A hetvenes évektől egyre többször hangoztatták Budapesten, Bécsben egyaránt: azt szorgalmazzuk, erősítsük, ami összeköt bennünket, és ilyen témát, területet számtalant találtak politikusok, gazdasági szakemberek, tudósok, nem utolsósorban pedig környezetvédők. Ez utóbbi témakörnek kimagasló eseménye volt a Fertő környéki magyar–osztrák nemzeti park létesítése. Az előzményekről számoltam be az akkoriban külföldön is tekintélyes Magyar Hírlap 1988. november 19-i számában. Remélem, érdeklődéssel olvassák az újságíró archívumában föllelt riportot:

Természetvédelmi terület, belépni tilos! – figyelmeztető tábla az osztrák oldalon.

„Egyetértettünk abban is, hogy az eddigieknél nagyobb fi­gyelmet kell fordítani környezetünk védelmére, természeti érté­keink megőrzésére, hasznosítására, illetve fejlesztésére. Ebből a szempontból különösen fontosnak tartjuk a Fertő tó és környé­ke értékeinek a megvédését, és a nagyközönség számára a mos­taninál jobb turisztikai feltételek megteremtését. (Elhangzott Grósz Károly bécsi sajtóértekezletén, 1988. no­vember 4-én.)

„A tó körül olyan táj terül el, melynek ősi kultúrája a nyugat­-európaiak számára legalább annyira figyelemre méltó és érdekes kell, hogy legyen, mint a tó természeti kincsei.” (Konrad Lorenz Nobel-díjas osztrák természettudós; életének eddigi 85 évéből évtizedeket szentelt a Fertő tó élővilága tanul­mányozására, védelmére.)

Ha valaki, hát akkor Hans Sipötz, Burgenland tartományi főnöke tudja, milyen a Fertő, mit ér a Fertő és mennyire véd­telen is a Fertő tó, vagy mi­ként nyugati szomszédságunk­ban nevezik, a Neusiedler See.

A jobb oldali képen: Alois Mock osztrák külügyminiszter, Hans Sipötz, Burgenland tartomnyi főnöke, továbbá e sorok írója és Horn Gyula magyar külügyminiszter a vasfüggöny átvágásakor, 1989. június 27-én. (Kép: Matusz Károly/MTI)

Sipötz ugyanis a Tószögben cseperedett föl, jó ideig ott dolgozott tanárként, polgármes­terként, mielőtt az országrész politikai és közigazgatási veze­tőjévé választották. Lehet, hogy nem olvasta Jókai Mór roman­tikus művét, a Névtelen vár cí­mű regényét, de a többi pamhagenivel együtt tudja, hogy a Valla, a valamikori vízivár, amit máig Burgnak emlegetnek a környékbeliek, a Seewinkel lakói, a Nádasdyak egyik or­szágvédő fészke volt… Konrad Lorenz, a tudós is emlékeztet rá: sok nemzet hadra kelt csa­patai vonultak át számtalan­szor ezen a területen: avarok, kelták, rómaiak, hunok, portyázó magyarok, bajorok, morvák, törökök, németek, oroszok… A Fertő és környéke azonban szerencsére megmaradt nekünk, magyaroknak, osztrákoknak – európaiaknak.

Közép-Európa egyedülálló tájegysége ez: egy parányi Kaszpi-tenger, egy szeletke Ázsiából. Évmilliók előtti kor­szakból itt maradt sztyeppei tó, körötte legelők, puszta táj; ha nem lenne bizarr a hasonlat, mondhatnók, hogy egy darabka Kiskunság… Eduard Ehrenhöfler, a burgenlandi tartomá­nyi kormány tagja említi kis­martoni beszélgetésünkkor: „Mindeddig azt véltük, hogy a mi Fertő-környékünknek nincs párja. Most, hogy a múlt hetekben a Kiskunságot is láttam, jártam a nemzeti parkban, rá­jöttem: valami hasonlót kelle­ne nálunk is létrehozni…”

Dr. Alfred Pschorn, az oszt­rák szövetségi gazdasági minisztérium osztályvezetője, a Fertő tó és környéke szenvedé­lyes szerelmese említi Eisenstadtban: „Jóformán az utolsó pillanatban, de talán még nem elkésve, 1962-ben nyilvánította a helyi kormányzat részbeni természetvédelmi területté a Neusiedler Seet és a Seewinkelt. Ez utóbbiban különösen értékesek a sós-szikes tavacs­kák, a Lange Lacke, a Zicksee, az Oberer-, az Unterer-Stinkersee és a többiek. Néhány esz­tendővel később még jobban fölértékelte a kormányzat a Hanság, a Fertő tó és a magyar határ közötti területet, a Tózu­got: teljes jogú természetvédel­mi övezet lett, majd a WWF, a növény- és állatvédelmi nem­zetközi szervezet védnöksége révén természeti parkká nyil­vánították. Tizenegy évvel ez­előtt az Unesco vette védel­mébe, amikor kimondta: az em­beriség egyetemes kincse a Fer­tő tó és környéke. Mindennek ellenére máig sem sikerült – legalább jogilag – nemzeti parkká nyilváníttatni ezt a táj­egységet. Szomorúan kell meg­állapítanunk: Ausztria az egyetlen közép-európai ország, amelynek nincs nemzeti park­ja. Jómagam született bécsi va­gyok, de minden szabad időmet itt töltöm, s amennyire tőlem telik, hivatalnokként, magán­emberként egyaránt mindent megteszek e természeti paradi­csom megőrzéséért, védel­méért.”

Lovas kocsival kiránduló turisták az osztrák oldalon, háttérben a hangulat-teremtő gémeskút.

