Nem léphetett fel az ismert humorista Kiskőrösön, mert a helyi művelődési központ vezetője szerint „politikai paródiákat és hozzájuk kapcsolódó műsort, előadókat nem engedhetünk színpadra”. A Szabadi-Maglódi Kittitől származó megfogalmazás amellett, hogy bumfordi, árulkodó is egyben. Ám mindez nem változtat a lényegen: a kiskőrösieknek, ha látni akarják Somogyi András műsorát, marad az internet, esetleg az, hogy elzarándokolnak egy másik, Kiskőrösnél szerencsésebb településre. Nem mintha ez olyan könnyű lenne: mint a humorista elmondta, más, többnyire fideszes településen is érte már visszautasítás, például Gyulán, Békéscsabán, vagy éppen Kecskeméten.

A mostani eset abban különbözik az előzőktől, hogy ezúttal elmaradt az ilyenkor szokásos mismásolás és mellébeszélés, ami szerint nincs szabad időpont, terem stb. Szabadi-Maglódi Kitti nevén nevezte a gyereket, s mint a humoristának írta: „A programon elhangzó politikai paródiákat (attól függetlenül, hogy kiről/kikről szólnak) és ahhoz kapcsolódó műsort, előadókat nem engedhetünk fel a színpadra.”

Hogy miért nem engedhetik fel a politikai paródiákat a színpadra, arról nem szól a levél. Nehéz is volna megfogalmazni, hiszen nincs benne az alaptörvényben, hogy Magyarország polgárai nem hallgathatnak politikai paródiákat, alacsonyabb rendű jogszabály sem rendelkezik hasonlóról.

Annak idején József Attila Hazám című versében fortélyos félelemnek nevezte, aminek most, majdnem száz évvel a vers megírása után megint tanúi és elszenvedői vagyunk. Nincs ilyen tiltás Magyarországon, a félelem mégis benne van a levegőben és már az agyakba is befészkelte magát. 

Szabadi-Maglódi Kittinek valószínűleg nem lett volna baja abból, ha Somogyi András előadja Orbán Viktort, Mészáros Lőrincet és másokat, köztük celebeket utánzó paródiáit, de az intézményvezető biztosra akart menni. Nem kívánta kockáztatni az állását, mert bár hivatalosan nem tiltják a humort, mi van akkor, ha a főnöke, a polgármester rossz néven veszi, ami a színpadon elhangzik. Vagy: ne adj isten, ha maga a megyei közgyűlés elnöke tesz egy rossz pontot a neve mellé, esetleg, de erre már gondolni is túlságosan nagy merészség lenne, maga Orbán Viktor vonná össze a szemöldökét?

Idáig jutott Magyarország, a XXI. században az Európai Unió egyik tagállamaként. Mint annyi más, ez sem most kezdődött. Hat évvel ezelőtt, miután az 1848-i forradalomra való emlékezésre hivatkozva lemondták Zalaegerszegen Alföldi Róbert meghívását, egy magánemberekből álló civil csoport jelentkezett, hogy megrendeznék az estet. Beszélgetnének, jól éreznék magukat – úgy, ahogyan egy szabad ország szabad emberei között szokás. Nem politikáról beszéltek volna, hanem kultúráról, valamint minden másról, ami fontos, vagy érdekes. Aztán kiderült, hogy ezt sem lehet. Zalaegerszegen – figyelem: nem kis faluról beszélünk, hanem megyei jogú városról – egyetlen olyan terem sem akadt, amelyet bérbe adtak volna a beszélgetésre. 

A tulajdonosok féltek. Féltek azoktól, akiknek őket kellene képviselniük, de nem ezt teszik, hanem félelmet keltenek, fenyegetnek. Sunyi módon ráadásul, mert az ukázok sehol nincsenek leírva. Nincs benne az újságban, nem teszik ki a polgármesteri hivatal faliújságjára. Csak szólnak, hogy Alföldi, Somogyi, Bődöcs, Pottyondi – nem kell. Ha bérbe adod a termed, bajod lesz belőle. Nem lesz munkád, a feleségedet is kirúgják a munkahelyéről, nem veszik fel a gyerekedet az óvodába.

Nemcsak humoristákat és más művészeket érnek hasonló atrocitások. Tavaly februárban a Momentum próbált Keszthelyen fórumot tartani, de nem lett belőle semmi. Nem az érdeklődés hiányában maradt el a rendezvény, hanem mert nem találtak megfelelő helyszínt a városban. A szóba jöhető kávézók és kocsmák tulajdonosai ugyanis nem vállalták, hogy néhány órára helyet biztosítsanak egy ellenzéki pártnak. Tompos Márton, a párt parlamenti frakcióvezető-helyettese és szóvivője elmondása szerint a fórum tervezett helyszíneit „valakik” felkeresték és megkérték őket, hogy ne vállalják a rendezvényt. 

Ezek a történetek nem Somogyi Andrásról, Alföldi Róbertről, Bödőcs Tiborról, Pottyondi Edináról, de még csak nem is a Momentumról szólnak, sokkal inkább szomorú és lehangoló látleletek Orbán Magyarországáról.

(A szerk. megj.: Meglehetősen lendületes léptekkel haladunk a Rákosi-korszak felé, miután Magyarország nem előre megy – mondjuk: Európa működő fele irányába –, hanem hátra, és nagy sebességgel.)