A magyar főváros egyik legkülönlegesebb épületében jártam a minap. A csendben, mindennemű felhajtás nélkül megnyílt ötcsillagos, luxus szálloda, a Mystery Budapest VI. kerületében, a Podmaniczky és Vörösmarty utca sarkán található. (A nyitó képen: a Hotel Mystery éjszakai fényben; forrás: https://www.mysteryhotelbudapest.com)
A különleges épület – itt minden apró részletnek, motívumnak jelentősége van – egykor a Magyar Szabadkőművesek Szimbolikus Nagypáholyának volt a székháza. A millennium évében, 1896-ban építették, akkor, amikor a Podmaniczky utca polgári házai még újak, frissek és nagyon elegánsak voltak. Ma ez, sajnos, nem mondható el a környékről. Bízzunk benne, hogy majd eljön az idő, amikor a szobaablakok nem a MÁV lepusztult, hulló vakolatú épületeire néznek.
Az utcáról nem sejthető, micsoda luxus várja bent a vendéget. Így volt ez régen is: a Ruppert Vilmos műépítész által megálmodott tereket Than Mórművei díszítették, az üvegablakokat Róth Miksa készítette. Az elmúlt 120 évben az épület többször tulajdonost és funkciót váltott, ma magyar tulajdonban van. A belsőépítészeti – olykor csúfondáros, ötletekben gazdag, néhol szándékosan a giccs határát súroló – stílus Varró Zoltán, a sztárdizájner nevéhez fűződik.
Bár az épületben (természetesen) van étterem, nem látszik az utcáról, holott nem csupán a szálloda vendégeit fogadják. Szó van róla, hogy a Mystery belátható időn belül napi üzleti menüt is kínál.
Nem véletlenül Mystery a 82 szobás szálloda neve. Mintha a Da Vinci-kód világába léptünk volna be, miközben valamiféle keleti mesére is emlékeztet a fogadótér repülőszőnyege. Nem képek vannak a falon meg a folyosókon, hanem LCD-tévék, a lift ajtaja rojtos bársony függöny hatását kelti. A szobákban a festmények tréfás reprodukciói fogadják a vendéget. A díványpárnán Mona Lisa mosolyog szemüvegben, a nyakában vállalati belépőbiléta lóg, műanyag szalagon. Vizuális trükkök, optikai illúziók sokaságán ámul-bámul az ember.
Az épület szíve a The Great Hall Restaurant & Lounge, ahol egykoron a szabadkőműves nagypáholy tartotta az üléseit. A mennyezetet szépen restaurálták, uralkodó színei visszaköszönnek a csészén és a kistányéron, amivel terítenek. Az óriási csillár, az oszlopok, a súlyos drapériák, a vas csigalépcső regényes hangulatot árasztanak. A padlószőnyegek is egyedi tervezésűek, az egyik lakosztály – manapság divatos – ötlete, hogy a szobában kádat is elhelyeztek.
A stílusforgatag másik jellemzője, hogy találunk olyan szobákat is, amelyek a dór, a korinthoszi, valamint az ión világot reprezentálják, vagy éppen egy festőművész lakhelyére emlékeztetnek.
A spa (gőzfürdő, a hideg és meleg zuhanyok, az aroma- és fitoterápia, masszázs birodalma) különösen izgalmas: a belső kis kertben kapott helyet és a dzsungel hatását kelti, igaz a művirágok – e sorok írója szerint – nem illenek a képbe, bár tény, hogy az igazi növények itt nem kaphattak volna természetes fényt.
A legnagyobb attrakció a tetőterasz, ahonnan egészen a budai várig ellátni. Innen, fentről gyönyörű a város és az elhagyatott, hajdan építési területnek kijelölt részek sem nagyon látszanak. A turistát pedig ez végképp nem zavarja.
Berényi Viktória, a Mystery üzletfejlesztési vezetője elmondta: a szálloda a világ legnagyobb (mintegy 700 tagú!) független szállodaláncának, a Preferred Hotels and Resort-nak a szerződéses tagja. Nagy előnye: mostantól a Mystery is szerepel a lánc online foglalási rendszerében.
Pár száz méterre van ide a Nyugati pályaudvar és a Nagykörút is; a Podmaniczky utcát jócskán fényezni kellene, hogy eltűnjék a hatalmas különbség a Terézváros két része között. Ezt a tájat ugyanis még a ruha-nagykereskedők uralják, bár van néhány butik, virágüzlet, és nyíltak a mostanság divatossá vált barber shopok (borbélyüzletek) is. A Városligettől vagy a magyar falatokkal fogadó Lehel piactól csak sétányi a távolság.
(Szöveg közti képek: Révay András.)