról döntő mentőcsomag életbe léptetését. Nincs ez így jól.

Ahogy az sincsen jól, hogy éppen most lopják el egész magyar nemzedékek korábban elérhetetlennek gondolt, majd mégis az ölünkbe pottyant álma utolsó foszlányait. Mindazt, amiről harminc éve azt hittük, a rendszer megváltoztatásával végképp eltöröljük. A szovjet tankok és katonacsizmák árnyékában itthon sokan nem is remélhették, nem is remélhettük, hogy egyszer, talán, valamikor mi is a civilizált Nyugathoz tartozunk majd. Hogy világútlevéllel szabadon utazhatunk akárhová, sőt talán munkát is vállalhatunk Németországban vagy Svédországban is, mint más boldog és normális népek polgárai. Hogy nem vihet el csak úgy, hajnalban a rendőr akárkit, mert nem tetszik a véleménye az elvtársaknak.

Hát nem így lett. Most még – papíron – a civilizált és európai országok 27-es közösségébe tartozunk, de az biztos, hogy ha most kérnénk a felvételünket az Európai Unióba, bizony nem tudnánk megugrani a lécet. Nem mennénk át a jogállamisági vizsgán, pótvizsgára küldenék Magyarországot és teljes joggal.

Junckerrel csúfolódik Brüsszelben, vagy: nagy úr a kényszermozgás? (Foto: AFP)

Nincs vagy alig van olyan politikai erő ma Magyarországon, amelynek hosszú távú víziója lenne, hogy merre és hová tartsunk a többi európai országgal együtt. Mert lássuk be: a kormányfői strómanok és családtagok zsebének kitömése eurómilliárdokkal az bizony nem jelentheti a nemzet jövőjét. Ha meg igen, akkor, akkor nem véletlen, hogy majdnem félmillió honfitársunk már nem itthon keresi a boldogulást és a megélhetést. Olyan helyen élnek és dolgoznak, ahol emberhez méltó körülmények között embernek tekintik őket.

Ami még ennél is aggasztóbb, hogy a magyar fiatalok jórésze nem itthon akar megöregedni. Mert riasztják őket a magyar viszonyok, a kilátástalanság és a reménytelenség, az erkölcstelenség és az arcátlanság. És ők nem a török-tatár testvériséghez, a hagymázas hun-kipcsak-besenyő maszlagon nevelt hordához akarnak tartozni.

Mert ők a közös Európának és nem ennek a szétlopott hazának a hívei, rendületlenül.