Tajvan megbízható és szavahihető partner

Tajvant nem lehet elrettenteni, a demokráciája olyan erős, hogy Kína semmilyen katonai gyakorlattal nem tudja megtörni a független és szuverén ország akaratát – ezt mondta el exkluzív interjúban a Tajpeji Képviseleti Iroda vezetője, Liu Si-csung, aki rangja szerint tajvani nagykövet. Figyelmeztetett, adósságcsapdába lépnek azok a kis országok, amik az „Egy övezet – egy út” beruházásaiba beszálltak. Jó néhány európai ország máris bajba került. 

„Tajpejben tartózkodom jelenleg, és azt kell mondjam, hogy a helyzet normalizálódik, senki sem pánikolt be, mert egyrészt mindannyian bízunk a demokráciánk erejében, és mert a kormány intézkedései megnyugtatóak. Élvezhetjük az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália támogatását, hisz’ azonnal a támogatásukról biztosítottak minket – vázolja a helyzetet a Magyarországra akkreditált Tajpeji Képviseleti Iroda vezetője, Liu Si-csung, rangja szerint nagykövet – miután Kína az eredetileg négynaposra tervezett katonai hadgyakorlatot folytatta, és a tajvani szorost rakétatámadásokkal és a tengeri útvonalak elzárásával fenyegette.

–  Nem ez az első fenyegetés Kína részéről, ugyanezt megéltük 1995–96-ban is. Szeretnénk, ha Kína és a világ is tisztán látná: mi nem provokáltuk és a jövőben sem akarjuk provokálni Kínát. Ami most zajlik, azt a kínai Népi Felszabadító Hadsereg részéről egyoldalú provokációnak tartjuk.

Ugyanakkor Joe Biden amerikai elnök a napokban, még Nancy Pelosi demokrata házelnök utazása előtt, telefonon beszélt Hszi Csin-pinggel, aki – a többi között – az Asia Times tudósítása szerint úgy fogalmazott, ne játsszék senki a tűzzel, mert megégeti magát. Ez meglehetősen nyílt fenyegetés Kína részéről.

– Ezt mi is fenyegetésnek tekintjük. Ha a hadsereg katonai támadást indít Tajvan ellen, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy ezért súlyos árat fog fizetni. Az Egyesült Államok és Japán is egyértelműen fogalmazott, amikor a kiterjesztett katonai gyakorlatot felelőtlennek és provokációnak minősítette. Sőt, Washington azt is kijelentette, hogy elfogadhatatlan a Tajvani-szoros status quo-jának egyoldalú megváltoztatása. Kína – az egybehangzó nemzetközi megítélés szerint is – a provokátor. Kína persze ennek a fordítottját gondolja. De mi az igen tisztelt Nancy Pelosi látogatását baráti gesztusnak és nem többnek tekintjük. Nem ő az első amerikai, aki az utóbbi időben nálunk járt, hisz’ számos amerikai képviselőt, szenátort és magas rangú politikust fogadtunk, japánokat épp úgy, mint európaiakat. Kína túlreagálta ezt Pelosi-vizitet.

– Nancy Pelosi kikérte magának, hogy ebből már-már szexista ügyet csinál Kína, hisz’ pár héttel előtte érkezett a csak férfiakból álló magasrangú republikánus delegáció.

Ezzel egytértek, mert Kína rosszul reagált Pelosi látogatására. Közvetlenül előtte egyébként a kínai légi és tengerészeti egységek is fitogtatták erejüket a szorosban, berepüléseikkel megsértették Tajvan légvédelmi zónáját, ami szerintünk nemcsak ellenünk irányult, hanem az Egyesült Államok és Japán ellen is. Nem véletlenül reagáltak most utóbbiak erőteljesebben a szokásosnál.

– Az önök külügyminisztere a nemzetközi jog megsértéséről beszélt, Kína viszont azt mondta, hogy előre tervezett katonai gyakorlatról van szó, ami a maga nemében átlátható.