Európa természeti értékein nem lehet, nem szabad osztoz­kodni – együtt, közösen kell őrizni, védeni és élvezni őket. Környezetünk kincseiért érzett aggodalom és tenni akarás csendült ki dr. Maróthy László ma­gyar és dr. Marilies Flemming osztrák környezetvédelmi miniszter együttes nyilatkozatából azután, hogy a nyár közepén a Fertő és a magyar határ kö­zötti félúton, Frauenkirchenben (Boldogasszonyban) talál­koztak. Mindketten síkraszálltak a Fertő tó és környéke fel­tétel nélküli védelméért, közös, az országhatáron átnyúló nem­zeti park létesítéséért.

Nem új az ötlet, idestova het­venéves, hiszen Schenk Jakab (zoológus, ornitológus, természetvédő  – a szerk.) már a Magyar Tanácsköztársa­ság hónapjaiban szorgalmazta a Természettudományi Köz­lönynek írt cikkében a Fertő-táj körültekintő védelmét, a (mai) magyar terület peremén, Mekszikópusztán szerette volna lerakni a leendő nemzeti park központjának alapjait. Hosszú évtizedekig szunnyadt a gondo­lat, sokáig még a szakemberek is csak hírből hallották, mit tesznek kollégáik a túloldalon.

Dr. Kárpáti László, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem adjunktusa, aki egyebek között Schenk Jakab törekvésére is fölhívta a figyelmemet, el­mondta: „A Fertő tó magyar oldala 1977 óta tájvédelmi kör­zet, 1980-tól pedig bioszféra­-rezervátum. Pontenciális lehetőségünk van a bioszfératáj megmentésére. Ezért is mun­kálkodik Berczik Árpád akadé­mikussal az élen a Fertő-táj Akadémiai Bizottság. Sürget mindnyájunkat az élőhely-véde­lem, miután a múlt évtizedekben alapvetően megváltozott – mert az ember megváltoztatta, gondolván, ekként jobb – a Fertő környéki természeti táj. Az évszázados legelőgazdálkodást tönkretette az intenzív mezőgazdálkodás bevezetésével, a majdnem a tópartig ültetett szőlőkkel. Igaz, Közép-Európa egyik legnaposabb vidéke ez, jót tesz a szőlőnek, de ezen a szikes talajon csak a trágya és műtrágya túladagolásával lehet elfogadható terméseredményre szert tenni. A tóba beszivárgó vegyi anyagok viszont rontják a víz minőségét, rohamosan algásodik a tó…”

Túloldalt, jó madárröptetésnyire a soproni egyetemtől, az Ilmici Biológiai Állomáson Alois Herzig docens, limnológus (a tavakkal, folyóvizekkel, élővilágukkal foglalkozó szakember) azzal kezdi a beszélgetést, hogy a Fertő konfliktusövezet. Siet hozzátenni: nem politikai vagy katonai értelemben. Hála a kitűnő osztrák–magyar kapcsolatoknak, ilyesmiről szó sincs!

„Mind nehezebb összehangolni, egyeztetni a különféle érdekeket: a nád- és halgazdaságét, a természetvédelemét, idegenforgalomét, miként a tó környéki kis magángazdaságok, állattartók, szőlősgazdák érdekei sem igen találkoznak miénkkel. Évente másfél milló turista fordul meg a Fertő partján, háromszor annyi, mint akár tíz évvel ezelőtt. Hasonlóan nagy terhelés érte a Fertőt, mint az önök Balatonját. Kell az idegenforgalom, hiszen pénzt hoz a nemzetgazdaságnak, megélhetést ad az itt lakóknak. Csakhogy zavarja állatvilágot, pusztítja a növényritkaságokat, szennyezi a levegőt. Mind nagyobb erőfeszítésbe kerül az élővilág egyensúlyának a fenntartása, az élettér- és a fajtavédelem…

Mit lehet tenni? Még intenzívebb együttműködésre van szükség az osztrák és a magyar szakemberek, tudósok között. Több szakmai találkozóra, véleménycserére, közös intézkedésre, például az optimális vízfelület és a vízszint fenntartásé pontos halászati adatcserére, vadászatok összehangolására. Röviden: a közös nemzeti park mielőbbi kialakítására.”

Mondjuk ki végre: az Alpok és a Kárpátok közötti medencében, az Ős-Duna medrében kialakult mintegy 320 négyzetkilométeres tó és közvetlen környéke, az ausztriai Tózug és a parndorfi mezőség, a magyarországi tórész, a Hanság mind érzékenyebbé váló, éppen ezért fokozott védelemre szoruló természeti környezet.

Vitorlázók paradicsoma a Fertő.

Párját ritkítja az itteni mikroklíma, Nílus mentire emlékeztető nyári hőség és az ázsiai, a kontinentális telet idéző januári-februári hideg, amikor fenékig is befagyhat a tó alig egy-másfél méteres vize. Római kori villák alapjai, csodás mozaikok hirdetik a történelmi, eszközleletek pedig a történelem előtti idők emberének alkotásait. Római kőfejtő St. Margarethenben – ma passiójátékok színhelye; alig öt kilométerrel odébb, Fertőrákoson ugyancsak kőfejtő – színházi előadások, hangversenyek helye ma, szörnyű szenvedések, százak és ezrek mártíromságának csarnoka a háború utolsó hónapjaiban…

