A tápiószelei múzeumbaráti kör széles körű társadalmi alapot teremt egy akaratnak. Ez a műalkotás nem politikai, történelmi témát, személyt idéz meg, hanem a Tápió menti kis térség kulturális identitásában meghatározó emberek, a tápiószelei múzeumot alapító Blaskovich fivérek örökségének megbecsülését fejezi ki.


Az alkotás témája Blaskovich György (1878–1960) és Blaskovich János (1883–1967); mindkettő a történeti, kulturális értékek megőrzését tartotta élethívatásának. E szempontok vezérelték őket a Tápió menti régészeti ásatások szorgalmazásában, támogatásában, amelynek eredménye pl. a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas (1923) és az ország talán legnagyobb szkíta temetőjének, a tápiószeleinek a feltárása (1938–53). A Blaskovich fivérek már 1940-től társadalmasították műgyűjteményüket azzal, hogy kúriájukat megnyitották a közönség számára. Emberi helytállásuknak köszönhetően az első és második világégés alatt megmaradt és egyben maradt e kollekció, így az egykori Blaskovich úrilakban található Magyarország egyetlen köznemesi kúriamúzeuma. A maga nemében páratlan gazdagságban őrzi a 19. századi magyar köznemesség életmódjának tárgyi emlékét.

A Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész által tervezett 5/4-es zsáner szoborban a fivérek alakja tükörszimmetrikus kompozícióban jelenik meg; a két alak egyszerű padon ül, felső testével előre hajol. Blaskovich János keze az előttük középen álló kutyájuk hátán pihen, bal kezében pipát tart. György kalapot és sétabotot fog. Öltözetük öltöny, mellény és nyakkendő, hiszen az 50-es évek kék munkásköpenye alatt, is megőrizték a polgári viseletet. Az alkotás fontos része az, hogy a fivérek padon ülnek, az alakok mellett marad akkora hely, hogy az emberek melléjük telepedhetnek. Ez azt az érzést is keltheti, mintha még mindig a kertben, köztünk lennének. Itt éltek, e település szellemi felemelkedését szolgálták, majdan a szoborral az eredeti közegükbe térnek vissza.

A szakértők véleménye szerint a plasztika minden részletében átgondolt, magas színvonalú munka, tudatos szobrászi gondolkodást tükröz.

A szobor amellett, hogy a kisváros Tápiószele első, művészi köztéri alkotása lesz, példa a civil szféra, a közgyűjtemény és az önkormányzat összefogására, a múzeumi egyesület küldetésének megvalósulására.

Legfontosabb eredménye, hogy ez az utókor hálája, a Blaskovichok méltó emlékezete.

A szobor elhelyezése november 5-én délután öt órakor kezdődik a tápiószelei Blaskovich Múzeum kertjében – Blaskovich György születésének 135., Blaskovich János születésének 130. évfordulója alkalmából.