A tajvani kormány szemszögéből ítélve meg a helyzetet, kijelenthető: a Kínai (Tajvan) Köztársaság független és szuverén ország, demokratikusan választott elnöke és parlamentje, saját hadseregünk, független igazságszolgáltatásunk van. Teljes értékű demokrácia a miénk. Tajvan kulcsszerepet játszik a félvezető- és a chipgyártás piacán: a világ chipjeinek 70%-át mi gyártjuk, globális piaci érdekek is sérülnek, ha Kína Tajvant támadja. Magyarországot is súlyosan érinti ez, hisz’ bajba kerülne a magyar autóipar is. Ezért is szoktam figyelmeztetni magyar kollégáimat, hogy a kínai–tajvani konfliktus súlyos hatással van a félvezetők világpiacára is. Egy ilyen támadás azért sért nemzetközi jogot, mert sérti más országok stratégiai érdekeit is – Amerika, Japán és számos más ázsiai országét is.

– Hogyan látja a magyar–tajvani kereskedelmi és kétoldalú kapcsolatokat?

Nagyon jók a két ország kereskedelmi és gazdasági, továbbá a kulturális kapcsolatai. Amikor két éve megkezdtem itteni küldetésemet, az oktatási ösztöndíjascsere-program intenzívvé vált. És egyre több tajvani befektető lát potenciális piacot Magyarországon. Tehát fényes jövőt jósolok ennek a kapcsolatnak, ha Kína nem támad, mert akkor a félvezetők magyarországi exportja teljesen meg fog bénulni.

– Nem mellesleg épp ezekben a napokban a magyar külügyminisztérium megerősítette az „egységes Kína”-álláspontját. Ez a legjobb időzítés? Mit gondol?

Nem akarok erről ítélkezni, de azt hangsúlyozni szeretném, hogy Tajvan független és szuverén ország. Bár csak 15 országot tudunk diplomáciai szövetségünk között, de egyre mélyebbek ezek az nem hivatalos, de szerfölött fontos, kétoldalú kapcsolatok. A pandémia idején is egyre több ország elismerését vívtuk ki azzal, hogy országunk demokratikus keretek között működik, mert a járvány kezelése ezt bizonyította. Most, az oroszok ukrajnai háborúja miatt különösen nagy figyelem övez minket is. Ukrajna elszenvedi a háborút, amit elég egyértelműen Oroszország provokált ki. A mi esetünkben is ugyanez a helyzet: Kína a bajkeverő, a provokátor.

– A kínai elnök mostanság nem egyszer nyomatékosította, hogy a kínai nagyhatalom fölépül 2049-re. Mit gondol erről?

Kína világhatalmi pozíciójának restaurálása már most visszaüt rá, elítélik a nemzetközi fórumokon.  Nézze meg, mi történt Hongkongban, a Dél Kínai-, és az Észak-Kínai-tengeren, és most a Tajvani-szorosban. Ha Kína ismét világpolitikai tényező akar lenni, akkor először is tiszteletben kellene tartania a nemzetközi törvényeket, fenyegetéseivel nem destabilizálni a térség békéjét, katonai helyzetét. Ahhoz, hogy béke legyen/maradjon a térségben, tárgyalásokat kellene kezdenie Tajvannal is az együttműködés kereteiről.

– Csakhogy a kínai elnök most kampány-üzemmódban van, hisz’ készül a harmadszori újraválasztására, sőt, egy olyan törvényre is, amellyel biztosíthatja hatalmát akár élete végéig is. Lehet, hogy ezért nem érdemes komolyan venni a mostani fenyegetését?

Valóban: az év végén, azt hiszem, fordulópont következik Hszi Csin-ping hatalmának konszolidálásában – a Kínai Kommunista Párt támogatásával. Kritikus ponthoz érünk. Ez volt a Pelosi-látogatás túlreagálása mögött is – minden bizonnyal. Azért, hogy mentse az arcát és elvonja a figyelmet a belpolitikai feszültségekről. A kihívásokról, amikkel a párton belül szembesül, a gazdaság, az ingatlanpiac állapotának romlásáról, nem szólva a pandémiáról, ami tovább romlik. Azt gondolom, Hszi Csin-ping kötélen táncol, veszélyes politikát folytat.