Biológiai ritkaságok, amerre csak tekintünk; bokorerdő-maradványok, gyertyánok, fehér akácok, a lábunk előtt törpe nőszirom, tavaszi hérics, kökör­csin, gubóvirág (itt táncoltak egykoron a lövői boszorká­nyok?!), nagyezerjófű, vasvi­rág… Tövükben búvik-surran a zöld gyík, az erdei sikló, szökken a fűrészlábú sáska, sza­lad az ájtatos manó, ízletes fa­latra les az ászkapók, magot ke­resgél az ürge, a hörcsög. Fö­lül köröz a hamvas, réti héja rágcsálókra, kis madárra, egér­re vadászik a barna kánya, me­zőn tipeg a nagypóling, nádon-sáson hintázik a sármány, a kékbegy, a barkóscinege. Szür­kegém, vörösgém, fehér kócsag, bakcsó, batla, kanalas dámvad, nyári lúd, nádi poszáta, tőkésréce, szárcsa, gólya vár, tollász­kodik, lépked, keres – él, jól érzi magát! – ezen a vidéken, a Fertőn és a Tózug apró szikes tavain, a szikes pocsolyák mentén. A tóban sügér, vágó durbincs, compó, kárász, ke­szeg, piros szemű kele, ezüstös balin, küsz, angolna, csuka, sül­lő, pontyféle – harmincnál több halfaj – még föllelhető. És a majdnem 300 madárfaj is megtalálja a maga életterét, ha nyugton hagyják, ha nem pusztítják el a környezetét.

Fertáő menti falurészlet gémeskúttal, gólyafészekkel.

Dr. Franz Sauerzopf, az Ilmitzi Biológiai Állomás vezetője elkészítette az országrész táj leltárát. Helységről helységre, facsoportról facsoportra föltér­képezte Burgenlandot és ben­ne persze a Fertő tó vidékét, hogy leírhassa, ki merje mon­dani (Ausztriában ez nagy szó, hiszen ebből is él az ország!): bizonyos területeket – például Szentmargitbányát – veszé­lyezteti az idegenforgalom. So­kasodik a szemét a cinfalvi (sie- gendorfi) pusztán, Oszlopban. Andau (Mosontarcsa) térsége, a Hanság ausztriai része a lecsapolás miatt vált kallódó nemzeti értékké, tőzegtüzek pusztít­ják a tájat. Veszélybe került a déli tórész is, Mosonbánfalva (Apetlon) és Ilmic magasságá­ban a nádsziget, holott éppen ez lehetne a majdani nemzeti park egyik központja.

Burgenland zöldjeinek ügy­vezetője Christine Heindl tanárnő: „A Zöldek nem rezervá­tumot akarnak ezen a tájon, ha­nem élő, egészséges, az eredeti állapotnak megfelelő természe­ti környezetet… Csakhogy eh­hez az eddiginél összehangol­tabb érdekegyeztetésre lenne szükség, szilárd politikai aka­ratra, a hatóságok határozott föllépésére. Enélkül szélmalom­harc marad a küzdelmünk pél­dául a Tózugban a Tschida-féle libatelep megszüntetéséért, az oszlopi, a pátfalui, a barátud­vari, a pándorfalui és a többi illegális szemét-lerakóhely el­len, a talajvíz felelőtlen szennyezése ellen…

Szeretnénk megváltoztatni az A4-es, a Ma­gyarország felé tartó autópálya, valamint a 380 kilovoltos távvezeték vonalvezetését, hogy mindkettő elkerülje a Fertőt, a parndorfi síkot, a Seewinkeit – a leendő osztrák–magyar nemzeti parkot. Autópálya he­lyett például környezetkímélő, gyakran közlekedő villanyvonatot szeretnénk Magyarország és Ausztria között éppúgy, mint a Fertő keleti oldalán, egészen Pozsonyig, újra megnyitva a Köpcsényen át vezető pályasza­kaszt …”

Dr. Wilfried Hicke, a burgen­landi tartományi kormány ter­mészetvédelmi osztályvezetője, valamint Helmut F. Grosina, a tartományi igazgatás vezető munkatársa lényegében egyet­ért a Zöldek aggodalmaival. „A Fertő és környéke egészségéért minden érdekeltet mozgósítani kell, eloszlatva mindennemű félreértést, bizalmatlanságot.  Ne feledjük: Ausztria legfon­tosabb szőlőtermelő vidékéről, legnagyobb hal- és nádgazdaságáról, vadászterületekről van szó! Tízezrek létét, anyagi biz­tonságát eldöntő ügyekben kell politikai-közigazgatási határo­zatokat hozni. Északkelet-Burgenland természeti kincseinek megőrzése nem lehet pusztán a tartományi kormányzat felada­ta, ez annál nagyobb horderejű kérdés, ráadásul anyagilag sem lennénk képesek megbirkózni vele. Szükség van tehát a köz­ponti, a bécsi kormányzat tá­mogatására is. Nekünk kész el­képzeléseink vannak például a fertői mintaövezetekre. Ezek: a tó délkeleti részén, a magyar határig; a Lange Lacke és a Zicksee közti terület; az Ilmici Biológiai Állomástól a Felső-Büdös-tóig; Védeny környéke; a fehéregyházai partszakasz; Feketeváros térsége. Csakhogy sok százmillió schilling kellene a megvalósításukhoz. Sásony környéke – ez a jellegzetesen „ázsiai” sztyeppevidék – bota­nikai ékszer. A Zitzmannsdorfer Wiesen, ez a jégkorszaki láprétség a többi között pillangóritkaságairól is híres. Ahhoz, hogy a kistulajdonosoktól megvehessük, legalább 120 millió schilling kellene. Emellett már­is hatalmas pénzekért bérelünk természeti tájegységeket, csak hogy védhessük őket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Fertő ausztriai fele nagyrészt Esterházy-birtok ma is. A kezünk itt is meg van kötve, még akkor is, ha viszonylag jó kapcsolatot ápolunk a hercegi tulajdon ke­zelőivel…”

Körbeutazván a Fertő auszt­riai partvidékét, egyértelműen megállapítható: az idegen, a vendég csak a szépet és kelle­meset, a jólétet sugárzó ápoltságot látja. Mintha minden ház és fűszál, muskátlis ablak az idegenforgalom szolgálatában állna.

