Downton Abbey filmen: szolgaság szépen tálalva

Boldog az ember, ha megvalósulnak az álmai. Én óvódásként bekeveredtem egy moziba, a film meséje megfogott, foglyul ejtett, és azóta tudom, hogy irigylésre méltó a kedvelt dologról írni, felnőttként gyermeknek maradni, játszva dolgozni.

Ritkán változtatok véleményt, de a Downton Abbey című film első félórája után arra gondoltam, hogy úszómesterként, szakácsként is tetszene az élet, főként, ha kimentenék egy fuldoklót a vízből vagy nem sóznám el az ételt. Feszengtem a nézőtéren, nem értettem a cselekményt, összekevertem a szereplőket, és mire kiderült, hogy ki kinek a micsodája, már lepergett az első harmad. Idő kellett, hogy felismerjem a film erényeit, sőt arra is, hogy rájöjjek: zavarom oka a tudatlanságom.

A Downton Abbey a világ egyik legnézettebb tévésorozata, hat évadját százmilliók látták, csak én nem. A teleregény Golden Globe- és Emmy-díjat kapott, rajongói az álmukból felkeltve is tudják, hogy a cím az arisztokrata Crawley család birtokát jelenti, a történet V. György brit király látogatásáról szól, de igazából a szolgaság himnusza. A mozifilm a sorozat kétórásra szűkített változata, a képernyőről már ismert helyszínnel, szereplőkkel. Az alkotók feltételezik, hogy a nézők olyanok, mint a kisvendéglők törzsvendégei, nem nézik a napi étlapot, ismerik a választékot, nem tévednek a rendeléssel.

Ennél több rosszat nem mondhatok, a vállalt utánzat vélhetően olyan sikeres lesz, mint az eredeti, a 20. századot idéző képek, a szellemes párbeszédek, és persze a szolgák, akiknek többsége már gyermekként is szolgaságról álmodott, és boldog, hogy otthonában semmi sem az övé, mégis mindent a magáénak érez.

A mai kor emberének idegen ez az élet: beletörődés, hajlongás, a feljebbvalók dicsőítése, ilyet tényleg csak a moziban látni.

A rendező, Michael Engler most is hűen követi a forgatókönyvíró, Julian Fellowes sorait, az operatőr, Ben Smithard is emlékezetből dolgozik, a színészek ismételten tökéletesek, bár láthatóan idősebbek egykori karakterüknél, de a jóság összefűzi őket. Mondanám, hogy közülük is kitűnik a kétszeres Oscar-díjas, csípős Maggie Smith – Violet nagyasszony szerepében, de igazságtalan lenne bármilyen rangsor: Yorkshire-ben sem az urak, sem a szolgák nem akarnak változást, az inas újságot vasal, a szobalány ágyba viszi a reggelit, a szakácsnő jól főz, a választás nincs az étlapon…

Downton Abbey: színes, szinkronizált/feliratos angol film. Írta: Julian Fellowes. Fényképezte: Ben Smithard. Producerek: Julian Fellowes, Gareth Neame, Liz Trubridge. Rendezte: Michael Engler.