– A héjaként is jól ismert John Bolton, volt amerikai ENSZ-nagykövet és elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó a The Wall Street Journalban írt arról, hogy az amerikai haditengerészet állomásoztatását adott esetben szükségesnek tartaná Tajvanon. Mit szól ehhez?

Törvényi alapja van az amerikai–tajvani együttműködésnek, amit még 1979-ben fogadott el az amerikai törvényhozás. A lényege, hogy bár hivatalos kapcsolata van a Kínai Köztársasággal, de emellett katonai segítséget is nyújthat Tajvannak. Azóta 40 év telt el, és Tajvan erős demokráciává fejlődött, és a gazdasága is szilárd. Szerepe a világkereskedelmi piacokon vitathatatlan. Sőt, ebben a tekintetben stratégiai tényező is lett a nemzetközi életben, alapvetően az indokínai térségben. Ehhez tegyük hozzá, hogy a törvény azóta is, a különféle katonai támogatásokkal együtt, kétpárti támogatást élvez mind a mai napig az Egyesült Államokban.

– Belefér ebbe amerikai hadihajók állomásoztatása is Tajvanon?

Nem egy ilyen kezdeményezésről hallottunk már, nemcsak Boltontól, de előtte Mike Pompeo külügyminisztertől is. Mi ezt megtiszteltetésnek vesszük, azt, hogy érdemesnek tartják a katonai támogatásunkat is.  De ebben Amerikának kell döntést hoznia. Egy azonban biztos, mi csak hálásak lehetünk a támogatásért, s Japán részéről is egyértelmű az ehhez hasonló kezdeményezés.

– Magyarország kulcsszerepet játszik az „Egy övezet – egy út” kínai stratégiai fejlesztésekben. Mi erről a véleménye?

Egyre több európai ország részéről tapasztaljuk, hogy elégedetlenek az „Egy övezet – egy út” befektetésekkel, mert adósságcsapdába szorulnak. Legfőképp a kis országok. Nem akarok a magyar kormányról e tekintetben véleményt mondani, de azt látjuk, hogy sorra rosszul sülnek el ezek a kezdeményezések, s nemcsak Európában, de még Dél-Kelet- és Közép-Ázsiában is. Itt az ideje annak, hogy a világ észrevegye, Tajvan sokkal megbízhatóbb és szavahihető partner számos tekintetben. Nekem egyébként az a feladatom, hogy a lehető legjobb és kiegyensúlyozottabb legyen a magyar–tajvani kapcsolatrendszer, ennek megfelelően keményen dolgozom ezen.

– Ön nem egy könyvet írt, illetve társszerző is, zömében a demokratikus fejlődés és a nemzeti stratégia kérdéseiről. Min alapul ez a nemzetstratégia?

Nemzeti stratégiánk nemcsak a katonai, de sokkal inkább gazdasági és technológiai stratégia. Így nemzetbiztonsági tényező és eszköz országunk számára a félvezetők gyártása. Természetesen továbbfejlesztjük katonai képességeinket, és ezzel elrettentő erőnket is. Ezzel üzenjük is a kínai népi felszabadító hadseregnek, hogy nem egyszerű feladat Tajvant katonai erővel bevenni. A tajvani szoros katonai zónája mindössze 160 kilométer. Szerintem Kína nem tudná olyan egyszerűen megtámadni Tajvant, mint ahogy tette ezt Oroszország Ukrajnával szemben.

Az Egyesült Államok nem egyszer figyelmeztette Kínát arra, hogy ha támadást indítana, akkor a pokolhoz vezető úton találná magát Tajvanon. Nem lenne bölcs dolog tehát Kínától bármilyen, ehhez hasonló lépést tenni. Szövetségeseink is gyorsan értésére juttatnák, hogy fölösleges ilyen cselekedetre vetemedni – fejezte be kérdéseinkre adott válaszát Liu Si-chung tajvani nagykövet.