Bájos-kedves települések csalogatják a turistát a Fertő mentén.

„Valójában így is van: éven­te kétmilliárd schilling bevétel származik a tartomány idegen forgalmából, jórészt a legnyugatibb pusztának, a Fertő-vidéknek köszönhetően – mondja Hans Kaippel, Burgenland idegenforgalmi igazgatója. – Csak összehasonlításul: a tartomány idei költségvetése 6,5 milliárd schilling. Egy természetvédelmi terület kellős közepén legalább olyan nehéz az idegenforgalom szervezése, lebonyolítása, mint például a mezőgazdálkodás, állattartás, szőlőművelés. Ez utóbbi nehézség úgy-ahogy leküzdhető a leginkább védelemre szoruló területek megvásárlása, megváltása, cseréje révén, főként akkor, ha sikerül megszerezni a lakosság bizalmát, egyetértését. Ez a helyi polgármesterek, tanácsok feladata.

Az idegenforgalom szervezőinek már nehezebb a dolguk, elvégre nem állíthatunk csendőrt minden turista mellé, hogy megvédjük ritka virágainkat, pillangóinkat, halainkat, egyáltalán: e táj varázsát. A szelíd, a kíméletes turizmus hívei vagyunk. Ezért is építettünk például ebben az évtizedben 40 millió schillingért kerékpárutakat; a motorcsónak helyett a szörföt és a vitorlázást ajánljuk, golfpályákat létesítünk és lovaglást, kocsikázást szervezünk vendégeinknek, ösztönözzük a természetkímélő infrastruktúra megteremtését.

Ugyanakkor a lehető legszorosabb együttmunkálkodásra törekszünk magyar partnereinkkel: közös rendezvényeket ajánlunk vendégeinknek, szeretnénk például, ha újabb határátkelők megnyitásával – Pomogy/Pamhagennál, Mörbisch/Fertőmeggyes és Fertőrákos között – akadály nélkül körbe-kerékpározható lenne a – ma még csak terv – közös osztrák–magyar nemzeti park…”

A Kincsünk: a Fertő tó – Már nem álom a magyar–osztrák nemzeti park bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A burgenlandi tartományi kormány szerint az apadás oka, hogy rendkívül kevés volt a csapadéka azon a tájon is.

„Az akciótervek feltételezéseken alapulnak. Több variáció van arra, hol kezdjük és merre folytassuk a munkát – mondta Burgenland vízgazdálkodási vezetője, Christian Sailer. A szakemberek mesterségesen szabályoznák a vízmennyiséget, a projektre munkacsoportot állítottak fel. Burgenland az osztrák szövetségi kormánnyal és a szomszédos Magyarországgal karöltve próbálja megoldani a feladatot.

A burgenlandi tartományi vezető, Heinrich Dorner sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, technikai megoldást kell találni a víz hozzáadására, olyan tervre van szükség, amely gyakorlatias és megvalósítható. Egyes szakértők szerint nem szokatlan, hogy a Fertő-tó vízszintje az átlagosnál alacsonyabb.

Szennyvíztelepekből már nem jut be tisztítatlan víz a tóba 2015 óta, ami kétségkívül örvendetes, a mostani alacsony vízszint azonban komoly aggodalomra ad okot.

Ha a folyamatot nem sikerült megállítani, a világörökség részét képező Fertő és környezete tetemes károkat szenvedhet.

A Vészesen apad a Fertő bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A cikk legizgalmasabb része az a visszaemlékezés, amely az NDK-ból érkezett menekültek szervezett átmenekítését írja le, azt, ahogy a tó környékén élők összefogtak – legalább 20 család lehetett – és küldetéstudatból is segítették a keletnémet menekülteket. Egyébiránt szükség is volt rájuk, mert a környék mocsaras/nádas útvesztői közt idegenvezető vagy kalauz nélkül a Fertőtől talán nem is tudták volna átvergődni a magyar–burgenlandi határon, hogy útjukat – Magyarországot elhagyván – Bécs felé, majd onnan Nyugat-Németországba, az NSZK-ba vegyék.

A cikk még arra is kitér, hogy évtizedek során a nyelvek is változtak, hatottak egymásra, így számos rokonságot, megegyezést mutatnak a szókészletükben.

A Der Spiegel Kovács Éva Juditot, az MTA szociológusát interjúvolta meg az tudományos kutatóintézet kormányzati ellenőrzés alá hajtásának körülményeiről és várható következményeiről. Szabadon kutathat? – hangzott az első kérdés, amire majdhogynem kitérő választ adott arra panaszkodva, hogy a média nem számol be a kutatásairól, míg egykoron mindig nyomon követték a legfrissebb elemzéseket. Az idegengyűlölet és a migráció kérdéseit nem vitatják meg nyilvánosan a kormány megváltozott politikája miatt. Kormányzati puccsnak nevezte, amikor az akadémiának 45 percet adtak arra, hogy reagáljon a felterjesztett beolvasztás kormányzati tervére. Elmondta azt is, hogy a tüntetések során rengeteg volt a pártolójuk, de igazából az Európai Uniónak kellene sokkal nagyobb nyomást gyakorolni a kormányra. Mert csaknem biztosra vehető, hogy rövid időn belül teljesen megszűnik a kutatás szabadsága is.

