Gábor szomszéd megajándékozta az utcánkat két színésznővel. Akkor pingálta garázsának bejáratára őket, amikor kultúránk iránytűje ingadozni kezdett a liberális, és a keresztény-nemzeti világtáj között.
Gábor szomszéd művész, szabad akaratú, talán mondhatnám neki, hogy egyszer még pályázhatunk valamire, Szent István, a törökverő, Kinizsi vagy Sisi királynénk, esetleg Madonna egy nagy kereszttel a nyakában, talán több hasznot hozna az utcának, de ecsetnek, szórópisztolynak beszélhet az ember.
Gábor szomszéd még fiatal, neki Marilyn Monroe és Audrey Hepburn a színésznő, de én még emlékszem, amikor utcánk primadonnája, Nikodém néni, lánykori nevén Magdi fellépett Dézsi kocsmárosnál: nagyfröccs volt a belépője, „félliter tisztán” a déli jelenete, és a hosszúlépés az esti zárszava.
Nikodém néni, Magdi, színésznőnek készült, feljött falujából, hogy színpadra álljon, hogy produkálja magát, de aztán megtudta, hogy a színpadhoz iskola kell, szorgalom, meg szereptanulás, és a dolog itt megbicsaklott.
Nikodém néni, Magdi kevés dolgot utált a világban, de dolgozni, tanulni, nem szeretett, a takarítás, a főzés fárasztotta, ezért háziasszony helyett inkább törzsvendég lett. A férje tartotta el, „Ferikém, csak egy korty” nem akart színésznő lenni, a rossz nyelvek szerint, férj sem, de a kapcsolatukban ő csak helyeselhetett, és amikor Magdi azt mondta, hogy házasság, akkor a harminc centivel alacsonyabb, negyven kilóval könnyebb „Ferikém, csak egy korty” bólintott. Lassan összecsiszolódtak, mondhatni, hogy egy pár lettek, mindenhová (a kocsmába) együtt mentek és jöttek, ha kellett, márpedig kellett, támogatták egymást.
Nikodém néni, Magdi soha nem játszotta meg magát, parasztlány vagyok, kedvesem, mondogatta, és amikor a poharát felemelte, szent áhítattal rebegte isten nevét. Nála népiesebb, nemzetibb, keresztényebb színésznője keresve sem lehetett volna az országnak, ha ma élne…
Nem akarom folytatni, de azt cáfolom, hogy halálakor gyertya helyett a poharát szorongatta a koporsójában. Régóta nincs közöttünk, ezért élete legemlékezetesebb alakításáról már szabad beszélni.
Történt, hogy egy este a kocsmában, közvetlenül záróra előtt, kiment az illemhelyre. „Ferikém, csak egy korty” sokáig várakozott, elbóbiskolt, és felébredve arra gondolt, hogy az asszony nélküle osont haza. Otthon nem nézett szét, lefeküdt az ágyra, és ahogy a piálás után szokott, elaludt. Eközben Nikodém néni, Magdi, is elszunyókált a vécén, úgy ültében, és így maradt reggelig. Dézsi kocsmáros bezárt, a redőnyt is lehúzta, és ment a dolgára. Reggel nyitott, akkor a már magához tért Nikodém néni, Magdi az asztalánál ült, és ahogy szokta, rendelt: kérem a nagyfröccsöt!
Dézsi kocsmáros megsejtette az igazságot, de igazából tudni nem akarta. Eközben „Ferikém, csak egy korty” otthon felébredt, és miután üresen találta maga mellett az ágyat, és arra gondolt, hogy az asszony nélküle indult a kocsmába. Utána ment, és miután meglátta a szokott helyén, benne helyreállt a világ rendje. Az éjszaka titka sokáig megmaradt, sőt Nikodém néni, Magdi, még oda is piszkált az urának, hogy reggelente mennyit piszmog.
Hát ilyen színésznő volt, egyedi, de nem megismételhetetlen. Talán már szükségesek. Egy új világban övék lehet a színház, kapnak gázsit, és közönséget, Gábor szomszéd pedig pingálhatja a „senkik vagytok” bejáratát…