Újsághír: Az országgyűlés elnöke, Kövér László Kelet-Közép-Európa és Kína egészségügyi minisztereinek budapesti találkozóján a magyar egészségügy eredményeit, vívmányait méltatta.
Szöknek a foglyok, nem szívesen, de szöknek. Magyarországról szöknek, ez a börtönük, hátra hagyják rabtartóikat: a betegségeket, a betegeket. Egy hívatás érzi kezén a bilincset, az pedig szorít, a felszakított bőr kötés után kiált, de géz, vatta és ragtapasz helyett csak magyarázat van: mienk a világ egyik legszebb sebe, mutogassuk, ne rejtegessük!
Az ország, úgy ahogy van, tartja fogságban az orvosait, ápolóit, a gyógyítókat, a mentőket. És ahogy ez az igazi börtönben szokás, minél több az őr, annál nehezebb szabadulni tőlük. Aki távozik, az nem űrt, hanem egyre nagyobb káoszt hagy maga után. A rabtartók egyre kevesebbet adnak, és egyre többet követelnek. Egy fegyelmezetlen világban fegyelmet, a trágyadombon tisztaságot, a törvénytelenségben önuralmat, azaz a semmiben a majdnem mindent.
A magyar orvos ma nemcsak munkavállaló, hanem fogaskerék is, a „nemzeti együttműködés” része, ha kell, kollaboráns, esküje a korbácsa, ha nincs ellensége, magát veri. A magyar orvos rabként röghöz kötött, szökevényként pénzéhes hazaáruló. A boltban nehezen pótolható hiánycikk, a költségvetésben nevesincs tétel, a közbeszédben az óhajtó mondat, a történetben maga az anomália: otthona a rabság, tiltakozása a menekülés, számkivetettsége a szabadság.