Az amerikai Right Wing Watch is ezzel a témával foglalkozik, cikkének címe: harc a kutatói szabadságért, mert az illiberális demokrácia áldozatává esett. A jobboldal minden rezdülését figyelő és elemző portál megállapítja, hogy szerte a világon harcot indítottak a tudományos szabadság felszámolására a jobboldali politikusok, még olyan országokban is, ahol elég erősnek látszik a liberális demokrácia. Ez zajlik nem mellesleg az Egyesült Államokban is, ahol a konzervatívok rátámadtak egyetemekre, mondván nemcsak a liberalizmust propagálják és radikális nézeteket vallanak, de a konzervatív gondolkodású diákokat egyenesen diszkriminálják. Ezért is hozták létre a „professzor-ellenőrző rendszert”: név szerint jelentik és tartják nyilván a liberális egyetemi tanárokat. Miközben sorra veszi a Lex CEU-tól kezdve az akadémiai függetlenség kérdéseit Magyarországon, kitér az Országos Széchényi Könyvtár tervezett eltulajdonítására is, mivel értékeit jobboldali intézmények birtokába akarja juttatni. Ezek a folyamatok mind oda vezetnek majd, hogy Magyarország marginalizálódik, elveszti versenyképességét és végső soron elszegényedik.

Az amerikai–kanadai Life Site a magyar családokat ösztönző gyermekvállalási programról ír részletesen, címben kiemelve, hogy 33 ezer dollárt kapnak a gyermekvállalók. A keresztény értékrendet valló újság elfogulatlanul számol be a magyar kormány ígéreteiről, és idézi korrekten Dunja Mijatovicsnak, a témában legilletékesebb uniós biztosnak a véleményét is, aki szerint a törvénytervezet nem akar mást, mint az asszonyt otthon tartani a gyerekekkel.

A New York-i székhelyű, angol nyelvű Algemeiner a múlt hét keddjén Budapesten kezdődött maccabi játékok kapcsán idézi a Zsidó Világkongresszus elnökének, Ronald Laudernek ebből az alkalomból elhangzott véleményét: ő ebben nemcsak egy sporteseményt lát, hanem látja ebben a zsidók jövőjét is.

A Az „illiberális demokrácia” áldozatául esett a magyar kutatói szabadság bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Kétségkívül kiaknázatlan lehetőséget igyekszik kihasználni a több mint harmincmilliárd forint összköltségűre becsült üdülő- és városfejlesztési program a Fertőnél. Bár a vízpartnak csak kis része tartozik Magyarországhoz, mégis elmondható, hogy hazánk egyik legérintetlenebb állóvízi tava, turisztikai szempontokból is izgalmas helyszínekkel.

A beruházás-sorozat a Fertő magyarországi partszakaszának átfogó korszerűsítését ígéri, melybe új hajó- és horgászkikötők, a strand bővítése és felújítása, kempingek, új vendéglátóegységek létesítése is beletartozik. Ezt követi majd a második ütemben elkészülő M85-ös gyorsforgalmi út a Sopron–Fertőrákos szakaszon. A nagyberuházás ingatlanpiaci szempontból is hozhat változásokat mind a befektetőknek, mind az otthonkeresőknek. Sopron az egyik legdrágább megyei jogú városunk; az ott jellemző 357 ezer forintos átlagos négyzetméteráraktól a part menti települések sem sokkal maradnak el. A szomszédos Hegykőn például 328 ezer forintos átlagos négyzetméteráron adtak el tavaly lakásokat. A 2018-i lakóingatlan-piaci adatokat összesítő OTP Lakóingatlan Értéktérkép alapján Győr-Moson-Sopron továbbra is a legdrágább megyének számít, a Fertő menti településeket is magába foglaló Soproni járásban is átlagosan több mint 310 ezer forintot kell fizetni egy négyzetméterért. A járáshoz tartozik a műemlékekben és kulturális lehetőségekben gazdag Sopron, a fertődi Esterházy-kastély, a kiépített kerékpárútvonalakkal és az alpokaljai túraútvonalakkal metszéspontján elterülő Fertőrákos, valamint a termálfürdőjéről is ismert Hegykő.

Habár a győri járás munkalehetőségek szempontjából jóval kedvezőbb térség, a soproni járás átlagos négyzetméterára mégis magasabb. Ez egyrészt köszönhető a területén lévő kulturális értékeknek és természeti adottságoknak, illetve az osztrák határ közelségének. A Fertő mégis egyelőre ingatlanpiaci szempontból is állóvíz, a fejlesztések bejelentése óta nem tapasztalható nagy változás a Soproni járás áraiban.

Pfandler Károly, az OTP Ingatlanpont soproni irodájának vezető munkatársa szerit Sopron területi adottságából fakadóan igen telített, ezt a lakásvásárlók és befektetők is tudják. A várostól 10 kilométerre hullámzó Fertő partja nemcsak értékes üdülő paradicsommá, hanem idővel lakóparki övezetté is válhat.

HALLGATTASSÉK MEG A MÁSIK FÉL IS!

Die Presse Magyar és osztrák természetvédők úgy gondolják, hogy az egész Fertő világörökségi státuszát fenyegeti a Fertőrákoson tervezett nagy, magyar szabadidő központ. Ezért a tó osztrák részén, Fertőmeggyesen (Mörbisch) tartott egyeztetésen amellett álltak ki, hogy vissza kell venni az egész programból. A mostani hivatalos elképzelések szerint a tó magyarországi partján szállodákat létesítenek, vízi parkot hoznak létre, kikötőket és kempinget létesítenek. A környezetvédők azonban attól tartanak, hogy a beruházás károsítja a táj élővilágát. Azt osztrákok azt is el akarják érni, hogy teljes egészében beletekinthessenek az iratokba. Ezért első lépésként meghívják a projekt gazdáit, hogy részletes tájékoztatást kaphassanak, mindenekelőtt az engedélyezési eljárásról, valamint az építési határozatok tartalmáról.

 Kurier A Fertő vízszintje jelenleg alacsony, mégis nagy hullámokat ver a magyar oldalon készülő 75 millió eurós idegenforgalmi fejlesztés, amelyben állítólag Orbán Viktor legidősebb lánya is érdekelt. A mörbischi tájékoztatón magyar természetvédők elmondták, hogy a program összesen 136 hektárt érint, csak a parkolóhelyek száma a 900-hoz közelít. Azaz csúcsidőszakban naponta 8 ezer (!) autóval kell számolni. A hotel százágyas lenne, a kikötőben 800 (!) hajónak alakítanak ki helyet. Ezért nem igaz az a magyar hivatalos állítás, hogy Ausztriának a maga oldalán nem kell semmiféle káros hatásra felkészülnie. Így a zöldek azt követelik, hogy készüljön az egész tó környékére kiterjedő környezetvédelmi hatástanulmány. Ezenkívül folyamatos akciókkal kívánják felhívni a figyelmet az elképzelés káros következményeire. A kormánypárti magyar sajtó azt hangoztatja, hogy itt a helyi lakosság régi vágyának teljesítéséről van szó, és hogy környezetvédelmi szempontból nem vetődik fel semmiféle aggály. Ennek megfelelően a magyar hatóságok nem is szeretnék, ha megvizsgálnák a környezetvédelmi következményeket. Közben azonban már az UNESCO is felfigyelt a tervre és állásfoglalásra szólította fel az Orbán-kormányt.

Mindehhez az Olvasó figyelmébe ajánljuk lapunk „Kincsünk: a Fertő tó – Már nem álom a magyar–osztrák nemzeti park” című írását.

A Áldás vagy átok a Fertő menti fejlesztés? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Adventkor a karácsonyi vásárokon és – a többi között – Mariazellben tolonganak a magyar turisták, a havas hónapokban pedig a sípályákon nyüzsögnek honfitársaink. Természetesen érdemes nyáron is átugrani a szomszédba, mert felejthetetlen élményekben lesz részünk.

Ausztria érintetlen természettel várja a látogatókat, amelyet az erdők mélyén, a virágzó alpesi mezőkön, a kristálytiszta tavaknál, a napfényben szikrázó hófödte hegycsúcsokon, de még a városokban is megtapasztalhatunk. A Pannon-síkságtól az alpesi hegyvidékig a természet csodái feledtetik velünk a hétköznapokat, megajándékozva a pillanattal, amely csak a miénk.

Burgenland valóban itt van a határ túloldalán. Az egyedülállóan széles választék a Fertőben pancsolástól kezdve a közös kerékpártúrákon át a szabadtéri kalandokig terjed. A kínálat a mintegy 2500 kilométernyi kerékpárút valamelyikén tett családi biciklitúrától kezdve a vadregényes kenutúrákon, a Fertőben vagy a burgenlandi családi termálfürdőkben fürdőzésen és egy gyermekmusical meghallgatásán keresztül egészen az izgalmas múzeumlátogatásokig terjed.

Érdemes fölkeresni Ausztria legnagyobb szabadidőparkját, a Familyparkot is, vagy az Esterházy kastélyt, valamint Fraknó fantasztikus várát (jobb oldali kép), ahol Forfel, a váregér csábít képzeletbeli időutazásra a múltba.

A hat burgenlandi natúrpark szintén izgalmas kalandokat tartogatnak, közöttük talán a legérdekesebb és legváltozatosabb a három ország határán található Raab-Őrség-Goričko Natúrpark, míg a Weinidiylle Natúrpark romantikus pincesoraival várja az kirándulókat.

A Fertőt érdemes egy sétahajózás közben közelebbről is megismerni, míg a szelíd folyású Rába és a Lapincs folyók ideális feltételeket kínálnak egy izgalmas kenutúrához.

Burgenlandnál kicsit messzebb van tőlünk Salzburg, de megéri a fáradságot az utazás, mert Európa egyik legszebb barokk városának lenyűgöző az eleganciája. Nem csupán építészeti alkotásai elragadóak, hanem kulturális kínálata is egyedülálló. Egész évben egymást érik a kimagasló művészek által fémjelzett rendezvények. A legkiemelkedőbb a világ legjelentősebb klasszikus zenei fesztiváljaként számon tartott Salzburgi Ünnepi Játékok. Az idén a pünkösdi rendezvény középpontjában Rossini halálának 150. évfordulója áll.

A nyári ünnepi játékokat pedig július 20. és augusztus 30. között tartják. A kulturális rendezvényen a város évről évre a világ legnagyobb és leghíresebb művészeit látja vendégül. Az idei programnaptár  42 napján (és 18 különböző helyszínén) összesen 206 előadásra várják a közönséget.

Az ünnepi játékok fénypontjai közé tartozik Mozart Varázsfuvolája, a fiatal amerikai rendezőnő, Lydia Steier újraértelmezésében és Richard Strauss Salome című egyfelvonásos operája is.

Salzburgot Észak Rómájának is nevezik, hiszen több mint ezer éven át innen irányították a tartományt a nagyhatalmú hercegérsekek, akik számos különleges kiváltsággal és joggal rendelkeztek. Vatikán után Salzburg volt a legjelentősebb egyházi metropolis. A só- és ércbányáknak, valamint a drágaköveknek köszönhetően Salzburg hatalmas gazdagságra tett szert, amely jelentős mértékben a hercegérsekek élénk építtetői tevékenységében nyilvánult meg. Az épületek és a városkép kialakításához a pompázatos Róma szolgált mintaként. Ennek köszönhetően olasz mintára és olasz építőmesterek segítségével épültek fel a Salzburgot ma is meghatározó épületek: a dóm, a templomok, a kápolnák, a kolostorok és a temetők.

Az egyházi épületek homlokzatai mögött különleges látnivalók rejlenek, és olyan titokzatos történetek ismerhetők meg, amelyeket még sok helybéli sem ismer. A salzburgi dóm keresztelőmedencéjében keresztelték meg Wolfgang Amadeus Mozartot és Joseph Mohrt is, a Csendes éj! Szentséges éj! kezdetű karácsonyi dal szövegíróját.

Hazafelé autózva – némi kitérővel – érdemes érintenünk Klagenfurtot, Karintia tartomány fővárosát. A város a Wörthi-tónál, három kultúra találkozási pontján fekszik, és ezek mindegyike tetten érhető a reneszánsz hangulatú városban. A karintiai befolyás az itt élő emberek laza életstílusában nyilvánul meg, az olasz hatás a belváros építészetét határozza meg, a piacok és az ünneplés már-már művészire fejlesztett tudománya pedig a szlovén jelleget tükrözi. A gasztronómiai kínálat az Alpok–Adria-térség három konyhájának legjavát ötvözve nyújt különleges élményeket.

Az idei jubileumi év a klagenfurtiaknak. Éppen ötszáz évvel ezelőtt adományozta I. Miksa császár a tartomány főnemeseinek a települést, miután Klagenfurt szinte porig égett egy tűzvészben. Akortól, a XVI. századtól kezdődött a felemelkedése és gyors bővülése, s hamarosan tartományi fővárossá vált.

Klagenfurt a kerek évfordulót számtalan rendezvénnyel ünnepli: fesztiválhetek, koncertek és kiállítások követik egymást.

Semmiképpen sem hiányozhat programunkból a bencés piacon tett látogatás: a karintiai gazdák immár hetven éve kínálják itt termékeiket, és Európa egyesülésének köszönhetően egyre több szlovén és olasz termelő is bővíti az Alpok–Adria-térség regionális finomságaiból és kulináris specialitásaiból álló kínálatot.

A drótszamár kedvelőinek nem kell feltétlenül magukkal hozniuk a saját kétkerekűt, mert Klagenfurtban április végére kiépítették a nextbike kerékpárkölcsönző-rendszert. Összesen tíz állomáshelyen a nap 24 órájában kölcsönözhetünk biciklit mobilalkalmazás vagy telefonos forródrót segítségével. 

A régió kihagyhatatlan programjai közé tartozik a Wörthi-tó partján található minivilág megtekintése, és persze érdemes sétahajózni is.

A Ugorjunk át a sógorokhoz! – tuti osztrák úti tippek bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Gans Burgenland, a házi lúd Burgenland titkos címerállata – olvasom a burgenlandi turisztikai hivatal sajtóanyagában. A gasztronómiai élményt a tartomány legjobb borai teszik teljessé, amelyek nemzetközileg is rangos elismerésnek örvendenek; persze, az sem véletlen, hogy melyik: a titok a márkaépítés.

Mivel az ilyen különleges kulináris élményekhez megfelelő keretet kell biztosítani, az egész tartományban egymást érik a különféle gasztronómiai fesztiválok. A rendezvényeken a libából készült finomságok mellett a regionalitás, a helyi különlegességek és borok, valamint a helybéli gazdák és tradícióik állnak a középpontban. A kínálatban olyan nagyszerű programok szerepelnek, mint például látogatás a pomogyi/pamhageni Vila Vita Pannonia üdülőkomplexum ínyencszentélyében, kézműves-vásár Rustban (Ruszt a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa volt), különleges asztali örömök Tarcsafürdőn, azaz Bad Tatzmansdorfban, zenei előadások a gyógyfürdőjéről nevezetes Bad Sauerbrunnban (Savanyúkút), bortúra Fertő menti Oggauban (eleink Oka néven ismerték), gálaest Sopronszentmártonban, azaz Markt St. Martinban vagy Márton-napi mulatságok St. Martin an der Raab (magyar nevén: Rábaszentmárton) településen.

A legkeletibb osztrák tartomány, a Várvidék/Őrvidék 30 vendéglátója összefogott, így születtek a kedvelt tollas jószághoz, a libához kapcsolódó ötletes, vendégvonzó ajánlatcsomagok, amelyek mostantól egészen november közepéig foglalhatók.

Burgenland védőszentjéhez, Szent Mártonhoz kapcsolódik az a történet, amely megmagyarázza, miért éppen libasültet tálalnak az asztalra a Márton-napi ünnepségek alkalmával. Szent Márton nem szerette volna felcserélni vidéki életét a püspöki palotában folytatott fényűző létre, ezért a libaólban bújt el a püspöki küldöttség elől. A tollas jószág hangos gágogása azonban elárulta a rejtekhelyét. Azóta Márton napra, úgymond, „büntetésként” egy libát áldoznak föl – mindenekelőtt jófajta sültek formájában, az asztal körül ülők nagy gyönyörűségére.

A libatartás sok évszázados módját élesztette fel a hagyománytisztelő gazdák egy csoportja nemrégiben. Az állatokat ismét szabadon tartják a nagy kiterjedésű legelőkön, és természetesen növekednek ízletes Márton napi libává.

A kezdeményezés egyik vezéralakja Siegfried Marth volt. Ő a dél-burgenlandi Hagensdorfban (Karácsfán) működő Masihof gazdája, akinek a birtokain ma már libák végeláthatatlan csoportjai gágognak. A dél-burgenlandi házi lúdnak egyébként egy külön ínyencrégiót is szenteltek – akárcsak a Fertő tavi halaknak, a lajta-hegységbeli cseresznyének, a közép-burgenlandi tönkölynek vagy a dél-burgenlandi lankák, a Zickental vidékén tenyésző mocsári ökörnek, valamint a tartomány további nyolc hagyományőrző élelmiszerének.

A házi lúdból nem feltétlenül és kizárólag csak libasültet lehet készíteni. Az ötletes szakácsmesterek szerettek volna még többet megmutatni ebből a rendkívül ízletes jószágból.

A Márton napi liba szinte elválaszthatatlan a bortól. November 11-én ünnepi külsőségek között felszentelik az újbort. Mielőtt azonban még koccinthatnák vele, a borász engedélye is szükséges a kóstoláshoz. Ezt a szokást mind a mai napig ápolják a Fertő környékén; Közép- és Dél-Burgenlandban is különféle ünnepségekkel és rendezvényekkel köszöntik az újbort.

A Ha lúd, legyen burgenlandi – várvidéki vendégcsalogató ajánlatok bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A napsütötte tartomány igazán vonzó célpont azon kerékpárosok számára, akik szabadidejüket a természetben és aktív, egészséges mozgással szeretnék eltölteni.

Teljesen mindegy, hogy egyedülállókról, csoportokról, párokról, családokról vagy sportolókról van szó: a Burgenland északi részén található, a helyiek és a külföldiek kitüntető érdeklődését élvező Fertő kerékpáros régió és a Burgenland déli vidékén található Rába–Őrség–Goričko Natúrpark között mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb kerékpáros útvonalakat. A kínálatban sok tematikus bicikliút is található, amely nagyszerű lehetőséget kínál, hogy kerékpározás közben a vidéket és az ott élőket, a kulturális és kulináris hagyományokat, valamint a növény- és állatvilágot is megismerjék az arra gurulók. Legalább ilyen fontosak a kerékpárosok igényeit maximálisan kiszolgáló házigazdák és a tökéletes, igazán példaértékű kerékpáros infrastruktúra.

Szívesen megfeledkezne az időről egy e-bike nyergében? Egy vérpezsdítő kalandra vágyna egy hegyikerékpáros ösvényen? Vagy szeretné megjavítani országúti biciklivel elért legjobb idejét? Esetleg egész egyszerűen csak együtt töltene egy kis időt a családjával?

Burgenland egyedülálló módon sok lehetőséget kínál a legkülönfélébb kerékpáros élményekhez. A napsütötte tartomány már csak földrajzi és klimatikus adottságainak köszönhetően is ideális választás a kerékpározáshoz. A tartomány északi részén elnyúló Pannon-síkság, valamint a Közép- és Dél-Burgenland lankái között húzódó kerékpárút-hálózat hossza összesen 2500 kilométer. Az útvonalak tökéletesen kitáblázottak, legnagyobb részt aszfaltozottak és tökéletes infrastruktúrával rendelkeznek.

A sok kerékpárkölcsönzőnek, szervizállomásnak, komphajónak, térképnek és a saját okostelefon-alkalmazásnak is köszönhetően, a változatos táj biztonságosan és a legnagyobb kényelemben fedezhető fel.

A Burgenland északi részén található, 130 kilométer hosszú Fertő-kerékpárút (B10) Ausztria első kerékpárútja, amely ötcsillagos értékelést kapott az Általános Német Kerékpáros Klubtól (ADFC). Ausztria legismertebb tókerülő kerékpárútja csodás természeti látnivalókkal várja a kirándulókat, az útvonal nagy része ugyanis a Fertő-Fertőzug Nemzeti Parkon át vezet. A kínálatot látványos kerékpáros-pihenők, tökéletes kerékpárbarát infrastruktúra, szívélyes vendéglátók, valamint minőségi borok és különleges helyi finomságok teszik teljessé.   

Európa legnyugatibb sztyepptaván közlekedő kompoknak és hajójáratoknak köszönhetően a Fertő kerékpárút ideális választás családoknak is. Különleges élmény a magyar–osztrák határ kerékpárral történő átlépése is: az útvonal egyharmada ugyanis Magyarországon át vezet. A Fertő-kerékpárúthoz kapcsolódó Cseresznyevirág-útvonal, illetve a Fertő környékén található szikes tavak között kanyargó Lacken-kerékpárút mellett nemrégiben egy harmadik útvonallal, a Fesztivál-kerékpárúttal gazdagodott a térség kínálata. A kultúra iránt is érdeklődő kerékpárosok ezen az útvonalon az operettjeiről és ünnepi játékáról ismert Mörbischből (Fertőmeggyes) a St. Margarethen-i (szentmargitbányai) kőfejtőben kialakított szabadtéri színpad értintésével juthatnak el a Haydn-városba, Kismartonba (Eisenstadt).

Dél-Burgenlandban, amely földrajzi adottságainak köszönhetően megterhelő lehet a kerékpárosok egy részének, szintén tavaly adták át a 260 kilométer hosszú Paradies-kerékpárutat, amely a régióban működő Paradies-manufaktúrákat köti össze egymással és tökéletes infrastruktúrát kínál az elektromos kerékpárral történő kirándulásokhoz.

A tartomány déli részén kialakított három természeti park közelében, valamint a Rába és a Lafnitz/Lapincs folyó mentén található kerékpáros szálláshelyek már évek óta foglalkoznak e-bike kölcsönzéssel és töltőállomásokat is működtetnek.

Közép-Burgenland legismertebb kerékpárútja a térség szelíd dombhátai között kanyargó és az emelkedőknek köszönhetően némi edzettséget is kívánó Rosalia kerékpárút (R32). A kékfrankos hazájaként is ismert vidéken nagy erőkkel dolgoznak egy családi kerékpáros élményútvonalon, amely a Felsőőr (Oberpullendorf) és Locsmánd (Lutzmannsburg) közelében található hajtánytúrával közösen még több élményt kínál gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Röviden összefoglalva: Burgenland hét kiemelt kerékpárútvonalat és napsütötte élményeket kínál.

További információk és részletek Burgenland portálján; tessék kattintani!

A Szomszédolás drótszamárral – napfényes kerékpáros-kirándulás Burgenlandban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.